November 2-án jött ki Puskás Peti új videoklipje, a Léggömb. Már egy korábbi bejegyzésben leírtam, egy ideje milyen fenntartásaim voltak Petivel és azzal az iránnyal szemben, amerre a Fura Figurákkal zeneileg elindult, ez ITT elolvasható. Ennek tükrében, mikor megtudtam, hogy az új dala a Léggömb címet fogja viselni, már előre tartottam tőle, hogy ez is csak egy újabb semmiről sem szóló slágerecske lesz. Azonban nem sokkal ezután találtam egy videót, ahol Peti a Vacsora csata keretében adott ízelítőt ebből a dalból a zongorájánál ülve. Ekkor felébredt bennem a remény, s hálisten ez alkalommal nem kellett csalódnom.
Először egy rádióból felvett verzióban hallgattam meg, akkor még nem fogott meg annyira, mint mikor végre tökéletes minőségben, a klippel együtt nézve tehettem meg ezt. 3-án, ki tudja meddig, végtelenítve hallgattam, s azóta is alig van nap, hogy legalább egyszer ne kapcsoljam be. Ez az a Puskás Peti, akit én szerettem! Nem lepett meg, hogy, a Fura Figurákkal ellentétben, ennek a dalnak megint ő írta mind a zenéjét, mind a szövegét. Ez ő, nem tudom miért akar beállni a tucatsztárok közé a sorba...
Nem leszek elfogult, nem mondom, hogy a dal tökéletes. Nem tetszik benne például az elektronikus betét, teljesen feleslegesnek érzem, és nem is illik hozzá. Amikor csak zongorakíséret van, az viszont gyönyörű. A szövegéért odavagyok, olyan tipikus Puskás Petis - végre újra. A kedvenc sorom egyértelműen ez: "Tükörharcukban minden áldozat miénk", de a refrén népdalokat idéző "Egy árva léggömb az én szívem" sora is zseniális, hogy csak egy-két példát említsek.
A videoklip a "kevesebb több" és az "egyszerű, de nagyszerű" tipikus esete. Az egész visszafogott, fekete-fehér. Gyönyörűen van fényképezve, nagyon tetszik, mikor néha megugrik a kép, feltűnnek kópia hibák, mint egy régi filmben. Az, hogy a lány fotóz a klipben, nyilván egy vallomás Peti fotós barátnőjéhez. Azt kell mondjam, ezt nem is lehetett volna szebben! Emellett ez a tematika még pluszokat is tesz a kliphez, pl. mikor egyszer-kétszer negatívba vált a kép, vagy a fotókkal borított padlón fekvős felvételek is nagyon szépek. Az utolsó fél percben pedig konkrétan megelevenedett fotótémákat láthatunk, a lány fekszik a zongorán, a felborult üvegből a billentyűkre folyik a bor... A végén pedig tökéletes zárásként a kontraszt, ahogy Peti egyedül a földre festi a dalszöveget, majd pedig a fényképeken együtt fekvős jelenettel zárul az egész.
Kimondhatatlanul örülök neki, hogy úgy tűnik, a régi Puskás Peti visszatért! Felőlem szerepelhet akármelyik csatorna akármelyik idióta műsorában, nem érdekel... Csak csináljon ilyen zenéket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.