Szalagavató

Tehát, ott hagytam abba legutóbb, hogy véget ért az iskola. Ebéd után mentem fodrászhoz és sminkeshez, ezek egy helyen vannak. A hajam be lett csavarva ilyen göndör-szerűre... Nem tetszett. Visszanézve sem tetszik. Ne is beszéljünk róla többet... A sminkem viszont nagyon szép lett. "Abból, ahogy a múltkor kinéztél, mikor jöttél bejelentkezni, úgy gondolom, nyugodtan csinálhatok neked sötétebb sminket, ugye?" xD Megkérdezte, milyen színű lesz a koktél ruhám, megmondtam, így hát ilyen fekete-lilás lett, csillogott, volt műszempillám, minden ami kell. Nagyon-nagyon tetszett. :)

Próbáljuk a műsort ^^

Miután ezekkel végeztem, mentem vissza a suliba, ahol neki álltunk összepróbálni a teljesen még mindig nem kész műsorunkat. Végül csúszott is a kezdés. Nálunk az a tradíció, hogy a végzős osztályok minden évben műsort adnak egymásnak és a tanároknak a Szalagavatón, általában az eltöltött éveket összefoglalandó. A mi műsorunk alapját a Másnaposok c. film képezte, ilyen címen is futott, de voltak benne visszaemlékezések tanórákra is. Szerintem nagyon jól sikerült, ahhoz képest, hogy az utolsó pillanatban kezdtük el megcsinálni. Igazából amúgy is egyedül az E-seké volt igazán összeszedett, megtervezett, betanult. Nekik gratulálok, fergetegesek voltak! Nekem is volt a miénkben egy epizódszerepem, a földrajzórás élményeket felelevenítendő. A legvégén a zárópoént is én mondtam volna, de nem kaptam meg időben mikrofont, így, mint utóbb kiderült, senki sem hallott belőle semmit, csak azt látták, hogy rohangálok. Kicsit... ciki. xD

Az osztály szalagtűzése

Lacival

A műsorok után gyorsan átöltöztünk egyenruhába, és kezdődött a szalagtűzés. A rasnya termünket a szülők csodaszépen feldíszítették, rá sem ismertünk. Körbeálltuk a terülj-terülj asztalkát középen, az osztályfőnök pedig felolvasta a beszédét, ami igencsak szókimondóra sikeredett az osztályközösségünket illetőleg. Utána pedig egyesével mindenkinek feltűzte a szalagját. Ezután kezdetét vette a megvendégelés, koccintás, ami után mi újfent elvonultunk, ezúttal a tánchoz öltözni fel.

Anyával és Apával

Imádott-kedvenc magyar tanárnőmmel *-*

A tánc ezúttal is nagyon jó volt. Hálisten a fiúknak nem kellett végül felvenniük a csúszós fehér kesztyűiket, mert enyhén frászt kaptam, mikor Laci megjelent benne előttem, hogy na, próbáljuk el az emelést. xD Annyi bajom volt, hogy az abroncsom alul kicsit kiszakadt és ott kicsúszott belőle kicsit az a fém része, ami tánc közben folyamatosan a bokámat verte... Nagyon igyekeztem figyelmen kívül  hagyni, remélem nem is volt észrevehető. Miután kijöttünk, a tanult köszönőformával megköszöntük a partnerünknek és a szomszédainknak a közös táncot. A tánctanárunk is odajött hozzánk, elmondani mennyire büszke ránk, valamint azt, hogy meghívtak minket egy versenyre is a koreográfiánkkal. Sajnos nem megyünk rá, mert nagyon drága lenne, de azért igazán megtisztelő. Aztán a visszavonulásig hátralévő időben ettünk, néztük a táncokat a tévében, beszélgettünk. Majd pedig eljött a sorakozás ideje, páronként. Mi Edittel osztoztunk Lacin, mivel a másik angol keringőben meg ők ketten vannak párban. Mikor mindenki beért, lekapcsolták a villanyt és a fiúk egy-egy öngyújtót emeltek a magasba. Mindenki tapsolt, sikított... Aztán kezdetét vette a táncoltatás, először apukámmal táncoltam, utána anyukámmal. Teljesen meg voltak hatódva. :) Utána Krisztával megtáncoltattuk Norie-t is, valamint én táncoltam Kriszta partnerével Attilával is, illetve a legtöbb barátnőmmel. No meg, imádott egyetlen kedvenc tanár urammal. ♥ Aztán sajnos véget ért. Még kicsit beszélgettünk, majd elmentünk átöltözni koktélruhába az esti partihoz.

"A tánc, a tánc, és körbe-körbe járom..."

Norie-val

A szalagavatós bulink a Club Caribe nevezetű diszkóban volt... Mondjuk azt meg kell hagyni, nagyon jól nézett ki a hely, a kedvencem volt, mikor Edit megjegyezte, hogy "A francba! Ebből olyan jó kocsma lehetne!". xD Amúgy összesen kb. egy órát álltunk sorba, mire bejutottunk, illetve leraktuk a kabátunkat, közben az egyik ruhatár meg is telt és mehettünk át a másikhoz. A bulival kapcsolatban az volt a szerencse, hogy leiható volt a belépőnk fele, így nem került annyira sokba, ráadásul bizonyos alkoholmennyiség után egész elviselhetővé is vált. Táncolgattunk, üldögéltünk, eltelt. Ja, meg folyamatosan menekültem a 28-30 éves roppant megnyerő pasik elől, akik olyan szövegekkel próbáltak volna felszedni, mint "Elkísérnél? Nélküled nem tudunk elmenni!". xD A vége felé épp elaludni kezdtem az egyik kanapén, ezért megkértem Ádámot, hogy nézze már meg a mobilinternetén, mikor megy az első buszom. Kiderült, hogy negyed óra múlva, így hát gyorsan elrohantam a kabátomért, visszafelé még egyszer rákérdeztem, hátha csak álmodtam, hogy megnézte nekem, de hálisten nem, ráadásul még el is értem.

Edittel a buli előtt

u.i.: Rájöttem, hogy kevés fotóm van a Szalagavatóról... Lányok!! Csináltunk végül közöseket? :S