Nem írtam arról, hogy szombat délelőtt voltam Kamin. Már ezer éve nem volt alkalmam elmenni, és már, bevallom, hiányoztak is a kamisok. :) Ez volt az első igazi nagy Kecskeméti Anime Meetem, amit az Ifjúsági Otthonban kibérelt teremben tartottak. Együtt sétáltunk be a központba Mollyval, mivel kb. két percere lakik tőlem (Még így is sikerült megvárakoztatnom szegényt.). Mikor beléptünk a terembe, már nagyban be voltak izzítva a konzolok, kipakolva a mangák, és indult az AMV vetítés, aztán nem sokára Molly következett a PV-félórával. Nagyon jókat válogatott össze, én élveztem. ^^ Miután végignéztük őket, Mollynak sajnos mennie kellett, de előtte még elkísértem antikváriumba, meg a Malomba. Utána én még visszamentem Kamira. Filmvetítés előtt még beszélgettem egy kicsit Koolával, valamint megismerkedtem az új lánnyal, Lillával. :)
A film egy japán kardozós film volt, a címe Death Trance. A történet talán kissé zavaros volt és nem kellőképp kidolgozott, viszont eléggé elvont ahhoz, hogy mégis izgalmasnak találjam. Az alaptörténet, hogy létezik egy koporsó, amit egy kolostorban őriznek, s amit ha kinyitsz, bármit kívánhatsz. Ezt lopja el a történet kezdetén az ügyes kardforgató főhősünk. Szinte azonnal újabb emberek tűnnek fel, akiknek a koporsóra fáj a foguk, van köztük szerzetes, harcosnő, harcos, s talán nem is mindegyikük ember... A film legnagyobb részt az összecsapásokra épül. Érdekesség, hogy a szereplők között találjuk Steven Seagal fiát, Kentaro Seagalt is, aki hálisten azért több érzelmet is meg tud jeleníteni, mint a híres apuci. :) Ami nagyon tetszett a filmben, az egyrészt a hihetetlenül ütős filmzenéje, ami nem is csoda, hiszen a Dir en grey jegyzi. Valamint olyan csodaszépen volt fényképezve a film, hogy ilyen gyönyörűt még nem sokat láttam. Voltak benne fantasztikus montázsok (kiemelném a végső összecsapást), de már egyszerű közelkép valamelyik szereplő arcáról is annyira szép volt mind színeiben, mind beállításaiban, hogy nem győztem ámuldozni! Előzetesen nagyon rossz kritikát olvastam a filmről, ami gondolom leginkább a valóban gyengécske történetnek köszönhető, de szerintem ennek ellenére mégis érdemes esélyt adni neki! :)
Sajnos a rossz minőségű YouTube-os videók közel sem adják vissza a látványvilágot, de azért kedvcsinálónak:
Kami után megbeszéltük Dorkával és Almival, hogy elmegyünk ebédelni a Himalája kínai étterembe. Csatlakozott hozzánk Hikari is, így úgy döntöttünk, hogy majd felezzük az adagokat. Igen ám, de csak másfél adagnyi mézes csirke volt, így a miénkre Hikarival várni kellett, s addig Dorkáék sem kezdtek el enni. Már tiszta lelkiismeret furdalásom volt, hogy miattunk kihűl a kajájuk... Elég sokáig tartott, míg elkészült a miénk, de legalább addig is tudtunk beszélgetni. :) Jó volt. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.