Szerdán volt az utolsó találkozónk Norie-val, mielőtt Székesfehérvárra költözött. Kettőre beszéltük meg a Malom elé, de megint csak késett, és megint csak nem lehetett elérni telefonon. :) Miközben vártunk, pont jött Claudia és Ara, úgyhogy velük beszélgettünk amíg Norie be nem futott. Az Otthon Kávézóba mentünk, ahol vettünk egy-egy forrócsokit, és cserébe megengedték, hogy megehessük ott a tortánkat. Ugyanis Kriszta, ahogy ígérte, megsütötte Norie-nak az isteni Sacher-tortáját. Eszegettünk, beszélgettünk, Norie pedig mesélt az AFS-es (a csereprogram) ismerőseiről. Odaadtuk neki Krisztával karácsonyi (és) búcsúajándékunkat, egy fotóalbumot a sok-sok fotóval amit (amúgy direkt emiatt) a találkozásaink alkalmával csináltunk. Nagyon meghatódott rajta, olyan aranyos volt. Meg folyton hátulról kezdte volna kinyitni, mert galád módon magyar olvasási irány szerint raktuk bele a képeket, ráadásul még magyar nyelvű kis kártyácskákat is gyártottunk az egyes eseményekhez. Még sok üres lap maradt benne, ez felhívás arra, hogy még sokat találkozzunk.Utána Norie mondta, hogy el akar menni a Nicibe, és hogy segítsünk neki ajándékot választani két barátnőjének. Elég sokáig időztünk ott, közben beszélgettünk (főleg Norie-ról xD) az eladókkal, akik még életemben nem voltak ilyen kedvesek hozzám (nyilván mert még sose vettem ott semmit.). Norie nagyon sokáig tipródott, végül nagy nehezen amellett a két kulcstartó mellett döntött, amiket mi szavaztunk meg a legaranyosabbaknak. Elindultunk sétálni a főtérre, aztán egyszer csak mondta, hogy ezeket a kulcstartókat a két a legjobb barátnőjének vette, majd megállt, kivette őket a szatyorból és felénk nyújtotta: "Ti vagytok azok!". Ezután még, felemelve őket, hozzátette, hogy "Ez én vagyok. Szóval, ha elmegyek, ti ne legyetek szomorúak, mert mindig veletek leszek!". Ne legyünk szomorúak, nekem nem sokon múlott, hogy ott helyben elsírjam magam... *-*
Miután kellőképp összeölelgettük Norie-t, és Kriszta elhelyezte a sünijét a kulcscsomóján, én pedig a télicicámat a táskámon, még végigsétáltunk a karácsonyi vásáron. Aztán elmentünk megmutatni Norie-nak a könyvtárat. Elidőztünk a gyerekrészlegen, a földrajzkönyveknél és megbeszéltük ki melyik országba volt már, valamint hogy hová szeretne feltétlenül eljutni. Ezután elindultunk a Malomba, de Krisztának hamarosan mennie kellett. Mi még Norie-val egy darabig járkáltunk ajándék után a fogadó anyukájának a Malomban és a vásáron, utána elkísértem a buszához. Miközben vártuk, megbeszéltük, hogy ha tudunk, akkor még 27-én találkozunk, mivel csak 28-án költözik. Sajnos ez végül nem jött össze...
Olyan hülye ez a rendszer, miért kellett Székesfehérvárra költöztetni?! Nagyon fog hiányozni... De még mindenképp találkozunk jópárszor, amíg Magyarországon van. Addig meg legalább van értelme, hogy fent vagyok facebookon... Szeretünk, Norie! ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.