Kulturális Közösségi

Most, csak a miheztartás végett, játszunk olyat, hogy írok normális bejegyzést. Szóval, most rövid beszámoló következik a legutóbbi kulturális-közösségi élményeimről. Gondolom hihetetlenül érdekel mindenkit... De valahogy muszáj rávennem magam, hogy legalább engem érdekeljenek a saját dolgaim. Éljen a kényszerblogolás~! Mondjuk, ezek igazándiból jó dolgok voltak, szóval nem is azt érdemlik, hogy elsikkadjanak.

Pillantás a hídról

Múlthét szombaton (03.12.) voltunk a magyar fakttal színházban, Arthur Miller Pillantás a hídról c. drámáját néztük meg. Mivel nekem van apukámmal bérletem, én azzal mentem és elhívtam magammal Krisztát is. Eredetileg különcködve vasárnap akartunk volna menni, én főleg azért, hogy ne maradjak le a Takács Nikolas koncertről, de sajnos nem volt már akkorra jegy... Krisztával egy órával az előadás előtt találkoztunk a Malomnál, ahol összefutottunk Szilvivel is, aki szokás szerint ott hosteskedett. Kicsit beszélgettünk vele, utána lementünk a CBA-ba jégkrémet és tejeskávét venni. Aztán leültünk a szerzeményeinkkel egy padra a főtéren és romantikusan elfogyasztottuk őket.

A sulinkból elsőként értünk oda a Kamaraszínházhoz, de hamarosan befutottak a többiek is. Az előadást ezúttal is Kriszta sáljában ültem végig, szinte mindig így végzem, mikor együtt megyünk moziba vagy színházba. xD A darab egyébként nagyon-nagyon tetszett, nem hiába mondják, hogy az évad legjobb előadása. Nem csak a történet volt jó, a kisszínház varázsa is tökéletesen érvényesült, nagyon szeretem a színészeket is, akik szereplenek benne, valamint (végre) a díszlet és a jelmezek is szépek és valósághűek voltak.

Színház után Krisztával beültünk a kínaiba (ezúttal az étterembe), utána pedig még bolyongtunk egy jó darabig az Alexandrában. Hihetetlenül jó nap volt, a legjobb élményem az utóbbi hetekből. ♥

Egy jobb világ

Tegnap voltunk a filmesztétika szakkörrel moziban, az Egy szebb világ c. dán filmen, ami idén megnyerte a legjobb nem angol nyelvű film Oscar-díját. Ez volt a Vendégünk Európa rendezvénysorozat nyitó eseménye. A vetítés előtt álló fogadás volt az előtérben borral, dán fasírttal és dán keksszel. Utána elfoglaltuk a helyeinket, s három piros-feketébe öltözött, erőteljesen boszorkányos külsővel megáldott nő elénekelt egy svéd, egy észt és egy dán balladát. Az egyikük megállás nélkül a szemembe nézett, lehet kiszúrta, hogy én is piros-feketében vagyok, mindenesetre engem zavart, úgyhogy egy idő után már csak a függönyt nézegettem. Ezután következett maga a megnyitó, beszélt a dán nagykövet is, angolul. Az eleje még érdekes is volt, de mikor elkezdte elmesélni a film történetét (amit, természetesen, lelkesen tolmácsoltak is), azt nem nagyon tudtuk mire vélni. Hiszen meggyőzni már nem kellett volna a megnézéséről, hiszen ott ültünk, a spoilerezést pedig pláne kihagyhatták volna.

A film tényleg nagyon jó, megérdemelten kapta a díjakat. Mondjuk eléggé megrázó volt, szóval kedélyjavító hatást azt nem gyakorolt rám. Örültem, hogy gyalog mentem haza és így volt időm valamelyest kiszellőztetni a fejem utána.

Igazából, mind a darabról, mind a filmről szívesen írnék részletesebben is a kritikás blogomba, de majd meglátom mennyire lesz időm és ihletettségem hozzá.

Ma végre jött suliba Kriszta. *-* Úgy érzem, jó hatással van rám. Így már csak egy valaki hiányzik. Nagyon.

Megterhelő kikapcsolódás

Na, rávettem már magam, hogy írjak a legutóbbi kulturális élményeimről, mert ha most nem teszem, akkor ezek is el fognak sikkadni, mint az utóbbi időkben annyi bejegyzés, főleg hogy most már végre megint sokkal eseménydúsabb lesz az életem. :)

Harmadik Richárd

Vasárnap voltunk apukámmal színházban, a soron következő bérletes előadásunkon. Nagyon vártam már, a darab is érdekelt, így kicsit csalódás volt. Bár tudhatnám már, hogy az a tendencia, hogy minden évben csinálnak egy rossz darabot is, ki tudja miért... Díszlet már megint nem nagyon volt, csak egy nagy fekete lépcsősor és néha egy-egy faldarab. Mindehhez jöttek a szedett-vedett jelmezek, amik nem hogy korhűek nem voltak, még egymáshoz sem illettek, meg úgy eleve, csúnyák voltak. Ezen körítés mellett pedig megfeszülve kellett koncentrálni, mert a tömény shakespeare-i szöveg könnyebb megértését semmi sem szolgálta, így ha csak egy másodpercre elkalandoztam, már nehéz volt újra felvenni a fonalat. Ja, meg ha félrenéztem volna egy pillanatra, biztos meghalt épp valaki. xD Azon gondolkoztam, hogy olyan brutális-véres horrort lehetne fogatni ebből a történetből, ami mindent überelne.

Ami még nagyon zavart, hogy sok szerepet ugyanazok a színészek játszottak. Néha kicsit furcsa volt, hogy az, akit épp megöltek, tíz perc múlva újra feltűnt. Egy jelent nagyon tetszett, az, amiben Richárd "megbékítette" Lady Annát, miután megölte a férjét. Egyébként, mind Kőszegi Ákos, mind Bognár Gyöngyvér nagyon jól játszott. Összességében egyszer meg lehetett nézni ezt a darabot, de túl sok szórakozást nem nyújtott.

Il Divo - A megfoghatatlan

Kedden voltunk Krisztával Cine-Java Filmklubban. Rajtunk kívül még egyetlen lány jött el, egy másik iskolából, majd késve beestek még tőlünk ketten, valamint a tanárnőnk. A vetítés előtt a filmesztétánk beharangozta, hogy igazából ne várjuk, hogy érteni fogjuk ezt a filmet, mivel ahhoz vagy olasznak kellene lennünk, vagy az elmúlt fél évszázadban Olaszországban kellett volna élnünk. Hát, ilyen is volt. Amennyi név, fedőnév, évszám és esemény rám zúdult abban a két órában, annyit talán csak egy  rövidebb történelemkurzuson kap az ember. Engem pedig zavar, ha nem értem, amit nézek, nem tehetek róla. Ráadásul az első egy órában volt egy fél órás periódusom, amikor nagyon küzdöttem az elalvás ellen, s hiába tartottam nyitva a szemem, onnan semmi sem maradt meg. Mikor ezen túllendültem, onnantól már elvoltam. Krisztával néha megbeszéltük, hogy a másik sem tudja épp kiről van szó. :'D

Egyébként, nem lett volna rossz film, a korrupciót nagyon jól bemutatta, a zenéje zseniális volt, a kamerakezelés szintén. A tendencia pedig, ahogy a bűnronda politikusokat cenzúrázatlanul, közelin mutatták, érdekes. A főszereplőt, Giulio Andreottit alakító színész (Toni Servillo) pedig valószínűleg örökre az emlékezetembe véste magát a báb-szerű ábrázatával.

Ezek lettek volna tehát az oximoron címben említett élményeim. Holnap megyünk Editék egyik kedvenc magyar együttesének, a Roadnak a koncertjére, akkor majd begyűjtök másfélét is. Rám fér már, úgy érzem. :)

Eredet

Idén is jelentkeztem a Cine-Java Filmklubra, ahová legnagyobb örömömre ez évben Kriszta is fog velem járni. Az idén nyáron bemutatott Eredet képezte az idei első, októberi előadásunk alapját... legalábbis elvileg. Az előadó filmesztéta ugyanis alig volt hajlandó beszélni róla, s pár elejtett megjegyzéséből arra következtetek, hogy nincs is nagyon oda érte. Nekem ellenben nagyon-nagyon tetszett! A végkimerülés szélén állva ültem be a moziba aznap, attól tartva, hogy már az első negyed óra alatt el fogok aludni, de egyszerűen annyira izgalmas és pergős volt az egész, hogy ez a veszély még csak meg sem környékezett a film alatt. Rég láttam ennyire jó alkotást!

A történet bonyolult volt, de nem érthetetlen. Az alapkoncepció az álom, az álom az álomban és az álmok befolyásolása volt. Ez már önmagában megnyert magának, ugyanis régebben (talán túlságosan is) hajlamos voltam belefelejtkezni ebbe a témakörbe, és azon tépelődni, hogy mi van akkor, ha csak álmodjuk az életünket, ha ez az egész nincs, ha én most nem írom ezt, te nem olvasod, csak én vagyok, valahol messze innen, aztán egy nap felébredek és rájövök, hogy semmi sem volt valós. Az ilyen és ehhez hasonló gondolataimat akkor is leginkább filmeknek köszönhettem, de hálisten sikerült leszoknom róluk, és nagyjából elhinni, hogy a világ létezik körülöttem. xD

Nem vállalkoznék arra, hogy összefoglaljam az Eredet tartalmát, mivel az egész több szinten játszódott, több szálon futott, ami csupán a végére állt teljesen össze, nem lenne érdemes egy motívumot kiemelni belőle, mindbe belekapva pedig csak egy összevisszaságnak tetszene az egész. Ráadásul én is úgy néztem, hogy semmit sem tudtam róla azon kívül, hogy "álom az álomban", és úgy gondolom, jó is volt ez így. A filmet Christopher Nolan rendezte, aki a zseniális A tökéletes trükköt, és a legutóbbi két Batman-filmet is jegyzi. Hihetetlenül jó rendező, ebben egyre biztosabb vagyok, de amivel igazán kivívta most a tiszteletem, az az, hogy ő írta a forgatókönyvet is, amiért ha nem kapja meg az Oscar-díjat, akkor nincs igazság a Földön. A színészgárda is kiemelkedő, a főszerepekben Leonardo DiCaprio, Ellen Page és Marion Cotillard láthatóak, s mint fontos mellékszereplő, feltűnik Cillian Murphy (Nolan-féle Batman filmek Dr. Jonathan Crane-je) is.

Több film is eszembe jutott az Eredet kapcsán, a Vanília égbolt / Nyisd ki a szemed!, a Pillangó-hatás, a Truman-show, és az Egy makulátlan elme örök ragyogása, s aki ismer, tudja, hogy ezek egytől-egyig a kedvenc filmjeim közé tartoznak. Azt éreztem, hogy az Eredet mindből merített egy kicsit, bizonyára ennek következtében tetszhetett ennyire. Ami azonban kicsit visszavett belőle számomra, az az, hogy érezhető volt rajta, hogy nagyon igyekeztek a szélesebb közönség felé is eladhatóvá tenni a filmet. Viszont ezért cserébe lenyűgöző látványvilágot kaptunk, olyat, amilyen egy ilyen kaliberű hollywoodi produkciótól elvárható.

A játékidő majd' két és fél óra volt, az elején nagyon hosszú volt a magyarázó, előkészítő rész, amit sokan bírálnak, de szerintem szükség volt rá ahhoz, hogy a témában nem annyira jártas nézők is értsék és élvezzék a filmet. Azonban ezek után jövő héten végighallgatni még egy negyvenöt perces kiselőadást az álmokról, már kissé fárasztó volt. Utána pedig beszélt még a filmesztétánk egy csomó más filmről is, látványosan kerülve az Eredet témáját. Nem ez volt a legjobb filmklubos előadás, az biztos, de az, hogy láthattam ezt a filmet moziban, ráadásul ingyen, kárpótolt érte.

Ne szólj, száj

Meg vannak a jegyárak a Placebo koncertre. Eléggé nagyon durván sokba kerül... Szóval, az ütemterv az az, hogy valamikor megveszem D'espairsRay-re a jegyet, hogy aztán ne legyen senki és semmi, ami visszatarthat tőle, mert nagyon-nagyon menni akarok. :) Placebóra meg majd utolsó pillanatban összekaparom a pénzt, és megveszem... Mert, hogy őszinte legyek, az hiába drágább, valahogy egyszerűbben megvalósíthatónak érzem, de a Despával meg nem hagyom magam! :D

Pénteken megint Krisztával voltam. :) Szokásos sétáljunk-haza-együtt program. :D Megálltunk közben hintázni a jó forgalmas út melletti "játszótéren", mert az jó. :) Utána elmentünk hozzánk, kölcsönadtam neki a Death Note-ot, majd én kísértem haza, jó hosszú úton. :D Megmutatta Hófehérke házát, meg a szatír kertitörpét. :o Aztán meg bevetettük magunkat egy másik játszótérre. :D Úgy szeretem az ilyen délutánokat. :) Szeretlek, Kriszta! :) ♥

Tegnap este színházban voltunk apukámmal. Aaaaannyira színház-hiányom volt már, úristen! :D Bérletünk van, és a márciusi előadás időpontját elnéztük és nem mentünk el, áprilisban meg nem volt... :( Próbálom azóta is azzal vigasztalni magam, hogy a magyar faktos tanárnőm szerint szörnyű volt az a darab, amit kihagytunk, de akkor is bánt... Na, de most sorba lesznek színházaim, szuper lesz! :D Ez volt az idei utolsó előadásunk, a Szentivánéji álom c. Shakespeare vígjátékot néztük. Igazából tetszett! :D Lerítt róla, hogy sokkal jobban is meg lehetne csinálni ezt a darabot, de akkor is jó volt. :D Néha nekem kicsit túl hülyéskedték, ami szerintem szükségtelen volt, lévén alapból komédia. Viszont a második felvonásban a színház a színházban rész, az valami állati volt, betegre nevettük rajta magunkat! x'D Helena Trokán Nóra (képen), Demetrius pedig Csémy Balázs (képen jobbra) volt, őket nagyon szeretem. :) Puckot nő játszotta, ami kissé meglepett, mert eddig csak férfival láttam kiírva mindenhová... Az eredeti műből származó szövegek nagyon tetszettek, valamikor majd el is szeretném olvasni. Igazából, hiába imádom a színházat, nem nagyon szeretek drámákat olvasni (hiányoznak a leíró részek, na!), de a Rómeó és Júlia speciel tetszett (meg a Csongor és Tünde is), szóval úgy gondolom kapni fog egy esélyt! :) Meg nagyon szeretném jövő évadban megnézni az Operettszínház musical-változatát is...

Ma volt az utolsó Filmklub. (Minden a végéhez közeledik...) De lesz jövőre is! :D A nagy nevettetők című némafilm-összeállítást néztük múlthéten, az előadás is aköré épült, kiegészítve Chaplinnel. Új kedvencem van! :D Buster Keaton (1895-1966). Fapofaként is ismert, mivel a szerződésében volt foglalva, hogy nem mosolyoghatja el magát sem a filmjeiben, sem nyilvánosság előtt. :S A négy kisfilm közül az első és az utolsó volt az övé volt, azok annyira jók voltak! :D A kettő középső nem tetszett, az a tipikus "négyszer egymás után feldöntjük az tányérokkal megrakott kocsit, jajj de vicces" erőlködés volt, azokat nem szeretem, annyira erőltetettek... De a Keaton filmek tényleg jók voltak! Az elsőnek Az összerakható faház volt a címe, a másikra sajnos nem emlékszem... :S Az előadáson viszonylag sokan voltunk, mivel a médiából érettségizők is bejöttek okulni. :) Néztünk részleteket A diktátorból (Chaplin), ill. egy Stan és Pan filmből. Nem volt olyan rossz, de a másik filmesztétát sokkal jobban szeretem, továbbra is. Kézenfekvő, de most, hogy így kimondták, mégis elgondolkoztam rajta: a némafilmek sztárjainak ott bukott meg a karrierjük, hogy megszólaltak... Igazságtalan - mondhatnánk, ám valahol meg tudom érteni. Volt ezeknek a filmeknek valami olyan különleges atmoszférája, ami szimbiózisban létezett Chaplin, vagy épp Buster Keaton alakjával (nem csoda, hogy ők írták és rendezték a filmjeiket, sőt előbbi a zenét is maga szerezte), hogy érthető, hogy a hangosan kimondott szó megtörte a varázst... De akkor is szomorú.

Szösszenet

Már megint elmaradt a rajzóránk, pedig végre volt időm, és megcsináltam rá a házit... Volt többféle kép, és lehetett választani, hogy melyiket szeretnénk átdolgozni. Én egy Picasso festményt választom, és az azon szereplő nőből csináltam Betty Boopot (akit egyébként utálok, mert a rajzfilmek Marilyn Monroe-ja, akit szintén xD)! :D Megmutattam tegnap apukámnak (aki még mindig képzőművész) és nagyon tetszett neki. :) Meg végiglapozta az Animestars magazinomat... Utána azt mondta, most hogy elkezdett érdekelni engem ez a manga-dolog, nem akarnék-e megpróbálkozhatni például a kedvenc szereplőim lerajzolásával, mert látja, hogy ügyes vagyok, ez a rajzom is milyen jól sikerült már. Mondtam, hogy ezt csak kicsit átalakítottam, és a manga/anime szereplőket is csak másolni tudnám. De szerinte még ez is több a semminél, és biztos tovább tudnék lépni, mert hogy kisebb koromban milyen tehetséges voltam. Oké, de szerintem már késő. "Sosem késő. Nem azt mondom, hogy legyél képzőművész, csak úgy... hobbiból."
Úgy tűnik, nem csak engem bánt, hogy tökéletesen abbahagytam a rajzolást... Nem tudom, most erre mit lépjek. Annak mi értelme van, ha nekiállok másolni? Áhhh... :S
Egyébként, ezt alkottam (rákattintva nagyobb lesz):

Meg volt a Filmklub is hétfőn, a Hitchcock-féle Szédülésről. Komolyan, szerintem ez volt az eddigi legjobb! Rengeteg mindent elmondott az előadó, a színszimbolikától kezdve, a kamerabeállításokig, amelyek itt jelentek meg először. Tényleg nagyon-nagyon érdekes volt. :) Tudtátok, hogy az mikor valaki lenéz a filmben és megszédül, akkor azt az instabilitást azzal érik el, hogy hátrafelé kocsizzák a kamerát, de előre zoomolnak? Állati jó! :D És akarok még Hitchcock filmet nézni, szóval majd be kell iktatni Nikivel azt a Madarakat legközelebbre! :D

Mostanában kezdek rászokni a Mondo Fórum zenei részlegére... :S D'espairsRay és SuG topic! :'D Az LM.C-be még mindig nem tudok belefolyni, mert a koncert-téma után most épp SakuraConra szerveznek topic-találkozót... Majd egyszer csak. :)

Hipp-hipp

Úristen, hogy én mennyire pesszimista vagyok! Meg béna, természetesen... xD Jól sikerült az a múltkori ki-jöhet-felénk-mostanában nézelődésem, mondhatom! :F

Először is, jön a 30 Seconds to Mars a Sziget Fesztiválra!
Aztán szeptemberben jön a D'espairsRay Magyarországra!

Te jó ég, te jó ég, te jó ég! :D Énén menni akarok! Nagyon. *.* Oké. Augusztus közepe és szeptember. Messze vannak még. Elkezdünk spórolni (háhááá, hogy nem költöttem még el a karácsonyi pénzem! :D), meg úgy eleve megszervezni az egészet. (Én és az összes személyiségem, köztük az előbb hallott dadogós leányzó is. xD) Menni fog. Ha mégsem, akkor meg majd jövök ide sírni. ;)

Huhh... Higgadjunk le. :D Szerettem volna írni egy szép hosszú bejegyzést az Üvöltő szelekről még kedden, de a Mars eljövetele eléggé kizökkentett az elmélázós szelesdombi hangulatomból, így gondolataimat csak szerdán tudtam kifejteni - a faktos romantika TZ keretében. xD Na, de ha már az intellektuális bejegyzésemet elhalasztottam, akkor írok egy rövid összefoglalót a mindennapjaimról... Még mindig Megint szófosásos időszakom van, de most legalább ki tudom élni a barátaimon, a suliban. :) Úgy szeretem őket, amiért elviselik, sőt néha még tudják überelni is a hülyeségemet! ♥ :) Szombaton volt iskolánk (utolsó tanítási napot dolgoztuk le előre), de nekem speciel össz-vissz 20 perc fizikaórám volt. Hétfőn meg Filmklubon voltam, Hitchcock Szédülés c. filmjét néztük, jó volt, de nekem a Pshycho jobban tetszett. Majd bővebben akkor szeretnék írni róla, ha megvolt a kibeszélés is jövőhéten. Egyébként összesen csak öten voltunk a moziban, mind Katonás szakkörösök (azért ez mutat valamit :D). Szegény szervezők eléggé el voltak szomorodva. :( Egyébként kellemes családias volt, még a lábunkat is fel tudtuk tenni! :D

Ma reggel hirtelen felindulásból vettem egy AnimeStars magazint, LM.C-s hátsó borítóval, két oldalas cikkel és poszterrel. :D Meg tele van egyéb japán kultúrához kapcsolódó más érdekes témákkal is (nem csak anime/manga), aminek még külön örültem. :) Aztán majd valamikor hétfő körül megjelenik az áprilisi wan2, és lesz benne The Subways, gondolom a koncertről. :D Mondtam már, hogy mennyire tudom szeretni mikor vannak minőségi újságjaim? :)


És ezt most muszáj beraknom... Sok szeretettel küldeném Nikinek, és mindenkinek, aki szeretné... izé, szereti! :D

(Jared Leto leüt valakit a mikrofonnal a Buddha For Mary alatt. xD)

Itthon...

Beteg vagyok. :S Garatgyulladásom van, de én csak torokgyulladásnak becézem. xD Lehet azért kapott ez alkalommal ilyen fellengzős nevet, hogy különlegesnek érezhessem magam. *.*
Ez a harmadik nap, hogy itthon vagyok. Szerda reggel belázasodtam, aztán egész délután felváltva aludtam és néztem a plafont a 39,1 körüli lázammal. Szuper volt. Utána este átköltöztem a TV elé és zsinórban néztem Batman film 1-et, Bleachet, Vacsoracsatát, Narutót, Miami Inket, Barátok köztöt, Doktor Houset, Született feleségeket, South Parkot... Azt hiszem ez az ágyhozkötöttség iskolapéldája. :D Amúgy elvagyok... Elolvastam a Vörös és feketét az első rész végéig, szerintem tovább nem is fogom, mert a hétvégére még az Ivan Iljics halálát is be kell ütemeznem. :S Meg néztem animét, Skins 4. évadot, zenetévét... :) De közben voltak ám köhögőrohamaim, meg ilyen nyalánkságok, szóval annyira nem jó ám... Ma pl. keresztülhúzta a bishi-napunkat Edittel. :( Kriszta francia, Petra és Anita meg olasz versenyre mentek, úgyhogy Ritát leszámítva csak ketten lettünk volna, és ki lett adva, hogy most aztán beszéljük ki magunkat Japán-témában. :D Biztos vicces lett volna... :( Egyébként délután összefutottunk egy fél órára, mert kivette nekem az Ivan Iljicset a könyvtárból, én meg mentem a megcsináltatott szemüvegemért.
Apropó bishi... Még kb. vasárnap lecseréltem a fejlécet, csak elfelejtettem kiírni. Tudom, hogy túl rózsaszín, de egyszerűen megláttam a nagyjából megegyező háttérszínű Hizumi és SuG képet, és nem bírtam ki! :D

Óóó, tudom, miről írjak! :D Hogy is hagyhatnám ki! :) Hétfőn volt egy kissé hirtelen jött Cine-Java Filmklub, aminek keretében megnéztük a Team Building c. új magyar filmet. Elég jó volt, pedig a tartalom alapján nem sok jót reméltem. A vetítés utána volt egy kis közönségtalálkozó a rendezőnővel, és két szereplővel, köztük Nagy Péterrel. :) Utóbbiról annyit kell tudni, hogy a Lora férfi főszereplője, és 2 és fél éve nyáron Nikivel egy teljes napon át úgy, de úgy rajongtunk érte...! Akartunk neki csinálni rajongói honlapot, vagy legalább iWiW-es klubot, meg elutazni Debrecenbe megnézni színházban! :D Aztán másnap felébredtünk, és mindkettőnk rajongása hopsz, eltűnt... xD Hogy őszinte legyek, a Lorában sokkal jobban tetszett, bár igaz, ott a karaktere is színesebb volt, több lehetőséggel... De a találkozón nagyon intelligensen beszélt, és jól is nézett ki (a filmben elég lepusztult volt). :D

Aztán... Keddre muszáj tökéletesen felgyógyulnom, meeert megyünk The Subways koncertre!!! :D Bizooony! :D Végül tökre jól megszerveztem, rávettem Krisztát, hogy jöjjön, sőt még Gergelyt is, no meg Apukámat, mint főlebonyolító munkatársat. :D Annyira jó lesz! *.* A Szigeten is, ááááhh... Annyira-annyira-annyira jók voltak, pedig akkor még alig ismertem őket. Alig várom! :D Végre-végre eljutok valamire annyi siránkozás után. xD Egyébként az A38 hajón lesz, és nem is olyan drága a jegy (3900Ft). Két előzenekar lesz, a Nemjuci és a Nonverse, belehallgattam a számaikba, de inkább majd ott meglátjuk. :) Sajnálom, hogy Niki nem tud jönni, de remélem élmény és tapasztalat dús lesz az a tábor. ;)
Ez az abszolút kedvenc The Subways számom:

Régi kerékvágás

Lecseréltem a fejlécet. :) Eredetileg D'espairsRay-es akart lenni, de miután ráraktam Hizumit, erőt vett rajtam, hogy a másik kedvenc japánomat is rá akarom rakni, főleg, hogy a napokban anyukámat rávettem, és végignézte velem A halállista mindkét részét (végül már neki is nagyon tetszett :D). Szóval bal oldalt Hizumi, jobb oldalt L, alias Matsuyama Kenichi! :D Ja, és amíg el nem felejtem, berakom a kedvenc D'espairsRay klipemet:

Egyébként majd 20-án megyünk Edittel J-Rockos bulira, amire - mielőtt még valaki képes megkérdezni - NEM repül ide Japánból egy együttes sem, hogy fellépjen a kecskeméti MÁV Kultúrházban, hanem DJ-k lesznek! :P:D Ja, igen, még mindig bele vagyunk bolondulva Japán zenei világába... :)

"Itsuka dare mo mugen no kaze ni naru"
(Ez a fenti számból van. És fogalmam sincs, mit jelent. :D)

Voltunk pénteken a magyar fakttal színházban. A Gogol. Utóirat. c. színpadi fantáziát néztük meg. Hát, be kell valljam, eléggé öncélú darab volt... Az előadás után volt beszélgetés a színészekkel, amiből megtudhattuk, hogy a fele improvizáció volt, a rendező csak annyit kötött ki, hogy próbáljanak meg gogoli szöveggel improvizálni. Ez az ő különleges módszere. Elolvastatott velük egy rakat Gogol művet és levelet(!), így ők nagyon képben voltak, de konkrétan a közönség, beleértve még a magyar tanáromat is, nem... Konkrét történet meg nem volt. Ami viszont nagy pozitívum, az a hangulata az egésznek. Mikor bejöttünk vodkával és uborkával kínáltak minket, a halott üdvéért. Egy hosszú lépcsősor vezet fel az Üzemszínház előadótermébe, az meg végig mécsesekkel volt kirakva. A mécsesek később az előadásban is jelentős szerepet játszottak, volt, hogy csak azok égtek. Meg a második felvonásban voltak nagyon jó részek, még ha közük nem is nagyon volt egymáshoz.

Mostanában minden hétfőn filmklub volt. Tegnap A mások élete c. filmet néztük, aminek az alaptémája a berlini fal lebomlása előtti NDK-ban zajló lehallgatások, egy mély drámába ágyazva. A főszereplő pár egy író és egy színésznő, akikre Stasi-ügynököt állítanak... Nagyon megrázó film. Ezzel álmodtam éjszaka. Várom már a jövőhetet, hogy elmélyedjünk benne.
Az ezelőtti két alkalommal pedig a musical volt a téma. Az első előadáson videóról kivetített botrányosan rossz minőségű, 20-25 perces részleteket néztünk a Hegedűs a háztetőnből, a Hairből (Végig rázott a hideg. Már-már megfeledkeztem arról, mennyire nagyszerű.), az Evitából és a Macskákból (továbbra is utálom). Kár volt érte a másfél óra... A pasi semmit nem mondott el, a történetet leszámítva... Aztán itthon jobb minőségben megnézem... A második alkalom viszont jó volt, azt az csinálta, aki a vámpírosat és a Tim Burtonöset, a film és a zene kapcsolatáról beszélt, nagyon érdekes volt, mondott újdonságokat, mutatott rövidebb és kevésbé ismert film jeleneteket is. Még akkor is fényévekkel verte az első részt, ha a végére meghalt a számítógép! :D Pedig az elején szerénykedett, hogy a második rész sosem lehet olyan jó, mint az első. :D (Eszter 5 perc után odasúgta nekem, hogy szerinte már most nyert. Naja. :P)

Ennyi lett volna, amiről most így szerettem volna írni. Mennem kell tanulni. Sokat, sokat, nagyon sokat. Rengeteg dolgozatot írunk, meg a Beszterce ostromával is haladni kéne, mert már elkezdtük. :S De, amúgy tetszik! :D Csak be kellett érte áldoznom a faktos Byront, pedig az is érdekelt volna... Azt hiszem, túl sok minden érdekel.

102♥

Ma levették a fogszabályzómat. Ééés annyira jó! :D Pedig... hát, be kell valljam, úgy összeszoktunk az elmúlt több, mint másfél évben, hogy komolyan kicsit sajnáltam, meg azt hittem hiányozni fog... Hülye vagyok? :L Az! :D Mert állati jóóó! :D Szabályosak a fogaim, éljen, éljen! xD Úgyhogy ma egész nap nem voltam suliban, mert még délután is vissza kellett menni, hogy felszereljenek egy retainert, ami majd tartja az alsó fogsorom, hogy nehogy megint összekócolódjanak. :P Ezt majd évekig hordani kell, de belülről van és nem látszik. :) Ami rosszabb, hogy most egy darabig kivehető fogszabályzó... Utálom őket. Ez a harmadik. Nyáron meg kiműtik a bölcsességfogaim, mert ha engednénk kinőni őket, akkor megint összetorlódnának a fogaim. püfff... úgy hangzik, mintha valami FOGorvosi ló lennék. xD Pedig esküszöm, nem volt olyan vészes... Csak nem annyira fértek el alul fogaim, volt egy ferde szemfogam, meg mélyharapásom (NEM gondolni arra a horrorfilmre! xD). Egyébként iszonyat gyorsan elment ez a másfél év... :S

In 102 Languages, I Love You-függő lettem. Gyönyörűszép. Egy halálos beteg lányról szól, akit 10 éves kora óta a széltől is óvtak, de 16 évesen, miután összefut (szó szerint) az utcán Frankievel, úgy dönt, hogy meg akarja tapasztalni az ÉLETET még mielőtt véget érne, azt akarja, hogy ne úgy menjen el, hogy ne emlékezzen rá senki, ne hiányozzon senkinek. *.* Természetesen, My Chemical Romance-fic lévén, felbukkan benne az MCR teljes legénysége, ám mivel az egész a múltban játszódik (Frank is még csak 17), ezért még nincs meg a banda, meg semmi ilyesmi. Azt olvastam, hogy az írója (aki egyébként amerikai) átírja regénnyé, amit meg is tudok érteni, mert tényleg nagyon szép történet, és akár totál elvonatkoztatható az MCR-től. De persze így is jó. :) Csak van egy bökkenő... 67 fejezetet van csak lefordítva a 102-ből! :o Ez egész eddig nem izgatott, de ma megnéztem, hogy az utolsó fordítás augusztusban került fel... Ergo... :( Egyébként olyan rossz látni, hogy úgy ki van halva az a fórum... (Mondja az, aki életében nem írt oda egy betűt se, csak olvasgatni szokta. xD) De hát nem tudok mit csinálni, úgyhogy majd gondolom elolvasom a maradék fejezeteket angolul.

Volt hétfőn Cine-Java Filmklub, meg igazából múlt héten is volt, csak nem írtam róla. Tim Burton volt a téma. :) Megnéztük az Ollókezű Edwardot, projektorról, piciben... Nem volt szegény mozi most a technika magaslatán, azt mondta a nő, hogy csak így tudták megoldani. Ja, és angol volt. Eddig szinkronnal láttam mindig, de mit ne mondjak, nem volt egy nehéz nyelvezete. xD Szokás szerint nagyon édes volt, még mindig imádom a filmet is, Johnny Deppet is, meg Tim Burtont is! :D Ezen a héten meg beszélgettünk róla. Tanulság kettő volt, az egyik, hogy túl sokat tudok Tim Burtonről, mert nem mondtak olyan sok újat, a másik pedig, hogy meg kell néznem a Batman visszatért! xD Az előadás háromnegyedében Edwardot hasonlítottuk össze az előbbi egyik főbb szereplőjével, Pigvinjével. Szóval, jelenleg nagyjából mindent tudok arról a filmről, csak épp látni nem láttam. xD Majd bepótolom. :) Aminek nagyon örültem, hogy megnéztük Tim Burton debütáló kisfilmjét a Vincentet. :) Annyira szeretem ezt az egész Burton-világot! :D Azon gondolkoztam, hogy mióta, és rájöttem, hogy kb. azóta, hogy láttam Johnny Deppet nélkülöző filmjeit is. Ez így hülyén hangzik. Johnny a kedvenc színészen, szóval nem vele van bajom, vagy azokkal a filmekkel, mert egytől egyik fantasztikusak, hanem épp ellenkezőleg. Valahogy inkább Johnny Depp-filmekként gondoltam sokáig rájuk. Aztán jobban megismertem a hamisíthatatlan Burton-stílust is. :) Kaptam anyukámtól névnapomra, előre Karácsonyi lidércnyomásos táskát, aztán azzal mentem mindkét alkalommal a filmklubra, és a szervező nő nagyon meg is csodálta "Itt a fan."! :D Tényleg nagyon klassz. :) Már Olaszországban is nagyon tetszettek ezek a táskák, csak akkor még nem láttam a filmet. :S Biztos szimpatikus lettem a nőnek, mert nagyon rendes volt, miután könyörgő szemekkel előadtam a hétfő este megkoronázásaként a problémámat a portán, miszerint sikeresen beleejtettem a pendrive-omat a potom 3 méter mély szellőzőaknába. xD Nem is én lennék... De nagyon rendesek voltak, és másnap délelőttre (felhívtak rajzórán!) már ki is szedték nekem. :L

NAGYON BOLDOG 17. SZÜLINAPOT RITÁNAK, ÉS FELELŐSSÉGTELJES NAGYKORÚSÁGOT KRISZTÁNAK! :D:P

Helyzetjelentés

Huhh... nem is tudom hirtelen, mit írjak. Az elmúlt egy hét borzalmas volt. Az eleje csupa fájdalom, a vége csupa rettegés... Nem szeretnék írni róla. Túl személyes. Meg amúgy is... Na, milyen közérdekű dolgok történtek velem? :)
Szerdán voltam Ritával és Alexával ingyenes mozin. A hülyeség kora c. környezetvédelmi propagandafilmet néztük meg. SPOILER A sztori 2055-ben játszódott, mikor már az egész Földet víz borította, a Föld összes műkincsét, és az összes valaha megjelent cikket, könyvet stb. nagy szervereken egy víztorony-szerű izében tárolták. Aztán itt volt egy férfi, aki nekiállt egy archívumot létrehozni kisfilmekből, hogy "Miért nem mentettük meg addig a Földet, amíg megtehettük volna?". Szóval az egész film ezekből a kisfilmekből állt valójában. A végén volt egy nagyon jó rész, mikor pörgött az évszámláló, és közben "híreket" mondtak be. 2010 után olyanok jöttek, mint "... New Orleanst harmadjára már nem építik újra ... London újra víz alatt ... az Északi-tenger forr ...". SPOILER VÉGE Ritával azt se tudtuk, hova nézzünk. xD Egyébként kissé szenvedtünk, mert még így is túl közel ültünk a vászonhoz, pedig feladtuk Alexa és Rita családjának a társaságát azért, hogy ne kelljen az első sorból nézni (később ők is találtak hátrébb helyet). :) Az volt a legnagyobb baj a filmmel, hogy én ezzel nem tudok mit kezdeni. Most ezt levetítik az iskoláknak, és akkor most mi van? Nem tudjuk megakadályozni, hogy a Shell tönkretegye az afrikai folyókat, vagy Kínát abban, hogy ne termeljen olyan sok műanyagot... Én személy szerint amúgy sem tudok többet tenni. Lekapcsolom a villanyt, ha kimegyek a szobából, kikapcsolom az összes világító bizbaszt éjszakára a gépen, ha tehetem mindenhova gyalog járok, a telefontöltőt sem hagyom a konnektorban (Az MTV-s Jézus megtanított erre! :D) és összenyomva dobom ki a tejes dobozt, merthogy vizet eleve kútit iszunk. Ennyi. Ennyit mindenki meg tud tenni. A többi meg a korrupt nagyhatalmakon múlik, nekik kéne ezt mutogatni, hátha végre eljutna az agyukig, hogy mit művelnek...
Aztán csütörtökön volt szalagavató főpróba, ami szép volt, jó volt, rövidebb volt, mint tavaly. :) Pénteken meg igazi szalagavató bál, amin ruhatáraztunk, meg be tudtunk menni az A-sok műsorára. Találkozások volt a címe, azzal kezdődött, hogy osztályfőnöki óra keretében (videóról) mindenki elmondta mi szeretne lenni, ha nagy lesz, aztán később azzá válva találkoztak a műsorban (pl.: alkoholista régész xD). Aranyos volt, főleg mikor a végén elmondták, mit tanultak a tanároktól a 6 év alatt. :D Sok-sok olyan dolgot, amit minden Katonás ért, de ide szerintem felesleges felírni. :)
Tegnap Edittel voltam Cine-Java Filmklubban, lévén ő japán-mániás, és most a japán filmművészetről volt szó. Negatívum volt, főként Editnek, hogy az előadó eléggé leminősítette az animéket és a mangákat... :@ Viszont sokkal jobban adott elő, mint az előző, bár az a téma nekem érdekesebb volt. :L (Nem mintha nem szeretném a japánokat, de az ismereteim a Véres trónon kívül kb. A halállistánál megrekednek a filmjeik terén... :S)
Egyébként meg ajándék-mizéria, sajnos. Már megint túl hamar jött a karácsony! :P:D Majd azért lassacskán próbálok haladni a dolgokkal... Csak ne kéne már iskolába járni... püfff...

Lecseréltem a desing-t. Mötley Crüe-s lett. :L Nem tudom, miért. :D Bele vagyok szerelmesedve a fejlécet adó háttérképbe, jelenleg az a hátterem LD50-en (ott is átvariáltam a profilomat :D), meg volt egy rövid ideig MySpace-en is, de oda végül mégis inkább egy fantasztikus Tim Burtonös layoutot választottam. :) Aztán szerintem illik a Mötley ehhez a szín- és formavilághoz! :D Meg szeretem őket. Most már a zenéjüket is, nem csak Nikkit, de ugye vele kezdődött minden. :) Tényleg! Ha valaki nem ismerné őket, akkor ők így sorban: Mick Mars, Nikki Sixx, Vince Neil, Tommy Lee. :) Egyébként végre olyan részek vannak az LA Inkben, amiben Kat von D már Nikkivel van! :D Hooolnap pedig őt fogja tetoválni! :D Úgy örülök neki! :) Egyébként arra is gondoltam, hogy őket kettőjüket rakom a fejlécre, de az nagyon csöpögött volna... Annak ellenére, hogy szerintem aaannyira összeillenek, attól még nem szeretem az álompár-kultuszt. Zoliék esetében is zavar. (Amúgy Nikki írt a blogjába MySpace-en, jön az új Sixx:A.M. lemez, fotózik, jótékonykodik, rádiózni fog és annyira édes, végig Katherine-nek hívja Katet. *.* Befejeztem! xD)

Na, tényleg ennyi, mert írni hosszú idő, pedig lennének témák amikről tudnék eszmét futtatni...

Vígyeltem

Annyira rossz, hogy már megint nem igazán van időm ide írogatni... Igazából csak az előbb végeztem a BZ-SZD koncertes élménybeszámolómmal... :S
Hétvégén itt volt drága horrorsó drúgom (Gépnarancs-nyelv, jee ;D), Niki, aki amúgy mosonmagyaróvári, de most Pesten tanul egyetemen. Egy Musical Fórumon ismertem meg 2005-ben a Szabó Dávid topicban. :D Aztán azóta... Hajjaj. :D De ez hosszú történet lenne. A lényeg, hogy nagyon szeretem, aztán ilyen kis külön-világosan szoktunk éldegélni, ha összekerülünk. :P
Kicsit késett a vonata, mert valaki az előtte lévő vonat elé ugrott. :S Durva. Aztán rohantunk moziba, megnézni az Újholdat. :) Jött még velünk Petra, Anita, Kriszta és a nővére, Alíz. SPOILER Az elején nem vettük túl komolyan a filmet, meg igazából a végéig röhögőgörcsöt kaptunk ahányszor csak Edward a méltóságteljesnek szánt, de viccesre sikerült lassított-felvétel jelenetei voltak. xD Jacobért teljesen odavagyok. Akarok én is egy ilyen barátot... Egyébként a könyvben a végén Bella NEM mond ám olyan szörnyűséget, hogy "Ne kényszeríts választásra, mert őt választom, mindig is ő volt az igazi."... :o Egyébként, a kritikáknak igazat adva, Jacobnak tényleg feltűnően villogós-fehér fogai voltak. xD A harc jelenet a Volturinál nagyon jó volt, meg Dakota Fanning is. A vámpírok sajnos többet csillogtak, mint az első részben. :S SPOILER VÉGE De nekem akkor is tetszett. A zenéje is nagyon, bár lehet nem kellett volna két-háromszor is meghallgatni a film előtt, mert így túlságosan felismertem őket. :) De nem baj! :D Ami nagyon poén volt, és nagyjából idetartozik, az az, hogy Niki mondogatta, hogy miért vannak ilyen hímnős nevek, mint pl. a Taylor Lautner keresztneve. Mekkora poén lenne, ha összejönne a Taylor Swift énekesnővel. Mondom, ugyan keressen már rá. Igen. Kijött egy rakat smárolós kép róluk. Én öt percig röhögve sírtam, hogy ilyen nincs. xD
Pénteken mozi után még sétáltunk a városban Petrával és Anitával. Nagyon szép karácsonyi vásár van, vettünk forralt bort/puncsot, meg később Nikivel sült gesztenyét is. :) Aztán itthon néztünk Lakótársat keresünket a TV-ben, másnap reggel meg Wall-E-t szintén ott. :D Nagy gyerekek. :) Délután bementünk a városba és könyvesbolt-rulz! xD Este néztünk Csillag születiket, amiből kiesett az a szimpatikus Tamás (amúgy nem nézem a műsort) és Mosonmagyaróvár büszkesége Brasch Bence. :( Magyarra fordítva a két helyes srác. Érdekelne kik szavaznak... :S :D Után pedig megnéztük Jim Carrey 1985-ös Csak egy harapás c. vámpíros vígjátékát. Aranyos volt. xD Másnap meg néztünk One Tree Hillt, ami abból állt, hogy Niki utálatát hangoztatta Lucas iránt. xD Köztes időben meg képkeresők, YouTube (Mika - Rain klip ♥), meg pl. reggel hatig beszélgettünk. :D Jó volt. Nagyon. :)
Aztán voltam bérletes színházba, az Indul a bakterházat néztük. Mikó István (Micimackóóó :D) játszotta a baktert, ő nagyon jó volt! :D Bendegúzt felnőtt játszotta, aztán így nekem néha kissé erőltetett volt... Valami Utasi Árpi-kaliberű kiskölyök kellett volna, szerintem. :D Egyébként összességégben azért jó a volt, a szereplők is, a díszlet is, no meg persze a történet! :D
Aztán tegnap meg megvolt a második Cine-Java Filmklubos vetítés. Akira Kurosawa Véres trón c. 1957-es fekete-fehér filmjét néztük, eredeti japán hanggal és békebeli felirattal (értsd: hullámzott, ha fújt a szél a filmen xD). Nos, ezért érdemes pl. erre a Filmklubra is járni! Nagyon-nagyon tetszett! Pedig magamtól nem hiszem, hogy megnéztem volna. Annyira örülök neki. A történet Shakespeare Machbeth-jének a feldolgozása volt, és tényleg izgalmas volt, állati jól megcsinálva! SPOILER Volt egy jelenet, amiben a feleség a már rég nem ott lévő vért mosta-mosta a kezéről, azt képzelve, hogy az nem jön le... Ez fogott meg leginkább, főleg, hogy most vesszük Arany Ágnes asszony balladáját. :) SPOILER VÉGE Következő alkalommal a tehát japán filmművészetről lesz szó, úgyhogy valószínűleg jön anime-függő Edit barátném is. :D Január pedig Tim Burtoné, alig várom! :D Amúgy nem írtam az előző alkalomról, amikor a vámpírfilmekről és tinihorrorokról beszéltek. Nagyon érdekes és, hálisten, objektív volt. Másfél órás volt az előadás. Megtudhattuk, hogy két féle vámpír-irányvonal van, az egyik a Drakula-féle csábító, emberi, és a Nosferatu-féle szörny (Továbbélése: Alkonyattól pirkadatig xD). Az Alkonyatnak meg kellett születni. Ide haladt a vámpír-fejlődés. Egyre inkább eltűntek az elidegeníthetetlennek hitt tulajdonságaik ("Kifejezetten szeretek feszületeket nézegetni." - Interjú a vámpírral), s az Interjú...-ban már megjelent a gyötrődő, lelkiismeret-furdalással küzdő vámpír alakja, az Alvarjárókban már randevúzott a vámpírfiú és az emberlány (bár utóbbi az Alkonyatban élte először túl xD), Az elveszett fiúkban pedig tinik voltak a vámpírok. Ennyi. Alkonyat van, mert kellett, hogy legyen. :) Mutattak részeket a már emlegetett Csak egy harapásból (Igen, ezért akartam megnézni. :D) és Az elveszett fiúkból (Ezt is meg akarom.), valamint felkeltették az érdeklődésem a Drakula-filmek, a Nosferatu, a Nulladik óra (tinidráma) és a Carrie (tinihorror) iránt. Várom már a japán előadást is! :D

A napokban több új klip is kijött, amiket most inkább csak belinkelnék:
30 Seonds To Mars - Kings and Queens (fókusz a fehér pacin xD)
Placebo - Bright Lights

u.i.: BOLDOG MIKULÁST UTÓLAG IS MINDENKINEK! Kaptam rá Marvel képregényeket apukámtól. *.*

Jelenségek

Ma moziban voltunk a filmesztétika szakkörrel. A helyi, művészmozinak nevezhető Otthon moziba fogunk járni havonta egyszer filmet nézni, és havonta egyszer beszélgetni róla előadókkal. Az Ifjúsági Otthon nyerte ezt valami pályázaton, és akkor az összes kecskeméti média/film szakkör mehet rá, ingyen. :) A horror műfajával fogunk kezdeni, lesz hozzá külön erre szakosodott filmesztétánk is! :D (Meg kell jegyeznem, hogy mennyire nagyon imádom a filmesztétika szakkört! *.*) Jövőhéten fogunk egy véresnek beharangozott valamit megnézni, de most lightosabb kezdésnek megnéztük az Alkonyatot. Igen, igen. Én is megdöbbentem rajta, azt hittem sokkal elvontabb filmeket fogunk nézni. Most láttam ötödjére, úgyhogy első reakcióim között volt az is, hogy most ezt izé... már tudom kívülről... De. De. Megint rá kellett jönnöm, hogy marhára nem igaz, hogy nem érdekel mások véleménye. Sajnos nagyon is érdekel... Már elkezdtem ennek a nagy tömeghisztinek a hatására kiszeretni az Alkonyatból. Oké, sose voltam hardcore twilighter (Óóó, hogy ezt a szót hogy utálom...), de én még azelőtt vettem meg a könyvet, hogy bejött volna a film, és ez az egész őrület Magyarországra... Akkor még senki sem tudta, hogy mi ez. Én is csak hirtelen felindulásból vettem meg, csak azért, mert megfogott a borítója és a tartalma, amúgy semmit sem tudtam róla meg a külföldön már learatott sikeréről. Nem kezdtem el rögtön olvasni, mert még valami mást olvastam akkor, aztán mikor rá került a sor... Hát... Elvarázsolt. Ez van. Köss belém! Olvastam és szerelmes lettem. Nem tudtam volna megmondani, kibe (mibe?), egyszerűen csak az egész érzés annyira jó volt, és annyira nagyon szerettem emiatt... Oké, elismerem, néha volt, hogy kicsit... hááát, csöpögött. :) De ezt igazából csak egy-két résznél éreztem, egyébként sodort magával... Utána, mikor kb. a 3/4-énél jártam (Én be szoktam osztani a könyveimet, hogy nehogy túl gyorsan kiolvassam, mert így jobban rögzül. :$), mikor hirtelen napról napra egyre több osztálytársnőm kezében láttam meg a könyvet (közben kijött a film). Áááá, nem lettem ideges! :@ Utána valahogy túltettem ezen magam, és megnéztem a filmet (utolsó vetítést xD). Tetszett. :) Szerintem gyönyörűek benne a képek, nem is értem, hogy lett tömegfilm (oké, a téma miatt), mert amúgy nekem az eleje kicsit vontatottnak is tűnt (bár én az ilyeneket szeretem :P). És persze a zenéje is első osztályú. Naná, a mai napig nagyon zavar, hogy ezzel rajtam kívül még ennyi rengetegen tisztában vannak! :) Utálom látni a címlapokat Robert Pattinson szerelmi életéről, utálom, hogy divat lett belőle, utálom, hogy majdnem elkezdtem emiatt nem szeretni... A francba is! Nem azért szeretem, mert divat, és az a paranoiám, hogy majd mások azt hiszik, azért. Áhhh... Utálom ezt a hozzáállást amúgy... Egyébként szeretem a Tokio Hotelt is, ha gáz, ha nem, és azt is rohadtul nem azért, mert pár éve a csapból is ők folytak... Egyszerűen csak nyáron valahogy többször is beleütköztem, és megtetszett a zenéjük. Annyira, de annyira szeretném azt mondani, hogy nem érdekel kinek mi a véleménye erről, de csesszus érdekel... Ez így nem lesz jó. Sosem számított nekem, hogy valami divatos-e, vagy sem... Aztán ált. egy fokkal rétegebb dolgokat szeretek, mint az átlag. Viszont az a poén, hogy még mindig vannak alattam rétegek, akikhez képest kommersz vagyok... Mert csak az a jó, ami szar, és ha valami felkapott, már nem lehet jó? Váááá. Bele fogok ebbe zavarodni. Utálooom, hogy csak két véglet lehet ezekkel a dolgokkal, vagy imádod (akár ha csak divatból is), vagy utálod. Én egyiket se. És akkor őrlődök. Hülye vagyok. Nem fog érdekelni mások véleménye, nem fog, nem fog!
Egyébként az Újhold már egy fokkal gyengébb volt, bár az első 2-3 fejezet, az mindent vitt, szerintem az egész első kötetet überelte. Viszont a közepén kicsit leült a történet, s csak a végén pörgött fel ismét, szerintem. A többit még nem olvastam. Szerintem a Napfogyatkozást majd kérem karácsonyra, és akkor beiktatom a kötelezők közé. :) Mert érdekel. Ez van. Mellesleg, azok közül, akiket láttam Alkonyatot olvasni, nem olyan sokan fogtak neki az Újholdnak... Majd meglátjuk mit hoz magával, ha kijön a filmváltozat. De szerintem az, aki csak divatból csinál valamit, az úgysem tud kötődni ahhoz hosszabb ideig. Nem tudom.
Gyakran hasonlítják az Alkonyatot a Harry Potterhez. Ilyen viszonylatban viszont megjegyezném, hogy a Harry Potter egy komoly fejezet az életemben, és ha össze kell hasonlítani, akkor nem kicsit ráver nálam az Alkonyatra. Mivel a HP már 7 éves korom óta része a világomnak, ezért olyan szerepet tölt be, amit nem hiszem, hogy valaha más könyv átvehet. Ezen nőttem fel, együtt Harry-vel, Ronnal és Hermionéval! :D Valahogy én oda csöppentem, ahol a környezetemben koránt sem olvasták olyan sokan, mint szerte a világban, szóval egyedül egy annyira nem is szívlelt osztálytársnőmmel tudtam róla beszélgetni tizenegy-két évesen, gimiben meg tök jó volt találni olyan embereket, hogy "húúú, te is olvasod?". :D Így a HP-világot pláne nem érzem kommersznek. Attól, hogy megtelik a mozi, mikor kijönnek a filmek, attól még valahogy megmaradt az a varázsa, az a titok, amit csak azok tudnak, akik olvasták. Sokkal több, mintsem divatnak lehessen titulálni, ez életérzés.
Még amiről nem írtam, az a vámpír-mánia jelenség. Azóta, hogy 2006 augusztusában láttam a Vámpírok bálja c. musicalt, ki volt írva az LD50-emre a Szeretem rovatba a vámpírok. Ezt idén ősszel kitöröltem. Már az egész túl-túl-túl. Nézzétek csak meg pl. EZT... Tönkretették a vámpír-kultúrát, divatcikket csináltam belőle. :( Ebben NEM óhajtok részt venni! Úgy gondolom ez nem feltétlen az Alkonyat hibája... Azzal önmagában nem lett volna semmi baj, a majmolása nem kellett volna.
Egyébként én gonosz vámpír párti vagyok alapjáraton. :D Az Alkonyatból is odavagyok Jamesért! :D Ha vámpír lennék tuti, hogy nem lennék vega (amúgy se). Az igazi vámpír olyan, mint Lestat az Interjú a vámpírralban. Ő az etalon! :) Amúgy nincs különösebb bajom az Alkonyatos vámpírokkal, bár oké, a napfényre csillogás az tényleg durva. :D
Azt hiszem megint sikerült hihetetlen mennyiségű hülyeséget összehordanom. :P A lényeg, hogy nem érdekel ki mit gondol, rühellem a divatot, meg azt hogy divat utálni a divatot, azt szeretem, ami tetszik!

u.i.: Ha valaki előttem Twilightnak, New Moonnak stb. meri hívni ezeket a könyveket/filmeket, az számoljon a következményekkel. Könyörgöm, szó szerint le van fordítva, mi meg magyarok vagyunk! A borzasztó című Tuti gimit nyugodt szívvel hívja mindenki One Tree Hillnek, de a normális fordításokat alkalmazzuk már...