Mostanság

Úgy érzem itt az ideje, hogy írjak egy részletesebb helyzetjelentést is arról, hogy mi van velem mostanában. Nem mintha túl eseménydúsak lennének a napjaim... De mivel tudok kisregényt írni a semmiről is, ez nem gátol meg. xD

Nagyrészt itthon vagyok és próbálok tanulni. Egész jól haladok, a magyar tételeket már 90%-ban befejeztem, illetve valamennyi németet is tanultam már. A magyar és az angol a legfontosabb, de utóbbira nem nagyon fogok külön készülni. A törit hagytam a végére, mert azt a tantárgyat nem képes az agyam hosszútávon tárolni, hiába szeretem. A némettől eléggé tartok, de a múlt heti utolsó konzultáción megnyugtatott a tanárnő, hogy szerinte menni fog. Kellett ez, mert én már azt kezdtem érezni, hogy igazából nem is tudok németül... Amúgy, olyan jó lenne valahogy folytatni a német tanulást is, hogy legalább egy középfokú tudásom legyen belőle. Csak nem tudom, ez mennyiben lehetséges, lévén, hogy jövőre elkezdek japánul tanulni. A nyelvtanulás pedig idő és pénz.

Egyébként, a szóbelijeink első napján, 20-án fogok vizsgázni. Legalább túl leszek rajta. Tessék majd küldeni nekem a pozitív energiákat olyan tíz óra körül! ;)

Szerdán megvolt az utolsó filmesztétika szakkör... A Tanárnő nem ért rá az elejétől, de kaptunk tőle egy filmet, hogy nézzük. Én késtem, és mikor kezdés után fél órával beállítottam, azzal szembesültem, hogy drága szakkörös társaim épp pókereznek a közös sulis mozira beszedett pénzzel, aminek a megszámolásával bízták meg őket. Nem semmik, mondom én. xD Mivel nagyjából semmilyen kártyajátékot sem tudok játszani, az Unót és társait leszámítva, a hasonlóan műveletlen Valival beszélgettünk addig, amíg a Tanárnő meg nem érkezett. Valit nagyon kedvelem, a múltkor négyesben voltunk vele, Krisztával és a Tanárnővel az Ifjúsági Otthon szakköreinek zárórendezvényén (a Cine-Java Filmklub kapcsán) és valami veszélyesen jól elvoltunk. Nagyon jó fej és egyébként egy igazi echelon 30 Seconds to Mars rajongó és Jared Leto-mániákus. Sajnálom, hogy év közben nem beszélgettünk többet, mert tényleg nagyon szórakoztató csajszi.

Aztán megérkezett a Tanárnő és közösen elmentünk fagyizni. Elég sokáig beszélgettünk még a cukrászda előtti padoknál, közben szép lassan mindenki elszállingózott. Végül odaadtam a Tanárnőnek emlékül és köszönetül egy képet egy levéllel. Apukám egyik grafikáját kapta az erdélyi kapuk sorozatából. Annyira nagyon fog hiányozni ő is és az egész szakkör. Imádtam ezt a két évet velük, minden egyes szerda délutánt. Az idei és a tavalyi csapat összetétele elég más volt, de mindkettőben sok fantasztikus embert ismertem meg. Nagyon megszerettem őket és jövőre is, amikor csak tehetem, benézek majd hozzájuk. Járni már, remélem, már nem fogok tudni, mert nem szeretnék a következő tanév hétköznapjain Kecskeméten tartózkodni.

Köszönöm Mindannyiótoknak ezt a felejthetetlen két évet! ♥

Talán már láttátok, hogy elkezdtem angolul írni a livejournalemre. (Kommentárokat továbbra is lehet nekem  szép magyar nyelven is írni és, mint már említettem, még regisztráció sem szükséges hozzá.) Nagyon örülök neki, hogy rávettem magam, mert kimondottan élvezem. Régebben feszélyezett, hogy "jujj, mindenki látni fogja a hibáimat", de ez most valahogy elmúlt és ez igazán jó érzés. Nyilván hibáim még mindig vannak, de tettem egy lépést afféle, hogy a jövőben majd képes legyek arra, hogy (további tanulás után, persze) tudjak angolul is cikkeket írni.

Emellett Tumblrön csinálgatok egy 30 Days of Placebo nevezetű kihívást; ahol írni kell, ott szintén angolul. IDE kattintva közvetlenül nyomon lehet követni. Ezzel is nagyon jól elvagyok, mert így legalább Placebóék minden napomnak a részei egy kicsit, úgy is, hogy még mindig szó szerint semmi sem történik körülöttük. Igazán vége lehetne már a szünetelésüknek... Hiányoznak.

Aztán, ezen kívül már tényleg nem nagyon tudok mit mesélni. Hiányoznak a barátaim, várom, hogy végre lezárjuk ezt az érettségi-hercehurcát. A tanulást ellensúlyozandó főként doramákat nézek és zenét hallgatok. Egyre több j-popot, amit mondjuk egyáltalán nem bánok, mert szeretem. Jelenleg meg napok óta Gackt- és L'Arc~en~Ciel-mániám van megint. (Tudnám, hogy ez a kettő általában miért mindig egyszerre jelentkezik. xD) Kaptok is egy L'Arc en Ciel - THE NEPENTHES koncertvideót a végére, mert jelenleg meg vagyok veszve ezért a számért. És hát Hyde élőben... Meg ez az egész. ♥

u.i.: A kép csak úgy, hogy szebben nézzen ki a blogfőoldalam. Egyébként, Jin van rajta. Ki lepődött meg?