Japán-nap

Vasárnap Japán-nap volt a művházban. Én mindenképp menni akartam, aztán, miután belegondoltam mennyire buli lenne külföldön elmenni egy magyar-napra, elhívtam Norie-t is, de kiderült, hogy ezt már mások is megtették előttem. Megbeszéltem Krisztával is, hogy majd valamikor ő is benéz, de pontosan nem tudja mikor, induljak el nélküle. xD

Kettőtől ötig volt meghirdetve a program, de nekem is csak háromra sikerült odaérnem. Ahogy beléptem az előtérbe, Norie rögtön felpattant az origami-asztal mellől, és örömmel szaladt elém. Odavitt a barátaihoz, ahol megismerkedtem Claudia barátnőjével Arával, valamint iskolatársunk Eszti barátnőjével, Vikivel. Norie hamarosan beszélgetésbe elegyedett egy japán férfival és a kislányával, az apuka a Smack instant-rahment gyártó cég vezetője és Magyarországon élnek. Mivel Claudia pedig eközben épp a "legkisebb daru" origami-verseny kategória megnyerésére gyártotta a kisebbnél kisebb madarakat, Arával elindultunk körülnézni. Elsőként a teaszertartásos asztalhoz mentünk, ahol egy yukatát viselő japán néni szolgált fel az érdeklődőknek egy egyszerűsített rituálé keretében matcha teát. Krémes volt, fűzöld, kissé keserű, de egész finom. Utána átmentünk a sushi-s asztalhoz. Odaálltunk a kiszolgáló néni mellé, és csak ácsorogtunk ott, mert nem mertük megkérdezni, hogy ehetünk-e belőle. Végül pár perc után erőt vettem magamon és rákérdeztem, mire rakott nekünk egy-egy maki sushi-ra gyömbért és wasabit. Ezután álltunk ott még egy-két percig, hogy akkor most felvehetjük-e, vagy mi van, majd nagy végül Ara beleszúrta az egyikbe a kapott fogpiszkálót, és ráemelte a szalvétájára. Megpróbálkoztam ezzel én is, de sehogy sem sikerült felvenni, úgyhogy körbepislogtam, és gyorsan megfogtam kézzel, de hozzáragadt egy salátalevél, így kissé feltűnőre sikerült a mozdulat. Miután mindketten a sushink birtokába kerültünk, visszamentünk Norie-hoz és Claudiához, majd percekig nem tudtuk abbahagyni a röhögést saját magunkon. xD Mindkettőnk most evett először wasabit, ráadásul elég sokat is raktak rá nekünk, így mikor megettük a sushit, az olyan csipősnek bizonyult, hogy azt se tudtuk hova kapjunk. Szerencsére megláttam a következő asztalon a mezei, cukor nélkül kínált zöld teát, úgyhogy gyorsan felkaptam egy belőle egy pohárral. Ara nem sokára követte a példámat, majd megbeszéltük, hogy zöld tea ennyire jól még soha nem esett. xD

Időközben mindenki bevonult a sudoku terembe, így úgy döntöttünk, utánuk megyünk. Bent leültem Norie mellé, és nem sokkal később nekiállt a feladatlapján magyarul levelezni velem. Megtanítottam neki a "csend" szót, lévén abban a teremben olyan feszült koncentrálás zajlott, hogy konkrétan levegőt is alig mertem venni. Megbeszéltük, hogy feladjuk, és kisettenkedtünk a helyiségből. Kint Norie meglátva az Smack-es standot, mondta, hogy szeretne venni belőle. Mondtam neki, hogy, ha eszünk kóstolót és utána kitöltünk egy kérdőívet, akkor kapunk ingyen, úgyhogy odamentünk egy-egy tálkáért. Finomabb volt, mint az olcsó teszkós verzió, amit én szoktam venni, de annyival azért nem, amennyivel többe kerül. De kaptunk ajándékba egy-egy csomaggal. Miközben ettünk, befutott végre Kriszta is. Beszélgettünk, majd egyszer csak odajött hozzánk két csajszi, hogy csinálhatnak-e közös képet Norie-val. Mondtam neki, hogy sztár lesz. xD Ennek tetejébe pár perc múlva odajött hozzánk egy másik japán nagyfőnök a Smack-től, és a kezébe nyomott egy hatalmas szatyornyi instant tésztát. Nem semmi, ő sem tudott hirtelen köpni-nyelni. Utána végre felszabadult a sushi készítős asztal, és le tudtunk ülni csinálni mi is. Nagyon jó volt, annyira élveztem! Egyébként ,Ara az egész folyamatot művészi közelképekkel tarkítva fotódokumentálta. :) Végül annyi sushink lett, hogy mindahányan degeszre ettük magunkat belőle, és az utolsó darabokat már a többi látogató között álltam neki szétosztani, akik amúgy nagyon örültek neki, szóval kifejezetten jó érzés volt. ^^

Időközben kihirdették a haukuíró, sudoku- és origami-verseny díjazottjait, Viki a sudoku gimnáziumi kategóriáját nyerte meg, Claudia és egy másik lány pedig megosztott díjat kaptak a 8×8 mm-es darujukért. Gratulálok. ^^ Aztán véget ért a Japán-délután, így Kriszta, Norie, Ara, Eszti, Viki és én átmentünk a Malomba karácsonyi ajándékokat nézni. Kriszta hamarosan leszakadt, mi viszont még hétig bolyongtunk a központban. Nagyon klassz nap volt, igazán jól éreztem magam a társaságotokban! :)

Én csináltam. *-*