Azt se tudom, miért kezdtem most el megírni ezt a bejegyzést, nem szoktam ilyeneket... De, muszáj valahol kiadnom magamból, mert ez így már annyira nem normális...
Olyan egyszerű azt mondani, hogy "Nem érdekel mások véleménye!", van, hogy ezt én is kimondom. Akkor hazudom a legnagyobbat. Olyan szinten rettegek attól, hogy mit gondolnak rólam az emberek, hogy az már beteges. Leszámítva a hozzám igazán közel álló pár embert, folyton attól szorongok, hogy valami rosszat mondok, valami olyat, amiből másmilyen valakit szűrnek le, mint amilyen igazából vagyok. Félek magabiztos lenni, gúnyos, áradozó, minden ilyesmi... Mert nem vagyok mindig ilyen, és mást fognak gondolni rólam. Nem tudom, különböző emberek mit várnak el tőlem, milyen legyek, hogy viselkedjek. Félek, hogy nem leszek szimpatikus.
Eszeveszettül paranoiás kezdek lenni. Ha, akármilyen okból kifolyólag, nem válaszolnak azonnal valami üzenetemre, fórum bejegyzésemre, kommentemre, akármi ilyenre, órákig képes vagyok azon tépni magam, hogy valami rosszat írtam, nem úgy kellett volna. Utána leggyakrabban megérkezik a válasz, ennek ellenére következő alkalommal megint eljátszom ezt magamban...
Ha valakitől véleményt, értékelést várnék valami fordításomra, vagy írásomra, s nem kapok visszajelzést, rögtön elkönyvelem, hogy az egész munkám szart se ér. Utána elolvasom újra, százszor is, csakhogy rájöjjek a hibámra.
Borzasztóan érzem magam, mikor valakivel nem tudok MSN-en beszélgetni, pedig személyesen igen. Félek, hogy ez be fog lopózni közénk az élő beszélgetések alkalmával is. Hogy azt fogja hinni, felszínes vagyok...
Még a blogbejegyzéseim is frusztrálnak. Látom a számlálón, hogy viszonylag sokan olvasnak. És nem tudom, kik! Arról meg pláne fogalmam sincs, hogy milyen képet kaphatnak rólam... Annyira félek, hogy helytelent. Pedig nyilván azt, hiszen általában ilyen bejegyzéseim sincsenek...
Mindig is ilyen voltam, de az utóbbi időben egyre rosszabb... Tisztában vagyok vele, hogy miért, de nem tudok mit csinálni... Viszont ez így nagyon nem jó.
Olyan egyszerű azt mondani, hogy "Nem érdekel mások véleménye!", van, hogy ezt én is kimondom. Akkor hazudom a legnagyobbat. Olyan szinten rettegek attól, hogy mit gondolnak rólam az emberek, hogy az már beteges. Leszámítva a hozzám igazán közel álló pár embert, folyton attól szorongok, hogy valami rosszat mondok, valami olyat, amiből másmilyen valakit szűrnek le, mint amilyen igazából vagyok. Félek magabiztos lenni, gúnyos, áradozó, minden ilyesmi... Mert nem vagyok mindig ilyen, és mást fognak gondolni rólam. Nem tudom, különböző emberek mit várnak el tőlem, milyen legyek, hogy viselkedjek. Félek, hogy nem leszek szimpatikus.
Eszeveszettül paranoiás kezdek lenni. Ha, akármilyen okból kifolyólag, nem válaszolnak azonnal valami üzenetemre, fórum bejegyzésemre, kommentemre, akármi ilyenre, órákig képes vagyok azon tépni magam, hogy valami rosszat írtam, nem úgy kellett volna. Utána leggyakrabban megérkezik a válasz, ennek ellenére következő alkalommal megint eljátszom ezt magamban...
Ha valakitől véleményt, értékelést várnék valami fordításomra, vagy írásomra, s nem kapok visszajelzést, rögtön elkönyvelem, hogy az egész munkám szart se ér. Utána elolvasom újra, százszor is, csakhogy rájöjjek a hibámra.
Borzasztóan érzem magam, mikor valakivel nem tudok MSN-en beszélgetni, pedig személyesen igen. Félek, hogy ez be fog lopózni közénk az élő beszélgetések alkalmával is. Hogy azt fogja hinni, felszínes vagyok...
Még a blogbejegyzéseim is frusztrálnak. Látom a számlálón, hogy viszonylag sokan olvasnak. És nem tudom, kik! Arról meg pláne fogalmam sincs, hogy milyen képet kaphatnak rólam... Annyira félek, hogy helytelent. Pedig nyilván azt, hiszen általában ilyen bejegyzéseim sincsenek...
Mindig is ilyen voltam, de az utóbbi időben egyre rosszabb... Tisztában vagyok vele, hogy miért, de nem tudok mit csinálni... Viszont ez így nagyon nem jó.
Közlöm veled, hogy hülye vagy, hogy ilyeneken stresszelsz( bár mintha már mondtam is volna párszor)... , de majd ezt még megbeszéljük rendesen is
VálaszTörlés