Brian 38.

Nagyon Boldog 38. Születésnapot, Brian Molko!

Kicsit aggódom, hogy mivel mostanában a rengeteg dolgozat és táncpróba mellett nem nagyon volt időm egyéb bejegyzéseket írni, így most ez szinte el fog veszni a sok felköszöntgetés között. Ráadásul előre látom, hogy nem fogom tudni érzelgősség nélkül leírni, amit akarok... Brian, te voltál az első személy, akit felköszöntöttem a blogomban, tavaly ilyenkor. A te születésnapodat fejből tudom, mikor van, ritka az ilyen.  Igazából, el sem tudod képzelni, mekkora szerepet töltesz be te és a Placebo az életemben, annak ellenére, hogy személyesen nem is ismerlek. Sőt, bár leghőbb vágyaim egyike, talán még csak találkozni sem fogunk soha. Néha mégis azt érzem, hogy a "lelki társam" vagy. A barátom... Az, aki már majdnem minden megénekelt nekem, amire valaha szükségem lehet. Ott vagy, ott vagytok, ha vigasztalásra szorulok, és akkor is, ha boldog vagyok. Oly távol, de mégis közel...

Már akkor is ezer közül könnyedén felismertem volna a hangod, mikor még hónapokon át csak az Every You Every Me-t hallgattam tőletek. Ám, ami még ennél is több, a dalszövegeid, amelyek egytől-egyig költemények, amiket a legizgalmasabb dolog fordítani, főleg hogy még a mai napig is gyakran szótáraznom kell a Molko-szókincset. Nem vagy, nem vagytok máshoz hasonlíthatók, máshoz foghatók. Számomra legalábbis biztosan nem. Emlékszem a rajongásom első heteire... Akkor talán még nem is sejtettem, hogy mostanra már egy jó ideje, ha zenéről van szó, sőt, ha az egész érdeklődési körömről, ti vagytok a minden. Nem akarnék olyan világban élni, amiben nem létezik a Placebo. Áldom azt a napot 1994-ben, mikor belebotlottál Stefanba abban londoni metrómegállóban.

Talán nem vagy eszményi példakép, de pontosan így tökéletes. Ugyan még csak körülbelül két és fél éve vagy az életem része, van, hogy ez sokkal-sokkal többnek tűnik. Hála a technikának, mintha egészen 1996 óta ismernélek. Láthattam én is, hogy lesz a leopárdmintás harisnyát viselő fiatal fiúból, aki friss lázadóként tépte a húrokat az első fellépéseken, az a Brian, akit most ismerünk. Érzem és látom, azóta akadt, ami megváltozott, szívem szerint én is leginkább a 90-es években szerettem volna Placebo-rajongó lenni. Ám már attól is boldog vagyok, hogy most az lehetek. Az életem részei vagytok, és ez csodálatos dolog. Sokat változtam én magam is, mióta ismerlek titeket, és itt nem feltétlenül a kinézetemre vagy a zenei ízlésemre gondolok, bár valószínűleg mindkettőhöz van némi közötök. Annyi minden változott a gondolkodásmódomban is, sok dolog került a mostani helyére az értékrendemben, és ez nem kis részben a ti hatásotok is. Olyan sok minden mellett, ezért is hálás vagyok.

Köszönök, Brian, köszönök mindent. Kívánok neked még sokszor ennyi boldog születésnapot! És a Placebóval is még nagyon sokáig itt kell, hogy legyetek nekem, mert szükségem van rátok. Szeretlek Titeket. ♥