The Suicide Circus

Voltam múlt szombaton Animekarácsonyon (nagyon tervezek majd bővebben is írni róla), ahol beültünk a PV-vetítésre. Az első szám a the GazettE-től a The Suicide Circus volt, és azóta teljesen bele vagyok esve ebbe a számukba. Katával ennek örömére letöltöttük az egész Toxic lemezüket a múlt héten, és meglehetősen sokat hallgatom azóta. Szerettem a Gazette-et eddig is, mármint, rajongani sosem rajongtam értük, illetve a tudásom is elég felületes, de volt már azért jó pár számuk, ami nagyon megfogott, illetve úgy-ahogy szoktam követni a munkásságukat. (Bár, amióta kihalt a Mondo fórum - hanyadjára siránkozom ezen? -, már nem annyira.) Aztán, ez a szám most megint teljes szerelem. ♥ De tetszik az egész album, igazából, sok dalt ismertem is már róla a PV-k miatt.

Az vonzódásom az akármilyen cirkuszokhoz pedig menthetetlennek tűnik. xD

................................................................

Egyébként, tanulok. Kedden vizsgázom szemiotikából és kulturális antropológiából, egy élmény lesz. Ezek a tantárgyak olyan szinten elborultak és elvontak, hogy tanulás címszó alatt tulajdonképpen csak annyit szeretnék elérni, hogy valami fogalmam legyen arról, hogy eredendően mik szeretnének ezek lenni, mert, egyébként, nem igen lehet belőlük felkészülni. A féléves kurzus keretében kb. végig azt ragoztuk, hogy minden jel, és bizonyos szinten mindennek vannak kulturális utalásai. Viszont, mivel az utalások egyben jelek is, a mai napig nem tudom rendesen szét választani ezt a két tárgyat az agyamban, nem mintha a tanár úr sokszor megtette volna ezt. Hétfőnként voltak ezek a szuper óráink, egymás után másfél-másfél órában, szépen összefolyatva. Imádtam. xD

Na, de mindegy, a lényeg, hogy pénteken rám mosolygott az ég, és teljesen véletlenül megláttam Neptunban, hogy felszabadult egy hely a január 9-ei filozófia vizsgára és teljes extázisban lecsaptam rá. Így talán van esélyem átmenni belőle elsőre, mert ha kedden kellett volna mennem, akkor félek, esélyes lett volna a bukás. Meg így legalább nem kell sakkoznom a szemiotika és antropológia vizsgáimmal sem, nyugodtan elmehetek kedden letudni őket. (Az ehhez kötődő kavarásról ENNEK a postnak a vége felé írtam bővebben.) Így az összes többi vizsgám januárban lesz, igazából, a filozófián kívül annyira nem tartok tőlük, de attól viszont nagyon-nagyon.

They're coming in pieces

Ezt a bejegyzést konkrétan múlthét csütörtök óta meg akarom írni, de a 300. miatt nem tettem. Így már nem annyira nagyon aktuális, de egyrészt nem hiszem, hogy az olvasóim között sok naprakész Placebós van, másrészt pedig... nekem kell. Úgyhogy~

Október 31-én kijön az új Placebo koncert DVD, a We Come in Pieces. Imádom a címét, akkora önirónia a koncerteken elmondogatott és a dobszerkójukra felfestett We Come in Peace frázisukra, meg valahol az imádott Peace & Love.-omra is. Istenem, el sem tudom mondani, mennyire várom! Remélem, a netes közösség nem hazudtolja meg magát és már aznap letölthető lesz, mert feltett szándékom rongyosra nézni az őszi szünet alatt. ♥

All I'd like to

If I lay here, if I just lay here...

Would you lay with me and just forget the World?

Esti Kornél - Meztelen

"Harangoznak, legyen vége,

Magamba nézek - tegyen jégre.

Elolvadnék, szeretkeznék,

A félelemnek levetkőznék.

Meztelen test, de most már úgy fest,

Hogy semmiképpen sem árva,

Körbe fonják és felkavarják,

A félelem csak őt várja.

Megkívánja és táncba hívja,

Szürke tangó a vágyba.

Hömpölyögnek, összejönnek,

És meghalnak az ágyban.

Félek, félek,

mindenkitől félek.

Félek, félek,

Még magamtól is félek."

Király L. Norbi nem veszett el!

Már épp azon gondolkoztam, mi lehet Király L. Norbival, mert nem nagyon hallottam róla azóta, hogy lecsillapodott az X-Faktor-láz. Hát, kiderült, hogy csak én nem jártam nyitott szemmel az elmúlt hetekben, ugyanis az imént belefutottam a Valahol elveszett c. videóklipjébe, ami valamikor május elején jött ki.

Jang Geun Suk - Let Me Cry

Tegnap találtam meg ezt a klipet kedvenc Sukkie-nktól és azóta nem tudok leállni vele.

Jang Geun Suk az egyik kedvenc ázsiai színészem, bár itt még nem nagyon írtam róla, de a szomszédban, konkrétabban a DoReMiFaSoLaSiDo és a You're Beautiful kritikámban már kifejtettem mennyire elismerem, mint színészt. Most aztán sikerült egy más téren is teljesen lenyűgöznie. Még régebben azt olvastam, hogy, annak ellenére, hogy szerepei felében zenészt alakít, kerek-perec kijelentette, hogy nem tervez albumot kiadni. A fenti szám hallatán, azt kell mondjam, szívből örülök neki, hogy meggondolta magát.

Jang Geun Suk koreai. Ez a szám pedig rock. Emberek! A K-ROCK fogalma tényleg létezik! Miután meghallgattam én már több ebbe a műfajba kategorizált előadót is, elkönyveltem, hogy nyilván annyira távol áll a dél-koreaiak mentalitásától az efféle zene, hogy ott igazából nincs is. De van! És eszméletlenül jó. És annyira illik Sukkie-hoz. Meg ez az egész klip valami hihetetlenül ütős.

Utánanéztem, Sukkie Japánban készül albumkiadásra (ezért is énekel az angol mellett japánul a fenti számban), eredetileg a március 23-án jelent volna meg a Let Me Cry kislemeze, de a történtekre való tekintettel elhalasztották a kiadását. Bővebb információ magáról a kislemezről: ITT. Egyébként, azon gondolkoztam, hogy lehet, azért is rögtön Japánt célozza be a rockosabb zenéjével, mert úgy gondolja, hogy ott fogékonyabb erre a közönség.

Mivel teljesen felspannolt a Let Me Cry, nekiálltam rákeresgélni a többi számára, hátha elérhető valamilyen formában. Sikerült is letöltenem INNEN még kettőt, a Bye Bye Bye-t és a Make Memoriest, rádiós verzióban. Ezek mondjuk már tipikus popballadáknak bizonyultak, de mindenképpen nyomon fogom követni a továbbiakban is Sukkie zenei karrierjét.

Világmegváltós

Úgy alakult, hogy idén van apropóm egy tartalmas bejegyzést írni A Föld Napja alkalmából, mert nekem bizony olyan kedvenceim vannak, akik teljes odaadással szerepet vállalnak ilyen dolgokban. :)

My Chemical Romance. SING. Sing It For Japan.

Öröm és büszkeség. Ezek az érzéseim ezzel a klippel kapcsolatban. Én kicsi vagyok ahhoz, hogy bármi számottevőt tudjak tenni álmaim országáért, így hálás vagyok, hogy az egyik legnagyobb kedvenc nyugati együttesen próbálkozik helyettem. Ugyan sosem voltam MCRmy-s, így ebben a projektben sem vettem tevőlegesen részt, mégis úgy érzem, hogy közöm van hozzá. Mert lélekben ott vagyok a sok összetartó és lelkes rajongó között, akik szerepelnek ebben a videóban. És lélekben ott vagyok a japánokkal, s ha már segíteni nem nagyon tudok, igyekszem minél erősebben hinni abban, hogy hamarosan már csak egy rossz emlék lesz mindaz, ami történt.

Eddig is a SING volt a kedvencem a Danger Days lemezről, de ezzel az akcióval most aztán már igazán ledönthetetlenné vált nálam erről a posztjáról. (Van is ITT fordításom a szövegéről.) Olyan szép ebben a lassú, lírai verzióban (is). Meg szép az egész klip, megható. Szeretlek titeket, My Chemical Romance! ♥ Nyáron látjuk egymást. *-*

Szeretem az Anti Fitness Clubot is. Szeretem a kis projektjeiket.

Emlékszem, mennyire örültem, mikor meghallottam a Végső kiáltást a LéleKzet lemezen. Azóta vártam tőlük egy újabb ilyesféle, komoly mondanivalóval bíró számot, amióta annak idején megszerettem őket a Még vár ránk ez a föld kapcsán. Csak hát, ők mégsem a The Grenma. xD Az elkészült klip, a Szájbergyerekhez hasonlóan, ugyancsak házi gyártmányú, s a minőségét megszabja, hogy ez is főként a rajongók által beküldött videókból készült. Emlékszem, a Placebo Running Up That Hillje kapcsán láttam először ilyen megoldást, hogy az emberkék rátátognak az énekes hangjára. Akkor nagyon nem tetszett, azóta viszont már megértettem, hogy az ilyen klipekben elsősorban a gesztust kell keresni. Itt, a rajongókon kívül, még több magyar híresség is feltűnik. Vannak, akiket én személy szerint nem szívlelek, de ott van például az örök nagy kedvencem, Bereczki Zoli is. Az igazi meglepetés azonban a legeslegvégén jön el, amikor is MIYAVI nagyon kis aranyosan belemondja a kamerába, hogy "végső kiáltás"!

Természetesen, azonnal elkezdődött a pánik, hogy majd ezután biztos minden divatliba mostantól j-rocker lesz, amiatt a két szó miatt és itt a világ (vagy legalábbis a szubkultúra) vége. xD Most csak mosolygok rajta, de első olvasásra sikerült eléggé felhúznom magam az ilyen megnyilvánulásokon. Több mondanivaló van annál ebben a számban-klipben, mint hogy ezen az irreális hülyeségen akadjon fenn mindenki. Pont az összefogásról és elfogadásról szól az egész, mert csak így tudunk tenni bármit is a minket körül vevő világért. Személy szerint engem büszkeséggel tölt el, hogy Miyavi, aki, amellett, hogy nagy kedvencem, az egyik legismertebb japán zenész külföldön, egy magyar klipben magyarul beszél. Ez, szerintem, nagyon megtisztelő. ♥

Zenés teszt

1. Mit hallgatsz most?

Placebo - Infra-red

2. Egy (vagy több) dal, amitől szomorú leszel?

A Vad Fruttik munkásságának a felétől. xD Bár, nem tudom, az szomorúság-e... Az vadfruttik-életérzés.

3. Melyik a legidegesítőbb szám a világon?

Az a baj, hogy mikor már azt hiszem, nem jöhet rosszabb, csinálnak. xD

4. Az örök-kedvenc zenekarod?

Placebo. ♥

Ők életem szerelmei. Sosem fogok tudni egy együttest sem jobban szeretni náluk.

5. Legutóbb felfedezett kedvenced?

Akanishi Jin. ♥

This is the beginning of a beautiful friendship. *-* Jinre még csak körülbelül másfél hónapja találtam rá, de, az a helyzet, hogy olyan szinten rajongok érte, ahogy eddig csak a nagyon meghatározó vált kedvenceimért.

6. Kedvenc női előadó?

együttesből: Sharon den Adel (Within Temptation)

egyéb: Polyák Lilla

7. Kedvenc férfi előadó?

együttesből: Brian Molko (Placebo)

egyéb: Bereczki Zoltán

8. Milyen stílusú zenét hallgatsz a legtöbbet?

rock.

De, az igazság az, hogy egyre inkább akadnak kedvenceim csomó más stílusból is. Nem műfaj alapján választok. Bevallom, néha kicsit zavar, hogy mostanra már teljesen ellehetetlenítettem, hogy a húúdehozzáértők "hibátlannak" titulálják a zenei ízlésemet, de nem sok mindent tudok tenni ez ellen. Ha valami tetszik, akkor az tetszik és hallgatom. Ez van.

9. Egy dal, amitől felpörögsz?

A legtöbb LM.C számtól. :) ♥

10. Egy dal, amitől megnyugszol?

AFI - Prelude 1221

11. Legutóbbi koncert, amin részt vettél?

Miyavi koncert (2011.04.08.) ♥

12. Melyik zenekart hallgatod a legtöbbet mostanában?

KAT-TUN

13. Melyik bandát utálod a legjobban?

Hát, ilyesmin nem nagyon szoktam gondolkodni... Van pár, ami irritál, de mivel nem foglalkozom velük, így kifejezett utálat nem alakul ki.

14. Egy dal, ami elgondolkodtat?

Sok, nagyon sok. Többnyire értelmes zenéket hallgatok, így aztán eléggé bőség zavarában vagyok ezt a kérdést illetően. Külföldiek közül általában azok, amiket lefordítok. Magyar zenéből pedig leginkább altert hallgatok, aminek eleve az a fő jellemvonása, hogy elgondolkodtató.

15. Legmenőbb klip?

30 Seconds to Mars - Closer to the Edge (mert tökéletes. ♥)

16. Tudsz valamilyen hangszeren játszani?

5 évig tanultam furulyázni, meg rövidebb ideig altfurulyázni is, de utóbbin már egy hangot sem tudnék lefogni.

17. Van zenekarod?

Nincs. És, sajnos, nem hinném, hogy valaha is lesz.

18. Randiztál már zenésszel?

Nem. Még. xD

19. Szeretnél zenész lenni?

Hát, szívesen lennék, az már más kérdés, hogy tehetségem van-e hozzá. Maradjunk a zenei újságírónál. ;)

20. Melyik számot hallgattad utoljára?

LANDS - Bandage (Akanishi Jin: Bandage OST)

21. Fangirl vagy?

Igen, de nem veszélyes. :) Szóval, például, nem kapok hisztirohamot, ha kiderül, hogy valamelyik kedvencemnek barátnője/felesége/gyereke van/lesz. Szeretem annyira őket, hogy azt akarjam, hogy boldogok legyenek. Úgysem tervezek egyikhez sem feleségül menni. xD

22. Hallgatsz külföldi bandákat?

Bizony, sokat. Legtöbbet japánokat és briteket. ^^

23. Melyik híres zenésszel töltenél el egy éjszakát?

Természetesen, el tudok én poénkodni azon, hogy kapásból rámondom az összes kedvencemre, de, igazából, ha ne adj isten, akkor maximum olyannal, aki vonzz, mint ember is, valamint nincs felesége/családja. xD

24. Legrosszabb koncert élményed?

Kriszta 18. szülinapján a hörrhörr koncertek. xD

25. Legviccesebb koncert élményed?

Blind Myself ~ Sziget Fesztivál (2010.08.13.)

Úúúrishteeen, jönnek a pomogácsok! xD

26. Legszomorúbb koncert élményed?

Van.

27. Ha te hangszer lehetnél, mi szeretnél lenni?

Basszusgitár. *-*

28. Hallgatsz rádiót?

Nem. Egyrészt szeretem én megválasztani, mit hallgatok, másrészt idegesítenek a reklámok és a műsorvezetők viccesnek szánt megjegyzései.

29. Nézel zenecsatornákat?

Amióta nincs VH1-om és MCM-em, azóta csak nagyon-nagyon ritkán, háttérzajnak.

30. Követed a zenei toplistákat?

Régebben, ha TV-közelben voltam, megnéztem vasárnaponként a Viva Chart Show végét és számoltam, hány számot találok hallgathatónak a 40-es visszaszámlálásnál. Csak azóta már módosítottak valamit azon a műsoron és máskor is van, aztán annyira meg nem érdekel, hogy utána járjak.

31. Találkoztál már híres zenészekkel?

Igen. Magyarral már nagyon sokkal, külföldiek közül pedig az -OZ- teljes legénységével, Steve Forresttel, a Placebo dobosával és Billy Lunn-nal, a The Subways énekesével. ♥

32. Van zenész ismerősöd/barátod/családtagod?

Híres az nincs, hobbi akad.

33. Egy dal, ami most a legjobban leírja az érzéseidet?

SP- Holnaptól

(Továbbra sem kérek véleményt, ha még nem értesültél, kattints IDE.)

34. Egy dal, ami leírja az életed?

Ez egy nagyon nehéz kérdés... Folyamatosan változunk. Szerintem, még nem éltem eleget ahhoz, hogy ezt meg tudjam ítélni.

35. Az összes zenekar tagjainak tudod a nevét, azok közül, akiket hallgatsz?

Nem. Vannak olyan zenekarok, ahol pl. a frontemberen kívül állandóan cserélődnek a tagok, vagy eleve, úgymond "egyszemélyes" az együttes. De a kedvenceim nagy részénél azért tudom. Mondjuk, nem hiszem, hogy a szeretetem ezen múlik, mert pl. a Snow Patrol a legnagyobb kedvenc együtteseim egyike, aztán, az énekesén kívül, nem tudom fejből a tagok nevét. (Bezzeg, vannak olyan együttesek, amik nem is akkora kedvencek, de tudok belőle mindenkit, mert közismertek. xD)

36. Mennyire számít neked a külső a zenészeknél?

Nem számít, ha jó zenét csinál, akkor is fogom hallgatni, ha bűnronda. Bár, általában még a nem helyes kedvenceim is rekordgyorsasággal megszépülnek a szememben azáltal, hogy szeretem őket. :)

37. Melyik híres zenészhez mennél hozzá?

Hát, így direkt nagyon híreshez egyhez sem. Ha komolyan belegondolunk, elég ijesztő szituáció lenne. Viszont, ha valami csoda folytán úgy alakulna az életem, hogy viszonzott szerelembe esek egy világsztárral, akkor nyilván nem fogom visszautasítani emiatt. :'D

38. Kedvenc filmzene?

komolyzene: Rekviem egy álomért OST

könnyűzene: Bandage OST

39. Miket hallgatnak a szüleid?

anyukám: Demjén, Robbie Williams... és régen nagy R-GO-s volt ^^

apukám: régi magyar alternatív bandákat, Tankcsapda, Papa Roach

40. Mit hallgatsz most?

Kamenashi Kazuya - 1582

41. Hordasz zenekaros pólókat?

Keveset, mert alig van, ami jól áll rajtam. Folyton összemennek a mosásban. :(

Eternal

Kb. egy órája néztem meg a Bandage című filmet. Mintha nem kerültem volna már önmagában annak is rendesen a hatása alá, utána elkezdtem megkeresni a dalokat belőle YouTube-on. Aztán pedig belefutottam ebbe a csodába. És minimum fél órája nem csinálok mást, mint ezt nézem és hallgatom...

Akanishi Jin - Eternal

Örökkévaló

Az olyan dolgokat, mint a szeretlek, vagy az utállak

Nem vagyok képes egyszerű szavakkal kifejezni

Ez egy különleges nap, mi csak egyszer van egy évben

Újra és újra, az idők végezetéig

Az a legközelebbi ártatlan mosoly, azok a változatlan gesztusok

Mindegyikük az én kincsem

Te olyan vagy, ki mosollyal éli az életét

És én már csak ennyitől is

Boldogságot, melegséget érzek és képes vagyok megenyhülni

Te vagy az, ki fényt hozol a jövőmbe

Anya melegével, nagyszerű szeretetbe gubózva vagyok képes

Az örökkévalóság felé tartani

Barátaink kedvességét a szívünkben őrizzük meg

Néha összevesztünk, harcoltunk, de a boldogságot, mit megosztottunk egymással

Az emlékeket, amiket megszámlálni sem tudnék

Ezentúl is megteremtjük majd

Ha esetleg újjászületünk egy más világban

Mi mindig ugyanazon a módon fogunk találkozni egymással

És én változatlanul csak téged foglak szeretni

Vannak dolgok, amiken át kell jutnunk

De ne add fel, bármi történjék is én melletted leszek

~Sose add fel~

Ha esetleg valóra válik a kívánságom

A szomorúság könnyei

Soha többé ne folyjanak le az arcodon

Egy ilyen bűbájt kimondhatnék rád?

Veled együtt élni

Gyönyörű mosollyal, bizakodva, kéz a kézben

Egymáshoz bújva sétálni tovább

Örömmel nézek egy ilyen jövő elébe

Ma is, köszönök mindent.

Elmondhatatlanul gyönyörű. Úgy, ahogy van. Ez a klip is... Nincs semmi, csak barna köd és egy énekes, fehér ruhában, kapucnival, hogy legtöbbször még az arcát se lássuk. Annyira egyszerű és letisztult - ez benne a legszebb. Nincs semmi, csak a zene.

A Bandage-ről pedig majd írok, holnap.
(szerk.: Azóta már írtam is, ITT elolvasható.)

fordítás: INNEN.

Új szerelmek

Ezt a hetemet javarészt két együttes zenéje határozta meg. Mindkettő j-rock, mindkettőt múlt hétvégén kezdtem el hallgatni. Teljesen beleszerettem a zenéjükbe. Kb. 90%-ban csak őket hallgattam.

Vidoll.

Belefutottam a neten a Blue star PV-jébe, s eszembe jutott, hogy én ezt már láttam egyszer régebben és tetszett. Találtam is egy Vidoll bestofot a gépemen - nem tudom, hogy anno egyáltalán meghallgattam-e. Most viszont igen és nagyon-nagyon megszerettem őket.

Plastic Tree.

NyaSu az utóbbi időben mindenhol sok szépet írt róluk, ezért gondoltam belehallgatok milyenek és letöltöttem tőlük is egy best ofot.

Ez az együttes egy csoda. A zenéjük hitetlenül egyedi és kellőképpen elvont. Az egész hangzásviláguk rendkívül különleges, letisztult. Annyi érzelem és érték árad a dalaikból, hogy már első hallgatás után teljesen a hatásuk alá kerültem. Zseniálisak. Olyan zenekar, hogy egyszerűen azt érzem, mikor hallgatom őket, hogy általuk én is több leszek. Köszönöm, NyaSu, hogy általad megismerhettem őket. ♥

Megint ő

Kim Hyun Joong. Annyira szeretem. *-*




Erre pedig szavak sincsenek, olyan gyönyörű az egész:

Most ezt érzem.

Igen, SP. Nem magyarázom el megint, már egyszer megtettem. Akinek kedve támadna kapásból teljesen leírni őt és ezáltal egy füst alatt engem is, az legyen szíves előbb IDE kattintva olvassa el a véleményemet erről a témáról. Köszöntem!

.................................................................

SP - Holnaptól



Minden perc, egy esély a változásodhoz,
üzenet a holnaptól a mának,
hogy mi történik reggel, hogy ki fog velem tartani,
ki szúr majd hátba,
hogy mit érek én a reppel?
mikor alszik ki végleg a lámpa?
a lista kurva hosszú, a következménytől meg
sérvet kaptam, olyan súlyos
boldog vagyok a mai napban, de félek a következőtől!
minden le van írva, minden perc, minden esély
egy székhez kötözöm a jövőm és üvöltök hozzá, hogy beszélj!
holnap írnak az újságokban, megrendítenek, látom a tettest meg arcot
félek, hogy elveszítelek
látom kinek adok csókot, ki az, ki nem ver át
én nem színezek haver, de te spricceled a temperát
az összes barátom majd eldob, fejembe száll a siker
az egyik részem küzd a jelenben, a jövőben a másik iker
testvérem, hol a cetli?
kérlek, küldj egy levelet sors, mi fog történni?!

Minden perc a levéllel könnyebb,
minden esély egyenlő, hogyha a pofonok jönnek
ölj meg, vagy támassz fel
mondd mi választ el tőled?
egy fal? egy idősík? egy szebb jövő?
ismerős a holnap, mert ismerős szólt
ott a cetlin, hogy forduljak meg,
hogy figyeljek rád, hogy üljek le,
mert súlyos a vád

Megbolondít a valóság, mindig én maradok alul
a versemben, de ha nyerek mégis mit kapok jutalmul?
mért mondják el, hogy játék?
esküszöm nem értem, hogy megvan-e írva,
hogy mért mindent rám kennek?
SP, hagy lássam, akinek bátran mutatok be a webcamnek
szorít a levél, én meg szorítom, mint egy lapot
megszorítok minden trét, aki sír, hogy milyen életet kapott
ott a kezedben a hír, bírjál a jelentéssel
tudni fogom mikor versz hátba, hogy kivel romantikázom,
hogy kiért küzdök, hogy kit dobok egy legyintéssel
hogy felveszed a pulcsim, nem mondom, már én is fázom
megismertem a szerelmet, de kurvára reszketek,
félek az igazságtól
töltöm a Bravoban a teszteket,
úgy ikszelem a kockákat, hogy megnézem hátul,
mitől lesz több pontom, félek, hogy én is veszthetek
hogy a világ ajtaja kidől, és nem pedig kitárul.
Hé és nem pedig kitárul.

30Y - Jó Január Hercege

Nincs erőm írni, úgyhogy zene. Mert Beck Zoli és a 30Y még mindig zseniális.
További szép januárt~! ^^



"Amióta elmentél, éppen január van,
Én itt állok betűzve az éppen januárba.
Amióta elmentél, csupa kicsi most van,
Fel és alá loholok a rácsok menti mostban.

Loholok és lihegek, nem több vagyok ennél,
Sorrácsok közt iszkoló, mióta elmentél.
Amióta elmentél, bágyadt kenyérharc van,
Vadászcsoport vagyunk mi, foltos barlangrajzban.

Jó Január Hercege, én ezt azért írtam,
Értesülése legyen annak, aki kinn van.
Jó Január Hercege, ezt azért is írtam,
Megnyugvása hogy legyen annak, ami benn van.

Még mielőtt elmentél, az igazság veszély volt,
Mára már észrevétlen, kicsike szégyenfolt.
Nem és nem megyek én el, ezt én végignézem,
Amíg nincsen ez a vész egész végig készen.

Jó Január Hercege, én ezt azért írtam,
Értesülése legyen annak, aki kinn van.
Jó Január Hercege, ezt azért is írtam,
Megnyugvása hogy legyen annak, ami benn van."

Karácsonyra

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Ugyan nem szenteste van, de talán így karácsony utolsó napján sem olyan késő még. :)

Ez alkalomból pedig itt a Coldplay csodaszép ünnepi szerzeménye, a Christmas Lights. Nekem idén egyértelműen ez volt a kedvenc karácsonyi számom. ♥

Egyébként 23.-a óta a nagyszüleiméknél voltam, most meg apukáméknál vagyok. Holnap után megyek haza, akkor aztán majd tényleg aktív leszek, mert rengeteg a mesélni valóm továbbra is! :)

30 Seconds to Mars: Hurricane

Nem szeretek semmit sem lehúzni, főleg nem akkor, ha egy kedvencemről van szó. Viszont talán pont ezért merem megtenni, mivel az, hogy egy valami tőle éppenséggel nem tetszik, az semmit nem változtat a szeretetemen, valamint elhihető nekem, hogy nem rosszindulatból teszem.

A 30 Seconds to Mars a legnagyobb kedvenc nyugati együtteseim egyike, de tisztában vagyok a megalomániájukkal, ami sokszor a klipjeiken is eluralkodik. Ennek ellenére a legtöbbet szeretem, bár pl. a Kings and Queens videójában vágtató fehér lovat még mindig nem tudtam hová tenni. A nem rég megjelent Closer to the Edge azonban minden szempontból tökéletes volt, pedig azt gondolhatnánk, mennyire egyszerű... ám pont ettől lett nagyszerű. Ilyen előzmények alapján nagyon vártam a következő klipjüket, ami ráadásul a kedvenc This Is War albumos számomhoz, a Hurricane-hez készült.

Akkor kezdtem kételkedni, mikor Marsék nekiláttak a töménytelen mennyiségű klipelőzetes kiadásának, amikből nyilvánvalóvá vált, hogy az új klipben gyakorlatilag minden lesz. Végül november 30-án napvilágot látott a videó, méghozzá 13:10 időtartamú, gigantikusan hosszú formában (bár elvileg van/lesz tévére szabott verziója is).

Sajnos, beváltotta amitől tartottam... Nem tetszik. Marséknak sikerült a beleesni abba a hibába, hogy túl-túl-túl sokat akartak. Ez mondjuk, tapasztalataim alapján, amerikai együtteseknél nem ritka, nyilván közrejátszik Hollywood közelsége is. A klip végeérhetetlenül hosszú és vontatott. Nagyon hiányzik számból Kanye West vokálja is, mert annak ellenére, hogy őt, mint előadót nem szeretem, ebbe a számba kell a hangja, mert az a kontraszt, amit Jareddel képeznek, adja a sava-borsát. Enélkül ez a dal, amit tényleg mesterműnek tartok, unalmas lett, és ezt csak fokozta a szétszabdalása. A klipet három részre osztották (Születés, Élet, Halál), s csak a harmadik egységben kap dinamikát, mind a szám, mind a képi megvalósítás.

Emellett nagyon nem örültem a sok-sok hatásvadász elemnek sem, a valamit nagyon szimbolizálni akaró, de gyakorlatilag funkció nélküli félmeztelen ikerlányoknak, a földet firkáló szőke horrorgyerekeknek, s annak a bevágásnak végképp nem, amin két lány egymás szájába hány/köp... A lassítások ahelyett, hogy valami megrendítő feszültségkeltést szolgáltak volna, inkább viccesre sikeredtek. Gondolok itt például arra, ahogyan Jared a klip elején (egyébként az Escape zenéjére) lassítva kiugrik az ablakon, illetve amikor hanyatt belezuhan az amerikai zászlókkal leterített koporsók egyikébe (amik megint csak elég hatásvadász kellékek voltak).

Azonban, hogy pozitívat is mondjak, az a jelenet, amikor megjelennek a tetoválások Jared felsőtestén, az kifejezetten tetszik. Emellett a klip alapját adó szadomazo jeleneteket is helyén érzem, illenek a dalhoz. Arról a röpke betétről pedig, amin Shannon másodmagával taiko(?) dobokon játszik, már az előzetesek alatt tudtam, hogy a kedvencem lesz. Nem tagadom, ezeken kívül is akadt pár jó ötlet, de így egybezsúfolva számomra azok sem tudtak igazán működni. Az viszont továbbra is nagyon szimpatikus bennük, hogy ennyire egyenrangúan szerepelnek mindig, mindhárman.

Tovább már tényleg nem akarom bántani őket, mert, mint tudvalevő, igazán nagyon szeretem ezt az együttest. De ezt a klipet most... nem. Azonban a Hurricane, album-verzióban, továbbra is az egyik kedvenc számom marad tőlük, mert tökéletes. ITT meghallgatható az imént említett verziójában is, valamint elolvasható róla a magyar fordításom is.

James Blunt

November 8-án megjelent James Blunt harmadik nagylemeze, Some Kind of Trouble címmel. Az albumon 12 dal található, valamint különböző kiadásokban még három bónusz dalt lehet összegyűjteni, ebből nekem eddig csupán a Into The Darkot sikerült megszereznem, de remélem idővel a többi is elérhető lesz. Maga a lemez nagyon-nagyon tetszik, de, hogy őszinte legyek, azt, hogy már az előző két album, a Back To Bedlam és az All The Lost Souls közül sem sikerült kedvencet választanom, ez sem könnyítette meg. Mindhárom lemez 90%-át imádom. Az új lemez igazából nem hozott nagyon szembeötlő változást, bár összességében úgy gondolom vidámabb az összhatás. A dalokat pedig 8.-a óta már bizony elég rongyosra hallgattam. Túl sok a kedvencem róla, úgyhogy felesleges lenne leírogatni őket, helyette inkább bejelölöm a dallistán.

01 - Stay The Night
02 - Dangerous
03 - Best Laid Plans
04 - So Far Gone
05 - No Tears
06 - Superstar
07 - These Are The Words
08 - Calling Out Your Name
09 - Heart Of Gold
10 - I'll Be Your Man
11 - If Time Is All I Have
12 - Turn Me On
13 - Into The Dark (bonus)

Ezek közül még külön is megemlíteném a Turn Me On-t, aminek macsó dalszövegén az első meghallgatása óta sem tudok továbblépni, olyannyira nem, hogy gyorsan le is fordítottam, ITT tehát elolvasható magyarul. Nincs benne semmi különös, csak számomra szokatlan attól, aki anno megénekelte, hogy You're Beautiful. :) Nagyon szeretem a Stay The Night-ot is, ami a lemez első klipes dala. Elsőre a videó nem annyira fogott meg, de minél többször láttam, annál inkább megszerettem. Mert, legyünk őszinték, ki nem sírja vissza a nyarat? Azok a jelenetek pedig, mikor Blunty a naplementénél, illetve a tábortűznél gitározik, igazán nagyon szépek.

James Bluntról dióhéjban annyit kell tudni, hogy több, mint hat évig a katonaságnál szolgált, majd 2002-ben századosként szerelték le. Ezután kezdett zenélni, első lemeze, a Back To Bedlam 2004-ben jelent meg. Az áttörést a harmadik kislemez, hozta meg neki, a You’re Beautiful, amit, úgy gondolom, senkinek nem kell bemutatnom, mivel gyakorlatilag agyonjátszották. A következő albumáig, az All The Lost Souls-ig három év telt el, 2007-ben jött ki, majd ugyanennyit kellett várni a most megjelent Some Kind of Trouble-ra is. Jellemzi, hogy egy lemezről nagyon sok klipet készít, az elsőről például öt dalhoz (High, Wisemen, You're Beautiful, Goodbye My Lover, No Bravery), ebből az első kettőnek  két verziója is van. A másodikról a bónusz dalokkal együtt hat (1973, Same Mistake, Carry You Home, I Really Want You, Love Love Love, Primavera in Anticipo) látott világot. Ezzel a módszerre ügyesen eléri, hogy, a kifejezetten hosszúnak számító, három év várakozási idő mégsem tűnik olyan soknak. Tudom, hogy ő is azon előadók közé tartozik, akikkel szemben akadnak olyanok, akiknek ellenérzéseik vannak, gondolom a különleges hangszíne és a sok szerelmes száma miatt. Viszont engem ezúttal sem érdekel, mit mondanak mások, mert én nagyon szeretem! :)

Egyébként, 2008. október vége óta tartozik a kedvenc zenészeim közé. 25-én adott koncertet Magyarországon, ez után volt egy rövid riport róla a tévében, amit Nikivel (épp náluk voltam őszi szünetben) kifogtunk a tévében. A hatására pedig nekiálltunk klipeket nézegetni tőle a neten. Ő már hallgatta korábban is, ami engem illet, nekem is meg volt a Back To Bedlam, mert a You're Beautifult szerettem, mikor játszotta a tévé, de igazán aktívan innentől kezdtem érdeklődni James Blunt munkássága iránt. Rengeteg kedvencem van az előző két albumáról is, de tudok egyértelmű legnagyobbat választani, mégpedig a Same Mistake-et. Úgy gondolom, ez a leggyönyörűbb és legtökéletesebb szerzeménye, klipestől, mindenestől.

Sajnos, az eddig kihirdetett 2010/11-es turnéállomások között egyelőre nem szerepel Magyarország, de amilyen hosszúra nyúlt az előző turnéja is, még nincs veszve semmi. Nagyon örülnék neki, ha jönne, és lehetőleg akkor és annyiért, hogy meg is tudjam nézni, mert szeretném egyszer őt is hallani élőben! :)

AFI - Prelude 12 21

Harmadik napja az AFI Prelude 12 21-jában élek. Erre kelek, erre alszom el. Annyiszor hallgattam meg, hogy gond nélkül végig tudom pörgetni a fejemben az egészet. Ahogyan Davey Havok kiejti a szavakat... És a klipjének minden egyes mozzanatát is kívülről tudom. Amikor az első "sleep" szó után az énekes felnyitja a szemeit... Ahogy elnézve mondja azt, hogy "think me naive". Tegnap elkezdtem a jegyzetfüzetembe firkálni a refrént. Mára már az egész dal szövege benne van. Fejből, bár ennyi hallgatás után nem nagy kunszt megjegyezni. Le is fordítottam.

Hihetetlen, hogy csak 1:34 az egész, és mégis ekkora hatással van rám... Mondjuk nyilván épp fogékony vagyok rá. És jobban teszem, ha ezt hallgatom, mint a depressziós Vad Fruttik számokat...

Egyébként, a fenti videóban is csak 1:46-ig tart, utána a Miss Murder jön. Azt is szeretem. Kata mutatta a minap, mert mondtam neki, hogy érdekel az AFI. Előtte csak annyit tudtam róluk, hogy az énekes, Davey Havok Jeffree Star egyik legjobb barátja. Nem mintha most sokkal többet tudnék... De meghallgattam a legutóbbi két albumukat és a 2004-es best ofot. Az előbbi kettő nagyon tetszik, csak mondjuk zavarnak a durva stílusváltásaik. Mintha három együttest hallgatnék, három különböző énekessel... De egyelőre megpróbálok nem levonni hosszútávú következtetéseket.

"This is what I brought you, this you can keep.
This is what I brought, you may forget me.
I promise to depart, just promise one thing.
Kiss my eyes and lay me to sleep.

This is what I brought you, this you can keep.
This is what I brought, you may forget me.
I promise you my heart just promise to sing.
Kiss my eyes and lay me to sleep.

Kiss my eyes and lay me to sleep.

This is what I thought, I thought you’d need me.
This is what I thought, so think me naive
I'd promised you a heart, you'd promise to keep.
Kiss my eyes and lay me to sleep.

Kiss my eyes and lay me to sleep.
Kiss my eyes and lay me to... sleep."

Puskás Peti: Léggömb

November 2-án jött ki Puskás Peti új videoklipje, a Léggömb. Már egy korábbi bejegyzésben leírtam, egy ideje milyen fenntartásaim voltak Petivel és azzal az iránnyal szemben, amerre a Fura Figurákkal zeneileg elindult, ez ITT elolvasható. Ennek tükrében, mikor megtudtam, hogy az új dala a Léggömb címet fogja viselni, már előre tartottam tőle, hogy ez is csak egy újabb semmiről sem szóló slágerecske lesz. Azonban nem sokkal ezután találtam egy videót, ahol Peti a Vacsora csata keretében adott ízelítőt ebből a dalból a zongorájánál ülve. Ekkor felébredt bennem a remény, s hálisten ez alkalommal nem kellett csalódnom.

Először egy rádióból felvett verzióban hallgattam meg, akkor még nem fogott meg annyira, mint mikor végre tökéletes minőségben, a klippel együtt nézve tehettem meg ezt. 3-án, ki tudja meddig, végtelenítve hallgattam, s azóta is alig van nap, hogy legalább egyszer ne kapcsoljam be. Ez az a Puskás Peti, akit én szerettem! Nem lepett meg, hogy, a Fura Figurákkal ellentétben, ennek a dalnak megint ő írta mind a zenéjét, mind a szövegét. Ez ő, nem tudom miért akar beállni a tucatsztárok közé a sorba...

Nem leszek elfogult, nem mondom, hogy a dal tökéletes. Nem tetszik benne például az elektronikus betét, teljesen feleslegesnek érzem, és nem is illik hozzá. Amikor csak zongorakíséret van, az viszont gyönyörű. A szövegéért odavagyok, olyan tipikus Puskás Petis - végre újra. A kedvenc sorom egyértelműen ez: "Tükörharcukban minden áldozat miénk", de a refrén népdalokat idéző "Egy árva léggömb az én szívem" sora is zseniális, hogy csak egy-két példát említsek.

A videoklip a "kevesebb több" és az "egyszerű, de nagyszerű" tipikus esete. Az egész visszafogott, fekete-fehér. Gyönyörűen van fényképezve, nagyon tetszik, mikor néha megugrik a kép, feltűnnek kópia hibák, mint egy régi filmben. Az, hogy a lány fotóz a klipben, nyilván egy vallomás Peti fotós barátnőjéhez. Azt kell mondjam, ezt nem is lehetett volna szebben! Emellett ez a tematika még pluszokat is tesz a kliphez, pl. mikor egyszer-kétszer negatívba vált a kép, vagy a fotókkal borított padlón fekvős felvételek is nagyon szépek. Az utolsó fél percben pedig konkrétan megelevenedett fotótémákat láthatunk, a lány fekszik a zongorán, a felborult üvegből a billentyűkre folyik a bor... A végén pedig tökéletes zárásként a kontraszt, ahogy Peti egyedül a földre festi a dalszöveget, majd pedig a fényképeken együtt fekvős jelenettel zárul az egész.

Kimondhatatlanul örülök neki, hogy úgy tűnik, a régi Puskás Peti visszatért! Felőlem szerepelhet akármelyik csatorna akármelyik idióta műsorában, nem érdekel... Csak csináljon ilyen zenéket.

Őszi szünetes

Kedden eljött hozzám Molly és Nomin, hogy megnézzük a Velvet Goldmine-t, amit még Molly szülinapján terveztünk, de akkor nem maradt rá idő. Sajnos Saya nem ért rá, de majd egyszer egyszer megmutatom ezt a filmet neki is. ^^ A lányokkal kettőkor találkoztunk a Sparnál, vettünk almalevet, utána jöttünk hozzánk. Az első pár óra leginkább beszélgetéssel és a szobám felfedezésével telt. Megmutattam a Placebo boxsetemet, nézegettük a filmes könyveimet, és, Molly azon kijelentése után, hogy érdekelné őt az Amerikai Psycho, elolvastattam velük a Lány c. fejezetet. xD (Nem, nem olvastam ezt a könyvemet sem, mert amiket most-vagy-soha megveszek az antikváriumokban, azokra általában sosincs utána időm... De ezt a csodaszép fejezetet Niki megosztotta velem még régebben. :D) Aztán elkezdtük nézni a filmet. Közben Mollyt hívta az anyukája, hogy haza kellene ugrania egy pillanatra (itt laknak tőlünk kb. 3 percre), úgyhogy tartottunk egy szünetet, s amíg Molly James Bond-gyorsasággal fel- és leszáguldott hozzájuk a lifttel, mi Nominnal vettünk narancslevet a Sparban. Utána visszamentünk hozzánk, de kiderült, hogy még mindig lenne egy kis szükség Mollyra otthon, úgyhogy ezúttal mi is felkísértük őt. Aztán haza, és befejeztük a filmet. Remélem tetszett nekik is. ^^ Időközben hazaért anyukám, és sikeresen összekeverte Nomint Norie-val, s mint utóbb kiderült a tavalyi észt cserediák lánnyal is, akiről érthetetlen okokból azt hitte, hogy koreai. xD Úgy érzem szegényre túl sok információt zúdítok... Utána Nominnak mennie kellett, úgyhogy Mollyval kikísértük a buszmegállóba. Nagyban beszélgetünk, mikor egyszer csak megáll mellettünk egy fehér kisbusz, és kiszól a sofőr, hogy "22-es, lányok...". Hát én először teljesen frászt kaptam, csak utána esett le, hogy valami buszpótló akármi volt. xD Miután Nomin elment, Molly még feljött hozzánk, néztünk képeket és videókat. Megmutattam neki a feldolgozhatatlan Szecsődi Karcsit, amivel rendesen ki is ütöttem. :'D Végül hazakísértem Mollyt, olyan önző érdekből, hogy nekem adta a Miyavi plakátját, mivel kettő volt neki belőle, így rögtön mind a kettőt. Még egyszer köszi. ♥
Nagyon jó nap volt és örülök, hogy itt voltatok! ^^

Aki még nem ismeri Szecsődi Karcsi Hányszor mondjam c. remekművét, az feltétlenül nézze meg most rögtön, mert nem lehet nélküle élni. xD Ki akarod majd kapcsolni fél perc után, de ezt le kell küzdeni, mert a második perc után még tudja fokozni! ;D

Én nem mondanék róla semmit, mert valaki már tökéletesen megfogalmazott minden elmondhatót róla. Olvassátok el EZT cikket róla, mert tényleg zseniális. Én mindenkivel a videó megnézése előtt olvastatom el, mert úgy, ha lehet, még mellbevágóbb ez a klip. xD

Ma jön Niki. *-* Megyünk este The Grenma koncertre, holnap pedig Vad Fruttikra. Nagyon jó lesz. :) Csak miért ennyire rövid ez a hülye őszi szünet?!

Durvulós

Kaptok tőlem két erősen tizennyolcas karikás klipet, csak mert nagyon jók. :)

Nick Black - Sorry



Ma egész este ezt hallgattam...


Bring Me the Horizon - It Never Ends

Mivel van valami megmagyarázhatatlan hajlamom arra, hogy ha egy videoklip sokkol, kiakaszt stb., akkor ennek örömére elkezdtem hallgatni az adott előadót, így mostanában elég sokat hallgatok Bring Me the Horizont. Azt hiszem a végig hörgős deathcore stílusukkal egyértelműen elnyerték a Legdurvább Zene Amit Hallgatok és Még Tetszik Is Díjat. xD Egyébként amíg csak képet láttam róluk, azt hittem ilyen pop-rock-emo csapat, szóval enyhén szólva szíven ütött, mikor megnéztem a fenti klipet. :)

................................................................

Egyébként, a BMTH énekese, Oliver Sykes tervezi a Drop Dead pólókat. Most már, hogy hallgatom őket, értelmet nyert, hogy van egy olyanom (képen). Alapjáraton 8990Ft-ba kerül, de az enyém turkálóból van, de még a címke is rajta volt, és így került vagy 500 Ft-ba. xD Amúgy akkor még annyit se tudtam, hogy ez ilyen menő Underground Store-os márka, arról Rita világosított fel  mikor először mentem benne suliba. A lényeg, hogy egyre jobban örülök neki. ^^