BeZo 34.

Boldog 34. születésnapot kívánok az én első igazi kedvencemnek, Bereczki Zoltánnak, akit ha nem ismerek meg 5 évvel (te jó ég!) ezelőtt, akkor valószínűleg most nem az lennék, aki. De a sors úgy hozta, hogy 13 évesen elmentem a Rómeó és Júlia c. musicalre, ami - közhely, de - megváltoztatta az életemet. Beleszerettem a színház, a művészet világába. Barátokat találtam, eleinte csupán az interneten keresztül, majd a közvetlen környezetemben is, Dóri személyében. Valamint egy-két virtuális barátságom is idővel valóssá vált. Így találtam egy igazi legjobb barátot az ország másik végében. Vajon hogy alakult volna az életem, ha (pár hónap híján) 4 éve nem ismerem meg Nikit (és Renit) egy isten háta mögötti Musical Fórumon? Hálistennek (és Szabó Dávidnak - de ez egy másik történet) nem így történt. :) A többi akkortájt megismert netes barátom viszont, természetesen, idővel elmaradt mellőlem, nyilván kinőttük egymást, valamint az évek során mindannyian sokat változtunk. Még ha csupán csak egy fázis részei voltunk is a másik életében, én akkor is mindig szeretettel gondolok rájuk. Nekem azóta ízlés tekintetében is eléggé kiszélesedett a látóköröm. Emlékszem, milyen gyorsan történt... Sokáig csak az Operettszínház létezett számomra, aztán láttam a Volt egyszer egy csapatot (azóta is örök első^^) a Madáchban. Azt hiszem, azóta is utóbbi a kedvenc színházam. Innen pillanatok alatt jött a globális színház-imádat, már nem volt kikötésem műfajilag, társulatilag, csak az számított, hogy jó darabokat lássak. Azért innen még messze vagyunk a japán rockig, de, higgyétek el, simán le tudnám vezetni, olyan "Mondjatok egy szót, és én elmondom, hogy az a szó, amiből az a szó jön, áz görög!"-stílusban, de úgy gondolom ettől most inkább megkímélem a nagyérdeműt. :) Annyi a lényeg, hogy minden azon a 2005-ös előadáson kezdődött... És Bereczki Zoltán azóta is a kedvenc színházi színészem. Áhhh, szűk ez a kategória így! Bereczki Zoltán a mai napig is az egyik legnagyobb kedvencem. Az iránta való rajongásom örök, ahogyan a színház iránti szeretetem is. Az utóbbi időben ugyan kevesebb lehetőségem volt eme szenvedélyemnek hódolni, ám továbbra is a lényem egyik legfontosabb része. Mint már mondtam, minden ott és akkor kezdődött.

Boldog szülinapot, Zoli! :)
(Az anyukáknak pedig, élükön az enyémmel, boldog anyák napját! :D)

.................................................................

Ez a kép volt az első közös képem Zolival (pont a 30. születésnapján készült :D), a fenti pedig 2008-as. Még tavaly májusban is készült vele képem, de az sajnos nem lett túl jó minőségű. Nagy divatja volt ám anno a közös képeknek, ne tudjátok meg mennyi van - és nem csak vele! :D A képeken gondolom látható, hogy elég sokat változtam az idők folyamán (felnőttem xD)... Ha esetleg valakit az is érdekel, hogy milyen voltam személyiségileg pár évvel ezelőtt, az nézze meg az előző blogom, az még nekem is érdekes olvasmány szokott lenni. :D (Bár már igazából az is az, amit pár hónapja írtam. xD)