Koncert előtt-után

Először is, pótolom a beszámolót arról, mit is csináltunk Gackt koncert előtt. Anyukám felvitt minket, engem és Katát Pestre, hogy megnézzük az egyetemet, mivel mindketten KRE bölcsészkarosok leszünk, ő magyar szakra fog járni. Ezenkívül a reménybeli leendő koleszunkra is kíváncsiak voltunk.

A sulit én már láttam, mikor nyílt napon voltam, a többieknek viszont nagy élmény volt. Kata azt mondta, hogy a keskeny és hosszú lépcsősorok nagyon emlékeztetik a Roxfortosokra. ♥ Hát legalább, ha már hiába vártuk a felvételt nyert levelünket tizenegy évesen! Kifelé menet szerettünk volna venni kávét az automatából, ami előtt hangosan fangörlködtünk is egy sort a vaníliás cappucino-opció láttán. Mikorra már kitöltötte a gép nekünk az első, kicsit meg színezett forró vizet, a nő, aki végig mögöttünk állt volt olyan kedves szólni, hogy ő is olyat vett és neki sem működött. xD Úgy döntöttünk, nem kísérletezünk vele tovább, helyette elindultunk a közeli vendéglőbe ebédelni. Azt a helyet anyukám nézte ki nekünk, mivel közel van az egyetemhez és olcsó. Hát, a porleves íze és a második mennyisége utóbbit megmagyarázta, de azért nem volt rossz és maga a hely nagyon jól nézett ki.

Mivel közel voltunk a SakuraZakához, kitaláltuk, hogy mennyünk el kitűzőt venni, mivel én is szükségét érzeztem már pár újnak, Kata pedig reggel jött rá, hogy az idők során elhagyta az összes Gacktosát. Magabiztosan kijelentettem, hogy tudom merre kell menni, így elindultunk a vezetésemmel. Az eső közben egyre durvábban szakadt, a háztömb túloldalára kerülve pedig nem az a látvány fogadott, amire számítottam. Mivel már a cipőink is elkezdtek beázni, bemenekültünk egy kapualjba, majd mikor az égszakadás kicsit alább hagyott, úgy döntöttünk, visszamegyünk a kocsihoz és inkább úgy próbálkozunk. Ott aztán anyukám a kezembe nyomta a térképet, hogy mutassam meg, hová menjünk. Kiderült, hogy homlokegyenest másik irányba vezettem magunkat, de ezt csak akkor voltam hajlandó elismerni, mikor a térkép utasításait követve befordultunk az Erkel utcába. xD Közben elállt az eső is. Bementünk a boltba, ahol nagy kegyesen megmutatták nekünk a kitűzőket. Kicsit ki voltak fogyva, ami önmagában nem lett volna probléma, de képesek voltak kioktatni minket, amiért nem rendeltük elő, amit akartunk és végig úgy viselkedtek, mintha ők tennének szívességet nekünk azzal, hogy vásárolhatunk az üzletben... Kata végül egész sok kitűzőt talált magának, én viszont semmit, amit szerettem volna, egyedül egy Aijissal lettem gazdagabb.

Ezután mentünk el a kollégiumhoz, ami Budán volt. A munkájába kissé belefásult, szarkasztikus öniróniával megálldott srác, aki meglepő módon magának az intézmény igazgatójának bizonyult, megmutatott nekünk egy átlagos szobát, a mosdót és a zuhanyzót, illetve a közösségi termeket. Hát, hogy őszinte legyek, igencsak lepukkant hely volt. Annyi előnye van, hogy rengeteg a csap és a tusoló, valamint tágasak a szobák. Szóval, nem lesz valami ötcsillagos hely, de majdcsak otthonosabb lesz, ha már lesz benne élet. Azt mondta a pasi, hogy 320%-ban mindenkit felvesznek, aki jelentkezik, aminek nagyon megörültünk. Jó lesz ez... Ha minden jól megy, Katával szobatársak leszünk, a másik két lánnyal meg (négyágyasak a szobák), reméljük, jól kijövünk majd. Kifelé már azt tervezgettük, milyen poszterekkel és szőnyegekkel fogjuk feldobni leendő második otthonunkat.

Aztán, mint ahogy már a Gackt koncertbeszámolómban is írtam, elmentünk a Westendbe, mivel esett. Vettünk esernyőt, amit Kata végül a kocsinkban felejtett és a mai napig nem sikerült visszajuttatnom szegénynek. (Tegnap találkoztunk, de elfelejtkeztem róla.) Kicsit túl jól is sikerült itt elütni az időt... Nézelődtünk, valamint próbálgattunk kalapokat a kedvenc Westendes boltomban, az Amsterdam Shopban. (Ld. a képet fent~) Akarok egy kalapot az őszre! *-*

A további történésekről, valamint magáról a koncertről pedig már írtam a Gackt koncertbeszámolóm elején, ITT elolvasható. A koncert után elértem az utolsó vonatot Szandihoz, akit LJ-n ismertem meg. A látogatásom hivatalos oka az volt, hogy segédkezzen nekem az Arashi-műveltségem emelésében. Három napot töltöttem nála, ami alatt megnéztünk négy koncertet, sok egyéb videót, illetve rengeteget beszélgettünk. ♥ Ha nem haragszotok meg, itt most nem írnék erről bővebb beszámolót, mert LJ-n már igencsak hosszan és részletesen megtettem. ITT elolvashatja, akit érdekel, de előre szólok, hogy nagyon hosszú, angol és teli van a sok megnézett Arashi-mindenféle véleményezésével is. Egyébként, a tréning nagyon sikeres volt, előtte is hallgattam Arashit, de azóta meg aztán tényleg rengeteget. És összességében is, igazán jól éreztem magam.

Hazafelé a vonatról felhívtam anyukámat, hogy mikor érek haza, ekkor derült ki, hogy ő viszont nincs otthon, mert elment a hétvégére a nagyszüleimékhez. Ez alapjában véve nem lett volna probléma, ám rájöttem, hogy nem vittem magammal lakáskulcsot! Mentőövként felhívtam Mollyt, hogy meghúzhatnám-e náluk magam arra a másfél-két órára, amíg anyukám hazaér és be tudok menni a lakásba. Szerencsére igent mondott, úgyhogy a vasúttól elsétáltam hozzájuk. Tartottuk nagy élménybeszámolót, beszélgettünk. Nagyon jó volt, szinte azt kell mondjam, megérte itthon felejtenem azt a fránya kulcsot. ^^