Miután két teljes napot töltöttem el úgy, hogy ha Hamlet-rendezők láttak volna, könyörögtek volna érte, hogy játsszam el az előadásukban Ofélia őrületét, az utóbbi két napban végre volt szerencsém emberi lényekhez. Nagyon kezdtem már begolyózni a bezártságtól. Annyira elmondhatatlanul unom, hogy az valami félelmetes. A barátaimat akarom, programokat, igazi nyári szünetet. Hiába állok még mindig nem túl fényesen a töri és a német tételekkel, úgy szeretnék már túl lenni a szóbelin...
A továbbiakban beszámoló az utóbbi két napom kis eseményeiről, illetve képek az öcsikémről és rólam.
Kedden bementem a suliba, hogy visszaadjam a szakkörös társam pendrive-ját, de mikor beértem azzal szembesültem, hogy az egész iskola kihalt, sehol senki. Lementem a menzára, hátha ott megtalálom Valit, de ott is alig voltak. Viszont összefutottam a filmesztétikás Tanárnőnkkel, aki felvilágosított, hogy rövidített órák voltak az osztályozó konferencia miatt, így már szinte mindenki hazament. Odaadtam neki a pendrive-ot, ha minden igaz, tegnap el is jutotta a tulajdonosához. Utána találkoztam Krisztával és elmentünk lefénymásolni nekem azt a két irodalom tételt, ami abban a füzetemben van, ami valamerre felszívódott. Miután végeztünk, leültünk a főtéren beszélgetni, ahol - Kriszta szerint - olyan harsány voltam, hogy bizonyára minden arrajárót felvilágosítottam a teljes érdeklődési körömről. xD Jól van na, örültem, hogy végre emberek között vagyok. ♥ Végül elindultunk gyalog hazafelé, vagyis én apukámékhoz, akik közel laknak Krisztáékhoz. Még arrafelé is leültünk egy utcában a padkára beszélgetni egy kicsit, majd könnyes búcsút vettünk és mentem apukámékhoz.
Vittem fényképezőgépet, hogy csináljak képeket az öcsikémről, illetve az öcsikémmel, mivel apukám lusta kiválogatni nekem képeket róla. Szóval, amik nekem vannak, azok kb. az egy-két hónapos intervallumát ölelik fel... Úgy éreztem, a saját kezembe kell vennem az irányítást. ^^
Hihetetlenül édes, ugye? ♥ Most már hét hónapos, van két foga, megállás nélkül mászik és segítséggel még fel is tud állni. Megvolt már az első szó is, de azért az még egy kis idő lesz, míg beszélni kezd. Viszont már lehet vele kommunikálni, nagyon kis okos. Zsomborkám. ♥
Tegnap is találkoztam Krisztával egy-másfél órára, mikor visszahozta a füzetemet, amit kedden adtam kölcsön neki. Kicsit volt itt nálunk, megmutattam neki a kedvenc részeimet Jin Yellow Gold Tour 3011 DVD-jéből (igen, fanatikus, tudom), utána pedig még elkísértem egy darabon. Ezek a kis történések a hétköznapokban annyira csak nüansznyi dolgok szoktak lenni, most viszont annyit jelentettek. Tényleg igaz az, hogy értékelni kell a kis dolgokat is.
Drága édes öcsikéd van, és tök cukik vagytok együtt:) Már nem kell sokat kihúzni és vége.. irány a haverok és a buli:)
VálaszTörlésSajna nekem nincs a közvetlen környezetemben olyan fanatikus ember aki képes lenne a koreai japán dorama, pop, rock élményeim mániám végighallgatni. :(
Elgondolkodok h egyesek hülyének néznek, azzal viccelődnek h egy nap vágott szemmel ébredek fel :D hm.. mindenkinek más. de az öcsikéd egy tündér :))
Köszönjük. ♥
VálaszTörlésIgen, most már valahogy majd csak kiböjtölöm.
Hát, nekem akad a barátaim között j-rocker, j-popos és több doramás is, szóval ilyen szempontból igazán nem panaszkodhatok. :) Kriszta drágám meg az, akire konkrétan az érdeklődési köröm és a kedvenceim teljes skáláját rá szoktam zúdítani, de többnyire úgy tűnik, szerencsére, élvezi. :'D
Azzal ne törődj, ha hülyének néznek, bizonyára nekik is meg van a saját kattanásuk. ;) Az rossz lehet, hogy nincs kivel megosztanod, de pl. az az egyik legjobb dolog az internetben, hogy ezt lehet kicsit orvosolni a segítségével. :)
Annak örülök, h a neten itt vagytok nekem ti:) Így nem vagyok egyedül a japán-korea mániámmal és minden vele járójával:P
VálaszTörlésMi is örülünk neked! :)
VálaszTörlésÍrj is ám nyugodtan bárhol-bármikor, szívesen beszélgetek. Ilyesmiről meg pláne. ^^