Ne szólj, száj

Meg vannak a jegyárak a Placebo koncertre. Eléggé nagyon durván sokba kerül... Szóval, az ütemterv az az, hogy valamikor megveszem D'espairsRay-re a jegyet, hogy aztán ne legyen senki és semmi, ami visszatarthat tőle, mert nagyon-nagyon menni akarok. :) Placebóra meg majd utolsó pillanatban összekaparom a pénzt, és megveszem... Mert, hogy őszinte legyek, az hiába drágább, valahogy egyszerűbben megvalósíthatónak érzem, de a Despával meg nem hagyom magam! :D

Pénteken megint Krisztával voltam. :) Szokásos sétáljunk-haza-együtt program. :D Megálltunk közben hintázni a jó forgalmas út melletti "játszótéren", mert az jó. :) Utána elmentünk hozzánk, kölcsönadtam neki a Death Note-ot, majd én kísértem haza, jó hosszú úton. :D Megmutatta Hófehérke házát, meg a szatír kertitörpét. :o Aztán meg bevetettük magunkat egy másik játszótérre. :D Úgy szeretem az ilyen délutánokat. :) Szeretlek, Kriszta! :) ♥

Tegnap este színházban voltunk apukámmal. Aaaaannyira színház-hiányom volt már, úristen! :D Bérletünk van, és a márciusi előadás időpontját elnéztük és nem mentünk el, áprilisban meg nem volt... :( Próbálom azóta is azzal vigasztalni magam, hogy a magyar faktos tanárnőm szerint szörnyű volt az a darab, amit kihagytunk, de akkor is bánt... Na, de most sorba lesznek színházaim, szuper lesz! :D Ez volt az idei utolsó előadásunk, a Szentivánéji álom c. Shakespeare vígjátékot néztük. Igazából tetszett! :D Lerítt róla, hogy sokkal jobban is meg lehetne csinálni ezt a darabot, de akkor is jó volt. :D Néha nekem kicsit túl hülyéskedték, ami szerintem szükségtelen volt, lévén alapból komédia. Viszont a második felvonásban a színház a színházban rész, az valami állati volt, betegre nevettük rajta magunkat! x'D Helena Trokán Nóra (képen), Demetrius pedig Csémy Balázs (képen jobbra) volt, őket nagyon szeretem. :) Puckot nő játszotta, ami kissé meglepett, mert eddig csak férfival láttam kiírva mindenhová... Az eredeti műből származó szövegek nagyon tetszettek, valamikor majd el is szeretném olvasni. Igazából, hiába imádom a színházat, nem nagyon szeretek drámákat olvasni (hiányoznak a leíró részek, na!), de a Rómeó és Júlia speciel tetszett (meg a Csongor és Tünde is), szóval úgy gondolom kapni fog egy esélyt! :) Meg nagyon szeretném jövő évadban megnézni az Operettszínház musical-változatát is...

Ma volt az utolsó Filmklub. (Minden a végéhez közeledik...) De lesz jövőre is! :D A nagy nevettetők című némafilm-összeállítást néztük múlthéten, az előadás is aköré épült, kiegészítve Chaplinnel. Új kedvencem van! :D Buster Keaton (1895-1966). Fapofaként is ismert, mivel a szerződésében volt foglalva, hogy nem mosolyoghatja el magát sem a filmjeiben, sem nyilvánosság előtt. :S A négy kisfilm közül az első és az utolsó volt az övé volt, azok annyira jók voltak! :D A kettő középső nem tetszett, az a tipikus "négyszer egymás után feldöntjük az tányérokkal megrakott kocsit, jajj de vicces" erőlködés volt, azokat nem szeretem, annyira erőltetettek... De a Keaton filmek tényleg jók voltak! Az elsőnek Az összerakható faház volt a címe, a másikra sajnos nem emlékszem... :S Az előadáson viszonylag sokan voltunk, mivel a médiából érettségizők is bejöttek okulni. :) Néztünk részleteket A diktátorból (Chaplin), ill. egy Stan és Pan filmből. Nem volt olyan rossz, de a másik filmesztétát sokkal jobban szeretem, továbbra is. Kézenfekvő, de most, hogy így kimondták, mégis elgondolkoztam rajta: a némafilmek sztárjainak ott bukott meg a karrierjük, hogy megszólaltak... Igazságtalan - mondhatnánk, ám valahol meg tudom érteni. Volt ezeknek a filmeknek valami olyan különleges atmoszférája, ami szimbiózisban létezett Chaplin, vagy épp Buster Keaton alakjával (nem csoda, hogy ők írták és rendezték a filmjeiket, sőt előbbi a zenét is maga szerezte), hogy érthető, hogy a hangosan kimondott szó megtörte a varázst... De akkor is szomorú.