Kéményseprők koncert

Egész múlt hétén a végkimerülés szélén álltam. Elég sok az a rengeteg külön akármi, amikre órák után még eljárok, és amikre még tanulnom is kell, valamint a suliban is halálra stresszeltem magam, emellett a hét feléig nagyon durván izomlázam is volt, fájt mindenem, és természetesen alig aludtam. Sikerült eljutni arra a szintre, hogy amíg megyek, csinálom a dolgom, addig valahogy elvagyok, de amint megállok azt érzem, hogy kész vége, nem bírom tovább, elájulok... Apukámmal voltam csütörtökön egy félórás művészettörténet előadáson, amin konkrétan böködnie kellett, hogy ne aludjak el ott helyben. Utána hazajöttem, pihentem, és alig tanultam valamit... Viszont ennek köszönhetően pénteken már sokkal jobban voltam, de lemondtam az iskolai francia filmek éjszakáját, ami - tánc után - este héttől reggel hétig tartott volna, mert úgy éreztem, nem kellene ezzel kísértenem a sorsot. Viszont ekkor jött Rita, hogy este nem akarunk-e Kéményseprők koncertre menni. Krisztával, aki hasonló okokból szintén lemondta a francia estet, hosszas tépelődés és mérlegelés után belementünk a dologba. Rita pedig végül még sem tudott eljönni. xD

Megérkeztünk az Amstelhoz, lementünk, és meglepve tapasztaltuk, hogy tömve van az a picinyke lyuk, ráadásul a fél sulink itt van! :D Kriszta oda is ment a franciásokhoz, hogy mi az, ők sem mennek? Kiderült, hogy igen, csak épp egy kicsit később. Ezen a ponton kicsit mindkettőnknek lelkiismeret furdalása támadt, de utána megbeszéltük magunkkal és egymással, hogy azért innen legkésőbb egyre biztosan hazakerülünk a saját ágyunkba, szóval... Az első együttes a Mirror Inside volt, akik ilyen időnként belehörgős rockot (figyelitek milyen jól műfaj-behatárolok :P) játszottak, nem láttuk őket a legelejétől, meg közben is még letettük a dzsekijeinket, köszöntünk az ismerősöknek, de amennyit hallottam belőlük, nem voltam rosszak. :) Utána a Szóda zenekar következett. Mivel Kriszta legutóbb, második híján, az első sorból élvezte a koncertjüket, mondta, hogy ez alkalommal üljünk le. Találtunk oldalt pár szabad széket, úgyhogy helyet foglaltunk ott. Egyszer csak a mellettünk ülő csajszi nagy lendülettel áthajolt rajtam Krisztához, hogy "Death Note-os kitűződ van?!", majd meglátott engem és felkiáltott, hogy "Jujj, neked LM.C-s! És Miyavis!". xD Rájöttem, hogy én tudom is ő kicsoda, Claudia a Kamikaze bulikról, meg D'espairsRay koncerten is sokat hallottam róla a lányoktól, akik azt hitték ő is jönni fog, pedig nem. xD Elkezdtünk beszélgetni (a jó hangos koncert mellett), kiderült róla, hogy nagy Kéményseprők rajongó. :) Egy idő után, mivel tetszett a Szóda zenéje is, felrángattam Krisztát, hogy táncoljunk. Ennek az lett a vége, hogy a hatalmas pogóban elsodródtunk egymástól, utána borult az egész tömeg, és pedig a földön kötöttem ki. Erre a mellettem álló srác megragadott és izomból felrántott, komolyan mondom, durvább volt, mint maga az esés. :S

Kéményseprők előtt még beszélgettünk Claudiával és a barátjával, nagyon aranyosak voltak mindketten. :) Aztán elkezdődött a koncert. Eddig nem ismertem a Kéményseprőket, de ezek után ki jelenthetem, hogy találtam még egy állati jó kecskeméti együttest! Nagyon-nagyon jók voltak. Mikor este meghallgattam a számaikat MySpace-en, úgy döntöttem, nyugodtan mehetek szoknyában, mert inkább lötyögős alternatív zenét (műfajzááás) játszanak, mintsem vadulósat. Hát, tévedtem. xD Sokkal rockosabbak voltak, mint a felvételeken, de a közönség még ehhez képest is nagyon durva volt, hatalmas és kikerülhetetlen pogó ment. Eleinte hátul, a szélén táncoltunk Krisztával, de tömeg már megint elragadott, s miután végigsodort az egész pincén (vagy mi ez), kikötöttem az első sorban. Meglepődve tapasztaltam, hogy látom az együttest, van levegő és nem is lökdösnek annyira. Eltöltöttem ott egy jó öt percet, majd felbuzdulva visszaküzdöttem magam Krisztáért. Ugyanoda természetesen már nem tudtunk visszamenni, viszont elkeveredtünk bal oldalra a hangfal mellé. Ott találtuk Claudiát és az idő közben sikeresen befutott Mimit is, így úgy döntöttünk, ott maradunk. Sokkal nem volt jobb, mint hátul, de innen legalább láttunk. Néhányszor felkentek a fal melletti fa izére, amin a táskáikat tárolják az emberek, illetve egyszer meglöktek hátulról, hogy ne essek el, belekapaszkodtam az előttem álló srácba, akit amúgy nagyon futólag még ismerek is, de olyan sorozatgyilkos tekintete van, hogy komolyan félek, mikor szembe jön az utcán. Ezután pedig hátrafelé mozdult a tömeg, így szimpatikus ismerősömet vagy másfél-két métert rántottam magammal. xD

A Kéményseprők zenéje nagyon megtetszett és (már-már túl) jó hangulatot is csináltak. Bekerültek a kedvenc kecskeméti zenekarok közé, szívesen elmegyek megnézni őket máskor is! :D Valamint megmutatom őket Nikinek is. Ízelítőnek egy kis Sodorj Duna!

Aztán, negyed egyre már itthon is voltam. Szombaton pedig ebédre átmentem apukámékhoz, és ott voltam egészen ma délutánig. :)