Gackt koncert

Délelőtt elindultunk Pestre, ahol végigjártuk Katával a leendő egyetemünket, a közelében lévő olcsó éttermet és a koleszt - de erről bővebben talán majd egy másik bejegyzésben. Eredetileg úgy terveztük, hogy ezután kimegyünk a Symához sorbaállni, összefutni pár ismerőssel, de mivel esett az eső, úgy döntöttünk, hogy ráérünk még, így hát bementünk a Westendbe. Nézelődtünk és egyszer csak azt vettük észre, hogy már fél öt van! Fogalmam sincs, hogy tudott ilyen gyorsan elmenni az idő. Ezután még gyorsan elszáguldottunk az aluljáróból a KFC-be, hogy vegyünk akármit elvitelre, csak hogy adjanak zacskót. Ezután leültünk, ettünk, illetve a fekete körömlakkommal átfestettük a logó K-betűjét Y-ra, mert YFC ~ Yellow Fried ChikenZ. Ezután fejenként két zacskódarabot magunkra tűzve járkáltunk. xD A járókelők talán hülyének néztek, de a koncert előtt többen is megdicsérték az alkotásainkat. ^^

Gackt és Jon

Kis bonyodalom után megtaláltuk, hogy a Syma melyik részén lehet majd bejutni a koncertre. Ekkor már majdnem hat óra volt, így miután odaértünk, nem sokkal később már következett is a kapunyitás. Így, sajnos, nem nagyon tudtunk találkozni senkivel sem, maximum futólag odaköszönni. Bent viszont, ahogy beálltunk a sorba odajött hozzám paNNe egy barátnőjével, Évivel. Nagyon örültem, hogy találkoztunk végre élőben is, mert ő az én legrégebbi kommentelőm itt. Remélem, legközelebb beszélgetni is többet fogunk! A több, mint kétórás várakozás elég gyorsan eltelt, beszélgettünk közben Katával és Évivel, illetve néha a körülöttünk állókkal is váltottunk pár szót. Valahol az egész tömeg közepén állhattunk. Annyiból jó volt, hogy nem nyomtak, viszont nagyon meleg volt, így szinte megállás nélkül legyeztem magunkat a KYFC-s zacskómmal, amit időközben leoperáltam a táskámról. Utána egy vicces hangú úr a "fuckin" szó gyakori használata mellett a hangosbemondón keresztül megfenyegetett minket két soron is, hogy ne fotózzunk, viselkedjünk jól stb., nekünk pedig időről időre az "Ass!" szó harsogásával kellett őt megerősíteni abban, hogy megértettük a feladatainkat. Vicces volt. xD Aztán elkezdődött.

Katával

Hogy őszinte legyek, nagyon kettős érzések kavarognak bennem a koncerttel kapcsolatban. Jött Gackttal egy kisegítő énekes srác, akiről utólag megtudtam, hogy amerikai és Jonnak hívják. Valamelyest tisztában voltam a létezésével, így az első számnál nem lepett meg a felbukkanása, viszont arra - mondjatok nyugodtan tájékozatlannak - nem számítottam, hogy konkrétan az egész koncertet duettezve fogják előadni. Finoman fogalmazva Jon nekem borzasztóan sok volt. Amennyiben tényleg azért volt jelen, mert Gackt állóképessége kissé megtépázott mostanában, akkor sem tudom megérteni, miért kapott ekkora teret. Ha mondjuk vokálosként segített volna, nem lenne semmi bajom. Így viszont kicsit erőszakosnak éreztem a jelenlétét, az igazat megvallva, nagyon irritált. Nem mondom azt, hogy elnyomta Gacktot, mert ez egyértelműen lehetetlen lett volna, de sokszor vele teljesen egyenrangúként volt jelen, amit igazából nem értem, hogy Gackt hogy engedhet meg bárkinek is. Fájt, hogy például, hogy Jon elénekelte a kedvenc soraimat a Jesusból, én azért jöttem, hogy Gacktot halljam, nem azért, hogy őt. A többi zenész ellenben nagyon szimpatikus volt, főleg Chachamaru.

Kicsit soknak éreztem viszont még a fanservice-t is, főleg, mert az, ami volt, az főként Jonnal... Igazából, úgy gondolom, hogy Gackt van akkora művész, hogy ne legyen minderre szüksége, így alapjában véve is elég feleslegesnek éreztem. De tudom, j-rock, visual kei (Bár sosem vagyok biztos benne, hogy kit sorolunk bele ebben a stílusba és ki az, aki már tüntetőleg kinőtte.) - nem akarok leragadni ennél a pontnál. Amúgy is még a végén álszent lennék, mert azért sikítottam én is ahányszor csak Gackt olyan kérdéseket tett fel nekünk, mint "Show me how much do you love me!" vagy "Show me how much do you want to fuck me!", szóval... Csak azért, na, biztos értitek.

Sajnos, nem találtam még setlistet sehol sem, az én agyam pedig alkalmatlan a számok és sorrendjük megjegyzésére, szóval arról írok, ami épp eszembe jut. Az biztos, hogy a The End of the Day-el kezdtek, ami az új kislemezes dal lesz. Tetszik az a szám és nagyon jól beindította a közönséget. Volt Episode 0. Amióta kijött a PV-je teljesen szerelmes vagyok abba a számba, szóval alig vártam, hogy hallhassam élőben. Gyönyörű volt. ♥ Annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy három(!!) secus pont akkor mászott be mellettünk a tömegbe, hogy egyesített erővel levadásszanak egy(!!) szerencsétlen srácot, aki videózni mert. Kicsit meglepett, hogy ilyen könyörtelenül betartatják a házirendet... Hálisten, elém nem álltak be, így azért tudtam élvezni a dalt. Sajnos, nem emlékszem, melyik szám volt az, lehet, hogy egy új, mindenesetre a Vanilla előtt Gackt és Jon letépték magukról az inget és a közönség közé dobták. Konkrétan lehetett látni, ahogy elrepülnek a gombok. xD Aztán innentől végig félmeztelenek voltak. A koncert végén a staff többi tagja is megszabadult a felsőjétől és azt is, meg gyakorlatilag mindent, ami a kezük ügyébe került, bedobálták a közönségbe. Gackt és Jon több üvegnyi vizet locsolt szét, majd hajított be félig üresen a tömegbe.

Volt sok új dal, amik többnyire nagyon tetszettek. Főleg a végén, a Show Your Heart. Gackt megkért minket, hogy hunyjuk le a szemünket, mert "Close your eyes, feel your soul, all your love, show your heart~". Ugyan ezt csak többé-kevésbé teljesítettünk, de így is nagyon szép volt. Ez a szám, egyébként, a földrengés kapcsán indított kampányának a része. Nem volt Koakuma Heaven, pedig ahogy nézegettem setlisteket, máshol volt. A Gacktot szerető ismerőseim nagy része utálja ezt a számát, de én kimondottan szeretem és vártam is, így kicsi sajnáltam, hogy kimaradt. Viszont nem panaszkodom, a kedvenc számomat hallhattam tőle élőben, már ez is nagy eredmény, mert általában csak azokat nem játsszák el nekem a kedvenceim. xD Igaz, ha kommersz, ha nem, nekem még mindig a Jesus ez, mivel azóta sorolom őt a kedvencek kategóriába a hallgatom helyett, mióta láttam annak a számnak a PV-jét. Szóval, annyira azért nem is volt kétséges, hogy hallani fogom. Elég hosszúra nyúlt a koncert, mivel szinte minden szám között megállítunk egy pár perces "beszélgetésre" a művész úrral, ami úgy nézett ki, hogy ő ordított, mi pedig visszaordibáltunk. xD Egyébként, végig sistersnek hívott minket, majd a végén egy szuszra igyekezett kárpótolni a hímnemű rajongókat is egy brothers-blokkal.

A ráadás előtt Katával úgy döntöttünk, hogy hátra megyünk az üres részre. Léptünk három nagyot és ott voltunk. Kicsit meglepődtem rajta, mennyien vagyunk, mert a kinti sort látva sokkal többnek tűnt. Igazából, tökéletesen ugyanazt láttuk onnan is, mint bentről a tömegből, szóval felesleges volt ott állnunk végig a koncert nagyobbik felét, de végül is, mint már említettem, nem volt nagy verekedés vagy tolakodás, szóval jó volt így is. Egyébként, le volt rekesztve a Syma egy része, így sokkal kisebb volt a nézőtér, mint mikor én voltam itt Bereczki Zoli koncerten. Illetve nem lehetett használni a ruhatárat, ami kicsit rosszul érintett, mert elég nagy táskát sikerült magammal hoznom. Volt viszont két büfé és mörcsstand is, ahol nagyon kedves japán eladók szolgáltak ki, de én végül nem vettem semmit.

Maga Gackt egyébként fantasztikus volt, rá nem tudok rosszat mondani, azon kívül, hogy sose fogom megérteni, miért hagyott ekkora teret maga mellett ennek a Jonnak... A hangja ugyanolyan csoda volt élőben is, mint az albumain. Lenyűgöző volt az egész ember, nem csak azért, mert, szó se róla, gyönyörű volt, hanem maga a kisugárzása valami borzasztóan erőteljes, karizmatikus és lefegyverző volt. Ha tényleg annyira rosszul is volt, mint mondják, az a hangján és az előadásán egyáltalán nem volt érezhető. Nagyon örülök, hogy láthattam őt élőben, mert mégiscsak ő az egyik legnagyobb japán zenész, akit borzasztóan tisztelek a munkásságáért, de pont ezért fáj is kicsit a szívem. Szerettem volna úgy látni őt, hogy utána azt érezzem, igen, tökéletes volt. Viszont - higgyétek el, hogy nekem fáj legjobban ezt leírni -, sajnos, nem tudom ezt mondani.

A koncert után felhívtam Erikát, hátha még össze tudunk futni pár percre, ha már előtte nem sikerült. Azt mondta, hogy a kapunál vannak. Na már most, eleve két kapun lehetett kimenni magából a Symából. xD Jobb híján végigjártuk mindet, végül a harmadik, a kinti nagy bejárati kapunál találtam meg őt és Vikit. Épp csak pár szót tudtunk váltani, mert mindannyiunknak sietnie kellett az utolsó vonatához. Remélem, legközelebb hosszabb időre is sikerül majd találkozni. Egyébként, mindkettejüket LiveJournalról ismerem. Úton a vasútra még eléggé kitöltötte a koncertről való beszélgetésünket Katával a Jon miatt dühöngés, de mire elindult a vonat már többé-kevésbé sikerült túltennem magam rajta. Egész úton nem csináltam mást, mint Gacktot hallgattam, ami segített, hogy a jó élmények is felszínre törjenek bennem, végre. Amúgy, egy másik kedves LJ-s ismerősömhöz utaztam, Szandihoz. Ez viszont már egy másik történet~

u.i.: Amint lesznek képek a koncertről, azokkal még kiegészítem majd ezt a bejegyzést.