Keserédes pillanatok

Megint el vagyok maradva a blogolásban, de most szépen pótolok. Igaz ugyan, hogy épp nagyban ismételnem kellene a hiraganákat és bevágni a katakanákat, mert mondták, hogy lehetőleg már úgy menjünk oda az első japán órára, hogy ezeket már tudjuk. Viszont, ahogy most állunk, lehet, hogy nem lesz majd netem a koleszban csak ha lemegyek a gépterembe vagy kiülök az ajtó mellé, mert a wifi nem működik rendesen az emeletünkön, szóval lesz jóóó sok időm majd ott tanulni. Úgyhogy, blog, ennyi.

Először is visszanyúlok még egy kicsit a gólyatábor előttre, mert volt akkor két esemény, amiről még nem írtam, de szeretnék. Az utolsó nyári találkozók, mielőtt még elkezdődött volna az iskola. Mondjuk, nekem még csak jövő héten kezdődik, de az újdonsült szegedi egyetemista és a gimis barátaimnak már van. Kicsit olyan is most, mintha most egy párhuzamos univerzumban élnék. Egyedül. Kissé rosszul is érint, de most nem akarok erről írni. Inkább a már említett szép pillanatokról, amik eddig innen kimaradtak.


Augusztus 24-én végre összehoztunk egy találkozót négyesben Edittel, Petrával és Krisztával. Ezidáig akkor láttam őket utoljára, mivel ugye nekik már elkezdődött Szegeden az egyetem. Egyik nap felhívtak, hogy ott ülnek hármasban az Acapella fagyizóban és eszükbe jutottam. Igazi keserédes érzés volt. Örülök, hogy gondolnak rám, de borzasztóan hiányoznak, már most és igen, irigy vagyok rá, hogy ők ott együtt vannak így hárman. Tudom, hogy én sem leszek egyedül, de hát na, velük hármukkal töltöttem az elmúlt években napi több órát, nagyon-nagyon furcsa lesz így a változás. Remélem, hazajönnek a hétvégére és még tudok velük találkozni mielőtt vasárnap most már ténylegesen is felköltöznék Pestre.

Bocsánat, elkalandoztam. Szóval, én szokás szerint késtem egy kicsit, de ezúttal legalább volt indokom rá. Ekkor kaptam ugyanis kézhez a csodálatos új szemüvegemet, amiről már ITT mutattam képet. ♥ Mikor odaértem, kiderült, hogy még Edit sem érkezett meg, de úgy döntöttünk, átvonulunk a könyvtár kávézójában és ott várjuk meg. Petra nagyon örült neki mikor meglátta, hogy biciklivel jövök, hát még mikor megtudta, hogy a nyár nagy részében azzal jártam, miután realizáltam magamban, hogy gyalog sosem érek oda sehová. Mikor Edit is befutott, meséltek Petrával nekünk a igencsak brutálisan durva gólyatáborukról. A szegedi orvostanhallgatók táborai nem normálisak, ezt azóta már több ember is megerősítette nekem. x'D Petra hozott nekünk Olaszországból egy-egy nagyon szép velencei álarcot formázó kulcstartót, illetve közösen kaptunk egy japán nyelvű útikönyvet is. Utóbbit Kriszta valahol út közben gyorsan és sikeresen el is hagyta, hiába néztük át később az egész útvonalunkat érte a plázában és kérdeztük meg a takarító néniket, nem sikerült megtalálni. Elég rosszul éreztem magam miatta, mert mennyire édes már Petrától, hogy így gondolt ránk... Köszönjük. ♥

Miután kibeszélgettük magunkat a kávézóban, átmentünk a Malomba, ahol én vettem ízesített ásványvizet a CBA-ban (mostanában nagyon rájuk vagyok kattanva), Kriszta pizzaszeletet, Petra és Edit pedig a sosem-elég jegyében újfent kávét. Itt is elücsörögtünk jó darabig, utána Krisztával szerváltunk magunkat valami vacsorának valót a boltban, majd elindultunk a főtérre. Végigjártuk a borvárost, végül sikerült találni olyan bódét, ahol jutányos áron tudtunk félédes fehér bort venni. A gólyatábor meghozta azt az áldásos előrelépést Editnél és Petránál, hogy most már végre nem csak az édes vörös bort hajlandóak meginni. x'D Leültünk egy asztalhoz és rendületlenül folytattuk a beszélgetést. Közben elkezdődtek a főtéri színpadon az esti koncertek, volt egy klasszikus rockot játszó együttes, majd főfellépőként az Időgép zenekar. Mivel tudtuk, hogy pár ismerősünk bejött megnézni az utóbbi együttest, később elindultunk megkeresni őket. Útközben összefutottunk régi barátnőnkkel, Szilvivel, akivel nagyon megörültünk egymásnak. Velünk is maradt ő és a barátnője még egy darabig, de utána elszakadtak tőlünk a tömegben, ahogy a barátnőt elnéztem, ő nem is hiszem, hogy annyira bánta. x'D Furcsa az a lány, már nem először találkozunk, de meg sem próbál kommunikálni velünk, csak látványosan unja magát...

Valamennyit belehallgattunk a koncertbe is - volt Európa és a Szállj fel, szabad madár az István, a királyból -, de többnyire inkább sétálgattunk. Én egyébként egész este egy terhes nő hangulatingadozásait produkáltam a közelgő elválás miatt. Ráadásul, megint rájöttem, hogy Krisztával a kapcsolatunk totálisan olyan, mint egy sablon Akame fanfiction, amiben én vagyok angst!Jin. Csak épp nem vagyunk férfiak, idolok és melegek, de amúgy minden más stimmel. x'D Petrát sikerült is egy soron picit elborzasztanunk az ezt illusztráló párbeszédeinkkel, de Edit szegény már megszokta. Utána sétáltam kézen fogva Petrával, mert tudom én, hogy csak féltékeny volt. ♥ Na jó, oké, abbahagytam, mert a végén még Kriszta féltékeny lesz. xD Jó nap volt, egyébként, bár ez is keserédes.

................................................................

Másnap, vagyis augusztus 25-én este Mad Dolls koncerten voltam Nominnal. Volt vele még két lány, akiket a KAFF-ról (Kecskeméti Animációs Filmfesztivál) ismert. Az egyikükről időközben kiderült, hogy ő Kriszta leendő szobatársa a szegedi albérletben. Aranyosak voltak, egyébként, mindketten, jól éreztem magam velük. Az este legnagyobb tanulsága az volt, hogy többet. pincébe. nyáron. koncertre. nem. megyünk. (Könyörgöm, valaki tartassa ezt be velem!!) Az Amstel csak azért nem volt szauna, mert, sajnos, ha kijöttük sem volt drasztikusan hűvösebb, ez pedig egy kiemelkedően meleg nyáreste volt, szóval haldokoltunk rendesen. Nem is tudtunk huzamosabb ideig lent maradni, állandóan kijárkáltunk és leültünk a padkára. Talán a tulajok is érezték, hogy ilyen időben nem lehet lent kínozni a jónépet, ezért most nem rohangálták fel-alá, hogy "Alkohollal a kezedben nem szabad kint lenni az utcán, mert ha kijönnek a rendőrök...!", aminek őszintén örültem. És rájöttem, hogy szeretek az Amstel előtt ülni az út szélén, olyan... hangulatos. Tudjátok, az a tipikus "nem sok, nem szép, de a miénk" érzés. Szeretem az Amstelt.

Összesen három zenekar játszott, abból az elsőt sikeresen végig vihogtuk, mert a srácnak olyan szinten héliumos rajzfilmfigurahangja volt, hogy valószínűleg több neves szinkronstúdió törné érte a kezét-lábát, ha tudomást szereznének róla. Szóval, az elég kis mulatságos koncert volt. A második zenekar hörgős rockot játszott, olyat, amiben váltakozik a hörgős és a dallamos tétel, az ilyet nagyon szeretem. Mivel a többieknek is bejött, előre mentünk, viszont hamarosan akkora pogó lett, hogy még a falhoz simulva sem voltunk biztonságban, így feladtuk és megint kimentünk egy kicsit levegőzni. Sajnos, a Mad Dolls koncertre már csak hárman maradtunk, illetve maga az egész közönség is jelentősen megfogyatkozott már addigra, mivel az utolsó buszok szokás szerint elmentek a főfellépő előtt. Imádom a kecskeméti tömegközlekedést! x'D

Mi, szerencsére, meg tudtuk oldani, hogy ott tudjunk maradni, legalább a koncert végéig. Jó is volt, csak kicsit rövid. Decemberben voltam utoljára Mad Dollson, azóta nem is, hogy Sajti és Dodi kiváltak a csapatból. Voltak helyettük új gitárosok, de nem igazán hagytak bennem mély nyomot. Az énekes, Milán igyekezett minden szám után lökni valami szöveget, de így is teljesen más volt az egész koncert hangulata Sajti polgárpukkasztása nélkül, amit én speciel nagyon szerettem. Nekem úgy volt Mad Dolls a Mad Dolls, most mintha egy másik zenekart láttam volna. Viszont ennek ellenére azért tényleg jó kis koncert volt. Walkrock rules the world~

................................................................

Így a végén egy kicsit előre ugorva megemlítem még, hogy tegnap találkoztam pár órára Nominnal az órái után. Erről nem tudok olyan hosszan írni, mert főképp csak beszélgettünk, de nagyon jó volt. ♥ Alig találtunk nyugodt helyet az egész főtéren (a Malomról nem is beszélve), annyira teli volt emberekkel. Látszik, hogy még nem haza igyekeznek az emberek az suliból. A nap felfedezése volt, hogy megállapítottam, miért lovagol mindenki a Fila-táskák témáján, mert tényleg mindenkinek olyan volt. De igazából: nincs Fila-táskám, nem érdekel, hogy másnak van és nem is tudtam róla, hogy létezik, mielőtt nem kezdett el mindenki rajtuk csámcsogni. x'D Ja, és rájöttünk, hogy Nomin is olyan, mint a banán. Ahogyan Jin. Hmm... akkor Nomin olyan, mint Jin. Nomiiin, elveszel? x'D