Szilveszter

Utálom a Szilvesztert, felesleges "ünnep", ráadásul sohasem úgy sikerül, ahogy szeretném... Idén sem volt ez másképp. Szerettem volna a barátaimmal lenni, de ez alkalommal sem sikerült összeszerveznünk, s az lett a vége, hogy mindenki szétszéledt... Eléggé ki voltam bukva miatta, de végül feltaláltam magam, eldöntöttem, hogy elmegyek szilveszteri Nippon Shoxx-Groove-ra, aztán jó lesz. Meg is beszéltem NyaSukival, hogy majd hozzájuk csapódom,  meg úgy voltam vele, hogy úgyis lesz majd ott egy csomó ismerősöm.

Így hát, Bereczki koncert után az unokatesómékhoz mentünk, akik egy Budapest melletti faluban laknak. Nagyon szeretem őket, jó volt náluk lenni. 31.-én Péter elment és az aznap lejáró étkezési utalványaiból bevásárolt egy étteremben egy konkrét lakomát nekünk ebédre. Ezenkívül a nap azzal telt, hogy próbáltuk közös erővel valahogy pótolni az otthon felejtett dolgaimat, ami többé-kevésbé sikerült is. Végül aztán a 19:11-es vonattal elindultam Pestre. Kilépve a Nyugatiból, hosszú évek óta először éreztem meg valamit a szilveszteri hangulatból. Az utcák tömve voltak, hömpölygött az embertömeg, szóltak a papírtrombiták, minden második ember színes parókában vigyorogva igyekezett valahová, a járdákat mindenféle bulikelléket árusító standok lepték el... Hihetetlenül hangulatos volt, úgy éreztem magam, mint kisgyerekkorom szilvesztereinek alkalmával, bár az is igaz, hogy akkor voltam utoljára ilyen szilveszteri ketyeréket árusító bodék közelében. xD

Így aztán nagyon jó hangulatban indultam el a Vörös Yuk felé. Mikor odaértem, már rengeteg ember várakozott az utcán. Magabiztosan elindultam feléjük, mondván úgyis lesz ismerős... de nem volt. Így aztán felhívtam NyaSut, hogy mikor ér ide, aztán tíz percen belül már ott is voltak Rikával és még pár barátnőjükkel. Megismerkedtem pár emberkével, Chibivel azt este folyamán többször is eljátszottunk az egymás-nyakába-ugrós-üdvözlést, mert mindkettőnket zavart, hogy mindenki ezt csinálta körülöttünk, nekünk meg nem volt kivel. xD Aztán végre beengedtek minket a buli helyszínére. Én rögtön - több másik lánnyal egyetemben - megrohamoztam az átöltözéshez a mosdót, aminek a kézmosós-tükrös része egybe volt az előtérrel. Hamar kiderült, hogy az a férfi vécé, de, mivel nem tudtuk hol a női, maradtunk ott. (Mikor egyszer később arra jártam, akkor már ott állt egy biztonsági őr, hogy nőneműek még a tükrökig se mehessenek el. xD) A ruhám amúgy szerelem volt első látásra. Csodaszép, tüllös, sötétlila, tökéletes. Megkérdezték, hogy varrattam-e, pedig, az igazat megvallva, turkálós. Megmutatom, bár élőben ennél még ezerszer szebb:

Maga a buli kicsit átverés volt, mivel úgy volt meghirdetve, hogy akkor most lesz j-rock is, nem csak j-pop és k-pop, de, mint utólag megtudtam, ez 20%-80% arányban lett elképzelve, a pop javára. Többször volt, hogy NyaSu-val kint ültünk az iszogatós-üldögélős résznél azon bosszankodva, hogy adjanak már végre valami rockot is, aztán megszólalt valami k-pop szám, amire mindenki eszét vesztve szaladt be a táncolós részre, mi meg csak néztünk, hogy "Mi ez?!". Alulműveltek vagyunk, ez van. Mondjuk az SS501: Love ya-ra én is berohantam. xD

Ott volt Kael és Sora is, velük, Rikával és még pár emberkével köszöntöttem az éjfélt. (Gackt Vanillája volt az első szám, amit 2011-ben hallottam. ^^) Aztán volt még sok-sok ismerős arc koncertről és DS-ről, de személyesebb ismerős elég kevés. Azért az LM.C-találkozós emberkékkel felelevenítettem az ismeretségünket, meg pl. a mosdóban összetalálkoztam a lánnyal, aki szemben ült velem odafelé a vonaton. xD Aztán volt egy pont mikor eléggé egyedül éreztem magam, mert mindenkinek volt ott közeli barátja, nekem meg nem. Akkor aztán kimentem és telefonáltam Nikivel... Szeretlek. ♥

Négy körül úgy voltam vele, hogy elindulok, aztán elmegyek az ötórási vonattal. Szépen át is buszoztam az éjszakai járattal a Nyugatihoz, majd beültem a szeptemberben felfedezett éjjel-nappali török étterembe, hogy addig ott elleszek, amíg nem jön a vonat. Ki akartam tenni a telefonomat az asztalra, hogy majd azon nézem az időt, de nem volt meg... Hipertempóval belapátoltam a pudingot, amit vettem, majd kirohantam keresni egy buszt visszafelé. Szerencsére negyed óra múlva jött is egy. Visszamentem a Vörös Yukhoz, s első körön megkérdeztem a ruhatárnál, nem hagytam-e ott. Miután a pasi kellőképp kifaggatott, hogy nézett ki a mobiltokom, mi volt még benne a telefonon kívül, milyen típusú a készülékem, átnyújtotta nekem, én pedig úsztam a boldogságban. Majd pedig sarkon fordultam és szaladtam a buszmegállóba, olyan sebességgel, amire nem hittem volna, hogy platform csizmában képes vagyok. xD Ennek ellenére nem értem el az 5:02-est, így várhattam húsz percet.

Kis idő múlva azonban odajött három csajszi megkérdezni, mikor jön a következő busz, és kiderült, hogy ők is NSG-ről jöttek. Elkezdtünk beszélgetni, majd együtt mentünk a Nyugatiig, aztán végül még a vonatomat is megvárták velem. Haláli aranyosak voltak, örülök, hogy megismerkedtem velük. :) A vonaton is együtt utaztam két lánnyal, akik NSG-n voltak és ugyanoda tartottak, mint én, de csak pár mondatot tudtam velük kommunikálni, mert utána félkómába zuhantam és a továbbiakban azért küzdöttem, hogy ébren tudjak maradni. Aztán megérkeztem... és ennyi. Igazából vegyes élményeim voltak ezen a Szilveszteren is, na de majd hátha jövőre. ^^'