Kevés jó ember, nagy helyen :)

Nincs ma első két órám, aztán még van egy szűk háromnegyed órám... Mivel a héten úgy se nagyon lesz rá időm (pontosítok: nem kellene, hogy legyen rá időm), ezért úgy döntöttem, még frissiben elmesélem, mi volt tegnap. :) Megint KAMI-n voltam, megint egyedül. Jó volt. :) Ceglédre mentünk, meglátogatni az ottani animéseket. Először nagyon megijedtem, mert a pályaudvaron összvissz Dai, a főszervező és Koola, a tagfelelős gyülekezett. Mondom, ejjj de gáz, én itt nyomulok a kezdő anime-tudásommal... Az eleje elég nehezen indult, rossz volt az idő, a ceglédiek közül is csak ketten képviseltették magukat, én kicsit kínosan éreztem magam, amitől meg Koola volt teljes lelki beteg, hogy jajjj én rosszul érzem magam, mit csináljon... Na, de vegyük sorjában! :) Jobb híján hármasban elvonatoztunk Ceglédre, ahol a pályaudvaron várt minket Fawkes (közkeletűbb nevén: Fakeksz xD), majd nemsokára összeszedtünk a meghívónkat is, Xeafh-t. Ezek után tipródtunk, hogy mit is csináljunk, végül valaki indítványozta a játszóteret. Fakeksz kb. az egész városon végigvezetett minket, mire kilyukadtunk egy játszótérre. Útközben megbeszéltük, hogy ki mit hallgat stb., Fakeksztől megkaptam, hogy a Placebo buzibanda. :@ Ehh... xD Miután leültünk, Koola mutogatott nekünk milliónyi J-Popot a telefonjáról. xD Egy darabig elvoltunk ott, utána ajánlottam, hogy kereshetnénk valami beülős helyet. Oké, oké, na de vasárnap lévén, az égvilágon semmi sem volt nyitva! Végül az lett, hogy aki akart, vett kaját egy pékségben, majd beültünk egy kocsmába. Addigra már teljesen feloldódott mindenki, meg összerázódtunk, úgyhogy ott már marhajó volt. :D Nézegettünk mangákat (még jobban el akarom olvasni az Élnit *.*), megbeszéltük ki milyen animét néz most (Ouran High School Host Club^^), és kifejtettem a Death Note-eszmefuttatásaim nagy részét, amiket eddig csak Edittel tudtam megosztani. :D Aztán a fiúk kitalálták, hogy biliárdozzunk. Mondom oké, de nem tudok... Nem gáz, megtanítanak! :D Hát... hihetetlenül béna voltam. Ahogy Kriszta szokta mondani, akivel egy csapatban voltam, az inkább három az egy ellen játszott. xD Több menetet lejátszottunk, a végére már az egyik helyi srác is beszállt, én meg egyre ügyesebb voltam. :D Volt olyan, hogy egymás után két golyót is belőttem! :D *büszke* Nagyon jól éreztem magam. :) Az nagyon nagy volt, játék közben elkezdtünk könyvekről beszélgetni, aztán a helyicsávó megjegyezte, hogy ő meg elő fog fizetni a Kopó magazinra, hogy ő is olvasson már valamit. xD Egyébként a fiúk olvassák az Alkonyatot (bár mindkettő megjegyezte, hogy csak az első rész a jó), és még csak nem is Edward ellenesek! :O Utána elindultunk vissza a vasútállomásra. Amúgy séta közben Koola kedvenc programja volt, mindenfélét elmesélni Fakekszről, szóval most már ismerem, mint a rossz pénzt. x'D A vonaton koolával megbeszéltük, hogy mindketten imádjuk a Gépnaracsot, meg Stanley Kubrickot is, és Jack Nicholson fantasztikus színész. :D Meg hosszas eszmecserébe kezdtünk a Harry Potterről, minek során előadhattam neki a HP-Death Note párhuzamomat, ami kedvenc teóriáim egyike, csak olyan kevesekkel tudtam eddig megosztani... :) Aztán kimentünk a vasútállomás előtti parkba, hogy várunk Dai-al, amíg jön a vonata. Végül nem is keveset vártunk, mert a vonat késett 25 percet, de elbeszélgettünk addig. Meséltek a KAMI-ról, meg beszélgettem Dai-al a J-Rockról. :D Mondta, hogy nekem ideális lenne a Moon Childot megnézni, mondom már megvolt! xD Miután Dai elment, Koola elkísért egy darabig, aztán hazasétáltam. Neeem volt benne a memóriakártyám a telefonomban, úgyhogy miután 4× meghallgattam a csengőhangomat (xD), úgy döntöttem beérem a csenddel is. xD
Este láttam a KAMI honlapon, hogy Koola írt egy kiábrándult üzenetet a tagoknak, hogy csalódott bennük, és hogy milyen már, hogy az újak azt látják, hogy csak ilyen kevesen vannak... Kicsit lelkiismeret furdalásom lett, mert igazán nem kellett volna úgy kétségbeesem. :S Neki viszont nem kellene aggódnia! Jól éreztem magam! Feltölt mindig, ha velük vagyok. :) Annyira jó, hogy egyszerűen kínos csendek nélkül el tudok velük órákig beszélgetni... Biztos fogok menni legközelebb is, ha ráérek. Na, úgy se olvassa a blogomat senki sem közülük, úgyhogy nagy bejelentést teszek: én már most szeretlek titeket, nyugi van! :D