Minden, ami kimaradt

Az őszi szünet méltó lezárásaként pénteken megérkezett Niki. Épphogy lepakoltunk és összeszedtük magunkat, már indultunk is Krisztáékhoz. Ő épp Editet várta a buszmegállóban, mikor mi bementünk Nikivel almalevet és nyalókát venni a kisboltba, így utána együtt tudtunk elsétálni hozzájuk. Megérkezés után nekiálltunk beszélgetni, illetve én megállás nélkül nananananananana-ztam (MCR-hatás xD), utána nekiálltunk a meghírdetett menü, név szerint a vajsör és a sütőtöklé elkészítésének, amiknek a receptjét Kriszta találta egy Harry Potteres honlapon. A vajsör jól nézett ki, de tragikusan rossz íze volt... szénsavas tej, karamellás utóízzel. Ezt egyikünk sem tudta meginni. A sütőtöklénk elég bébipapi állagúra sikeredett, de ez azért sokkal fogyaszthatóbb lett. Közben laptopról hallgattunk zenét, de miután nem voltunk megelégedve a kínálattal, Nikivel beleástuk magunkat a YouTube-ba, s rögtönöztünk egy összeállítást a leggagyibb popszámokból, közben hangosan énekeltünk (én az egyiknek a koreográfiáját is tudtam xD), és folyamatosan nevettünk. Remélem nem nagyon mentünk senki idegeire, mert igen harsányak voltunk, de én nagyon élveztem! :D Utána elindultunk a buszhoz, de mivel fáztam, ezért mi Nikivel visszafordultunk, s kaptam Krisztától egy kölcsönpulcsit, aztán Alizzal, akitől rendkívül fontos információkat tudtunk meg, kikísértek minket a következő megfelelő buszhoz. Nikivel még koncert előtt elmentünk a Malomba venni valami kaját, közben találkoztunk Szilvivel, aki most megint ott hosteskedik. Nagyon aranyos volt, örültünk egymásnak, mert már igen rég találkoztunk. :) Magáról a The Grenma koncertről pedig ITT írtam bővebben.

Másnap ötkör találkoztunk Ritával a vasútnál, ahonnan vonattal Kiskunfélegyházára utaztunk. Az állomáson már ott várt minket Kata (vagyis Saya, csak már belezavarodom, hogy másképp hívom őt személyesen és máshogy a blogomban :'D) és a barátja, Martin. Mivel, ugyan akkorra már rég véget ért, de aznap Kami is volt ott, így megbeszéltük, hogy ott maradnak, hogy tudjunk találkozni. Rövid idő után kettészakadtunk, Rita is találkozott pár barátjával, mi pedig négyesben elmentünk és beültünk valami étterembe, ahol meghívtam Katát egy teára. Annyira drága, hozott nekem gyönyörű kitűzőket MondoConról. *-* Körül-belül egy órát beszélgettünk ott, utána elindultunk vissza az állomásra. Útközben Rita is újfent csatlakozott hozzánk. Egy kicsit vártunk még a vonatra, aztán Katáékat útjukra a bocsátottuk. Nagyon örülök, hogy tudtunk találkozni. ♥

Utána összeszedtünk Rita barátnőjét, Lucát, elmentünk boltba, és leültünk valahol egy padra kajálni., kitéve magunkat a félegyházi fiatalok ismerkedési törekvéseinek. xD Mikor ezzel végeztünk, elindultunk a Rocktárba. Amikor bementünk, hallottuk, ahogy a Vad Fruttik próbál a koncertteremben...

"Úgy fáj! Hogyha kimondom, fáj, mert véresre sebzi a számat.

Úgy fáj! Hogyha magamban tartom, mert beteggé tesz már a bánat."

Amíg nem kezdődött el a koncert, ücsörögtünk egy asztalnál és szotyiztunk, mert "Szóljál má’ mutternak, dobjon le szotyira pénzt!". Kissé lapos volt a hangulat. Nagyon örültünk, mikor végre elkezdődött az első koncert. Bementünk és majdnem sokkot kaptunk a zenétől. xD Valami népdalokat feldolgozós, lehangoló akármi volt, úgyhogy az elején ki is mentünk inkább venni valamit inni. A kedvenc mozzanatom az volt, mikor a gitáros bejelentette, hogy most megint kicsit belassulnak, mire én megütközve felnyögtem, hogy "Mert ez volt a gyors?". Amilyen az én formám, ezt épp a pár másodpercnyi csendben sikerült tennem, így általános derültséget keltettem a közönség soraiban. xD Aztán véget ért, és hálisten nem is volt másik előzenekar. Vad Fruttikon volt pár érdekes arc a tömegben, néhánnyal volt kisebb "konfliktusom" is, de a végére már teljesen elöl álltunk, bal oldalt. A koncertről most nem mesélnék bővebben, EBBEN a bejegyzésben már írtam róla. A koncert után Luca elment, Rita pedig kitalálta, hogy kérjünk aláírást. Ebből az lett, hogy mi Nikivel kértünk magunknak és Lucának, Rita pedig feküdt egy fotelban, mert nem úgy érezte, túl fáradt ehhez. xD Egyébként aranyosak voltak az együttes tagjai, bár nekünk elég furcsa érzés volt azután a koncert után így odaállni eléjük... Utána felhívtam anyukámat, hogy jöjjön el értünk, hogy ne kelljen a reggeli vonatig várnunk. Nagy nehezen megtaláltuk egymást, utána először is hazavittük Ritát. Itthon Nikivel még kb. ötig a koncertről és az együttesről beszélgettünk...

Vasárnap nagy nehezen felkeltünk, aztán kora délután kivittük Nikit az állomásra, és már el is ment... Ezen a hétvégén eléggé kitöltötték a koncertek minden időnket, de nagyon jó volt! :) Aztán ezzel véget is ért az őszi szünet...