300. bejegyzés

Na, elég volt, letudom végre valahára ezt a bejegyzést, mert nem állapot, hogy azért nem írok, mert "nehogy már egy mezei beszámoló vagy fanolás legyen a 300. bejegyzésem". Nem mintha, ez rajtam kívül bárkit is zavarna vagy akár foglalkoztatna. De most akkor tartok csinos kis megemlékezést. Mégiscsak szép kerek szám az a háromszáz. ^^

Ha őszinte akarok lenni, el kell árulnom, egy kicsit meglepett, hogy még csak háromszáz bejegyzést írtam ide. Amennyit egy időben képes voltam összeírni, jóval többnek tűnne. Bár az tény, hogy pár soros bejegyzésem nem sok akad, általában ha postolásra adom a fejem, az mindig hosszabb lélegzetvételű. Ezen nem is tervezek változtatni, még akkor sem, ha ez egyet jelent azzal, hogy így a koleszból, az egyetem mellett jelentősen kevesebbet tudok írni. Kitartóan igyekszem beletanulni, hogy menjen úgyis az írás-blogolás, hogy zajlik körülöttem az élet, remélem, mihamarabb eljön ez az idő.

Nagyon sokat köszönhetek ennek a blognak. Lassan két éve, hogy elkezdtem; már egy ideje előtte is újságíró szerettem volna, de csak miután megtapasztaltam, milyen jó érzés úgy írni, megosztani a véleményemet, hogy van, aki elolvassa, esetleg néha még reagál is rá, váltam teljesen biztossá abba, hogy ez az, amit csinálni akarok és nem más. És most itt vagyok, kommunikáció és média szakon, az út kezdetén. Úgy gondolom, ezt részben ennek a blognak is köszönhetem. ♥

Azonban, töredelmesen be kell vallanom valamit: jobban szeretem a LiveJournalt. Sokszor önkéntelenül userpic-et akarok váltani itt is kommenteléskor, be akarom írni a bejegyzéshez, mit hallgatok épp, milyen a hangulatom, szeretnék egyesével válaszolni a kommentekre. Ezenkívül, néha elfelejtek visszanézni mások bejegyzéseire elolvasni az odahagyott kommentjeimre adott válaszukat, mert elkényelmesített, hogy LJ-n kapok minderről értesítőt. Szóval, igen, jobban szeretem, mert jobb, viszont, még itt vagyok és, jelenleg úgy gondolom, itt is fogok maradni. Ebben a blogban benne van az elmúlt két évem, ez a blog én vagyok, szeretem, ezért nem tudom itt hagyni. Viszont, az LJ-m nélkül egy ideje már nem mondható teljes értékűnek.

Ezenkívül ideköt az a pár ember is, aki gyakrabban-ritkábban szokott kommentelni nekem. Nem vagytok túl sokan, de igazán örülök nektek. Tudjátok nekem tanúsítani, hogy nem hogy nem harapok, de még szívesen is beszélgetek, ugye? Mert akkor...
Nos, kedves (viszonylag) új rendszeres olvasóim, Kasszandra és izu~, valamint a kicsit régebbiek, nisa_laura, Wanda B. Lamb és Rien! Leteszem nektek a nagyesküt, hogy még soha, de soha nem ettem embert! Kedves tőletek, hogy olvastok, de ne féljetek írni is, oké? Nem mintha zavarnátok, de úgy azért több értelme lenne, nem? ^^

Na, erre az alkalomra ennyi, hagyok még mondanivalót a november 6-án esedékes kétéves blogszülinapra is. xD Annak a megírását legalább majd nem tologathatom, mert naphoz kötött.

u.i.: A képen, természetesen, Jin. ♥ Nanahan~