Rohangáltunk

Csütörtökön találkoztam Claudiával, utoljára mielőtt hétfőn visszautazik Japánba. Mivel az út előtt még rengeteg elintéznivalója volt a városban, összekötöttük a kellemest a hasznossal. Amíg ő kozmetikusnál volt, én elmentem a javított érettségi bizonyítványomért a suliba. Miután az igazgató úrral tüzetesen átnéztük, hogy most már biztosan stimmeljenek az adataim, indultam volna kifelé, de kedvenc tanár uram magához intett. Épp telefonált, így csak rámutatott a székre, hogy üljek le. Miután letette, kaptam egy kis játékos szidást mennyi gondot okoztam neki azzal, hogy figyelmetlenül aláírtam az utolsó ellenőrzéskor, hogy stimmelnek az adataim. Belépett hozzánk az igazgató is és mondta, hogy ne hagyjam magam, most már elballagtam és én is érett felnőtt vagyok, nem kell ezt eltűrnöm. xD Utána ismét kettesben maradtunk kedvenc tanár urammal és elkezdett faggatni arról, hogy hova jelentkeztem, mennyi pontom van, elég lesz-e, jövök-e az évzáróra stb. Fülig érő mosollyal jöttem ki tőle, de kicsit össze is szorult a szívem az elmúlás-érzéstől. Ő és a hat éve tartó évődéseink is nagyon fognak hiányozni. Sajnálom, hogy a bankettünkre nem jött el, vele is szívesen beszélgettem volna még hosszabban is.

Utána visszamentem Claudiáékhoz és elmentünk yent váltani, ami nem sikerült, csak rendelni lehetett. Aztán, voltunk Claudiának igazolványképet csináltatni egy nagyon klassz boltban, ahol mindenféle designos ajándéktárgyakat árultak, utána pedig kismillió ruhaboltban. xD Nem vagyok az a nézelődős-vásárolgatós fajta, de beszélgettünk közben, úgyhogy elvoltam. Az egyik helyen összefutottunk Nominnal is. Végül sikerült egy megfelelő felsőt is találnunk Claudiának, úgyhogy teljes volt a siker. Még benéztünk pár könyvesboltba is, ahol kinéztem végre magamnak pár könyvet, de nem volt nálam az utalvány, amit Katától kaptam♥, úgyhogy majd legközelebb. Viszont sikerült találnunk Claudiának is 400Ft-os Pirszinget a kígyónak-ot, aminek nagyon örült.

Utána hazahoztak kocsival, én pedig gyorsan felszaladtam a Claudiától kölcsön kapott doramákért, amiket persze elfelejtettem magammal vinni, de így végül csak sikeresen visszacseréltük a DVD-inket. Egyébként, hiába mondtam Claudiának, hogy főleg így utazás előtt ne foglalkozzon ilyesmikkel, nem hallgatott rám, így kaptam tőle szülinapomra csokit és egy nagyon aranyos pandás plüss kulcstartót. Köszönöm. ♥

Nagyon örülök, hogy Jin így összehozott minket. Kár, hogy pont ilyen zűrös időszakban, így nem tudtunk olyan sokszor találkozni, de, ha minden jól megy, elvileg egy egyetemre fogunk járni miután hazajön októberben, úgyhogy látjuk majd még egymást eleget. Persze, hiányozni fog, de hát nem akárhová megy, hanem vissza Japánba, szóval egy percig sem szomorkodunk. ^^

Jó utat holnapra! ♥