Osztálykirándulás

Rávettem magam, hogy írjak végre az osztálykirándulásunkról, hiszen mégis csak ez volt az utolsó... Előzetesben el kell mondanom, hogy elég rossz osztályközösségünk van, szóval már megszervezni sem volt könnyű, tavaly el is maradt. Végül, Petra rokoni kapcsolatait is latba, vetve Sirokon szálltunk meg, a kirándulás pedig Eger környékén zajlott.

A buszon Petra mellett ültem, aki szegény nem bírja a buszt, úgyhogy zenét hallgatva próbált nem rosszul lenni. Így hát az utazások legnagyobb részében a mögöttem ülő Krisztát és Editet boldogítottam. :) Útközben megálltunk a Mátra Múzeumnál, ami szép volt, nagy és érdekes - még nekünk nem biológus/kémikus földi halandóknak is. ^^ Fel akartunk keresni egy üvegmanufaktúrát is, de zárva volt, így csak egy üvegműves bácsi mutatta meg nekünk a műhelyét. Itt vettem barátosnéimnek egy-egy üveggolyót, amikkel egyesíthetjük erőinket. :D Utána elmentünk Recskre megnézni a munkatárbort...

Mikor megérkeztünk Sirokra, lepakoltunk (Petrával, Krisztával és Edittel voltam egy szobában) és elindultunk megnézni a várat. Kicsit fárasztó volt a felút, de odafent nagyon jól elvoltunk, leszámítva, hogy a fiúk a barlangos átjáró részen úgy megijesztettek, hogy esélyes volt egy szívroham. xD Edit, mint egy rossz kisgyerek mindenhová le- és felmászott, egyszer úgy eltűnt a várfal mögött, hogy már elkezdtünk aggódni érte! :) 

Hazafelé az osztályfőnök utasítására gyűjtöttünk rőzsét, s hatalmas (nedves) faágakkal vonultunk át a városon. A szálláson pedig nekifogtunk elkészíteni a paprikás krumplit vacsorára. Míg a fiúk főztek, Petra, Kriszta, Edit és én leléptünk a közeli kocsmába, ahol konkrétan senki sem volt rajtunk kívül. Vettünk valami innivalót, utána elszántan próbáltunk zenét varázsolni a zenegépbe, de bizonyára nem tetszett neki az ízlésünk, mert csak a gagyi diszkó számokat volt hajlandó lejátszani. De jó volt az, úgyis rég buliztunk O-Zone-ra. xD

Vacsora után elindult az osztály ámokfutása a szálláson, az alkalmazottak legnagyobb örömére. Volt ott minden, hirtelen felindulásból vetkőzések, leitatták a piához annyira nem szokottakat, Áron többször magáévá tett egy párnát, majd megalapította a Fehér Hatalmat, aminek értelmében késő hajnalig ágyneműbe burkolózva mászkált a folyosón.

Második nap elmentünk Szilvásváradra, ahol a Kalandparkban kezdtünk. Rövid biztonsági tájékoztatás és bosszankodás, hogy miért is gumicsizmában jöttem után neki is láttunk. A falmászás még meg sem kottyant, de utána realizáltam, hogy ennek az egésznek az a lényege, hogy a magasban kell mindenféléken átmenned... Mivel tériszonyom van, az első pályán kétszer szabályos pánikrohamot kaptam... Köszönöm Krisztának, hogy ott volt mögöttem és tartotta bennem a lelket. ♥ Petrával, aki hasonlóan parázott, mint én, végigremegtük az első két pályát, majd jött a csúszópálya, ahol köteleken kellett csigával száguldozni a magasban. Ezen a ponton értem el azt, hogy mintha túllendültem volna a tériszonyomon, egyszerűen már nem hatott meg semmi, csak mentem, hogy csináljuk, aztán legyen vége. Ugyanígy mentem végig az utolsó, elvileg legdurvább adrenalin pályán is. Érdekelne, vajon véglegesen leküzdöttem-e a tériszonyt... Mert az nagyon jó lenne. *-*

Ezek utána kaptunk egy kis időt ebédelni, aztán kisvonattal felmentünk a Szalajka-völgybe. Először egy hosszú és emberpróbáló túra következett fel az ősemberbarlanghoz, ahol igazából nem volt semmi, csak egy sziklamélyedés... Elsétáltunk a Fátyol-vízeséshez, majd vissza a buszhoz.

Józsit, a buszost nagyon megkedveltük, jó fej volt, de azt el kell mondani, hogy a szakmájához nem nagyon értett, ugyanis folyton folyvást eltévedtünk! Nagy nehezen, Krisztián segítségével azonban végül csak odataláltunk az egri Szépasszonyvölgybe a borkóstolóra. Kipróbálhattunk egy száraz és egy félédes fehér, egy rosé és egy édes vörös bort. Közben az osztályfőnök pogácsákkal tömött minket, nehogy a fejünkbe szálljon, de ennek ellenére az egész osztály rendesen becsípett. :D Miután aki akart vett bort otthonra (Én is vettem félédes fehéret és édes vöröset. azok voltak a legfinomabbak.), elindultunk a busszal hazafelé - legalábbis ezt hittük. A buszban elszabadult a pokol, a rádiót felhangosíttattuk, és felállva énekeltünk és táncoltunk, valami kék lámpa fényénél, amit a sofőr biztos hangulatot fokozni kapcsolt be. Azt hiszem még nem láttam ennyire együtt az osztályt, nagyon poén volt. xD Kb. egy óra múlva azonban kezdett alábbhagyni a hangulat, és kiderült, hogy teljesen az ellenkező irányba indultunk el. Végül olyan este tízre csak sikerült visszakeverednünk Sirokra. Nem baj, Józsi! :D Utána vacsoráztunk, majd felmentünk a szobánkba. Ez az este eseménytelenebbül telt, éjfél után felköszöntöttük a tizennyolcadik szülinapját épp akkor betöltő osztálytársunkat, Rolit, majd a kemény mag maradt bulizni. Mi leginkább a szobánkban maradtunk, ahová időről-időre bejött valaki tájékoztatni minket a legújabb pletykákról. Szóval sokaknak lehet izgulni, mert mindent tudunk. ^^

Harmadik nap Egerbe mentünk. A kevés alvás hatására már eléggé csak vonszoltuk magunkat, de azért becsületesen végignéztük a Líceumot. Voltunk a könyvtárban (ahol volt egy Mozart levél ♥), a csillagvizsgálóban, néztünk fizikai kísérleteket és a camera obscurában megtekinthettük a mozgó Egert egy asztalra kivetítve. Na, az tényleg valami hihetetlen élmény volt! Utána következett a székesegyház, majd kaptunk egy kis ebédszünetet. Petrával, Krisztával és Edittel beültünk egy kis vendéglőbe, ahol ettünk eperlevest és gyrost, utóbbi nem volt túl jó... Késtünk kemény négy percet a találkozóról, úgyhogy kaptunk a fejünkre. :) Utána elmentünk a Gárdonyi Múzeumba, majd hosszas kínlódás utána megtaláltuk a buszunkat (mivel Józsinak nem sikerült minket), és elindultunk haza. Hálisten, sikerült megvétóznunk valami babamúzeum ötletét, mert már tényleg nem bírtuk volna. Hazafelé a legtöbben aludtak, én pedig Lacival beszélgettem. egyre többször bekapcsolódtak a Víghek is, és végül Edit sem bírta tovább. :D Végül aztán hazaértünk, ami Józsit ismerve nem is olyan kis dolog. :P:D

Összességében jó volt, kicsit talán összébb rázta az osztály. Minden hálánk az osztályfőnök tanárnőé, aki kellőképp vak és süket volt a kirándulás alatt, és tényleg próbált minden megtenni azért, hogy jól érezzük magunkat. :)

u.i.: Ha megkapom a többiek képeit is, akkor majd még azokkal kiegészítem. ;)