Dávid 26.

Délután, mint egy villám, belém csapott a felismerés: úristen, augusztus 2.-a van! Szabó Dávid születésnapja. Neki is álltam megnézni pár videót és nosztalgiázni. Aztán úgy éreztem, hogy muszáj írnom neki egy felköszöntő bejegyzést, még akkor is, ha az utóbbi években már nem nagyon része az életemnek. Szóval~

Boldog 26. Szülinapot, Szabó Dávid! :) ♥

Őszinte legyek? Majdnem leestem a székről, miután kiszámoltam, hogy a mai a huszonhatodik születésnapja. Te jó ég, 20 éves volt, amikor én először láttam őt színpadon! Igaz, hogy nem sokkal utána töltötte a huszonegyet, de akkor is... Ijesztő, hogy rohan az idő.

Szabó Dávid musical színész, a Budapesti Operettszínház társulatának a tagja. Ő volt a második olyan kedvencem, aki nagyon meghatározó volt az életemben. Borzasztóan nagyon szerettem. Viszont, annak az oka, hogy ennek ellenére mégsem szoktam őt megemlíteni, mikor a meghatározó kedvenceimről (Bereczki Zoltán, Placebo, Akanishi Jin) beszélek, az, hogy mára már szinte teljesen elszakadtam tőle. Pályakezdő volt még, mikor megismertem, még csak alig páran szerették akkoriban. Nyugodtan elmondhatom, hogy abban az időben az egyik legnagyobb rajongója voltam, meg volt minden kép és videó, ami csak megtalálható volt róla, valamint jelen voltam minden fórumon és oldalon, ami csak egy kicsit is kapcsolatos volt vele. Volt, hogy kicsit el is hanyagoltam miatta Bereczki Zolit, aki azért ennek ellenére, ahogy most is, mégis csak mindig is az én elsőszámú kedvenc musical színészem volt. Csak aztán Dávid idővel elkezdett befutni és nagyon nem tetszett, ahogy ezzel együtt a megváltozott viselkedése is. Volt pár találkozásom vele a művészbejáróknál, ami nem volt túl kellemes, így aztán idővel egyre inkább eltávolodtam tőle. Nem tudom, most milyen lehet személyiség-ügyileg, mert, mint mondtam, nem igazán vagyok képben vele kapcsolatban az elmúlt években.

Azonban, Dávidnak van egy különleges képessége, mégpedig az, hogy időről-időre vissza tud hódítani a rajongói közé, ha csupán pár órára is. Ha látom őt színpadon, látok vele valami gálaműsort a tévében vagy csak pár videót, arra az időre ugyanúgy tudok rajongani érte, mint annak idején. Aztán, nem tudok mit tenni ez ellen, minden visszaáll a szokásosra, de ez, szerintem, akkor is különleges dolog. Gondolom, azért van, mert az akkora rajongás, mint amit iránta is éreztem, nem múlik el nyomtalanul. Ma is meg szoktam említeni a kedvenc musical színészeim között, mert annak ellenére, hogy már sosem fogok tudni úgy rajongani érte, mint annak idején, még mindig nagyszerű színésznek tartom, akit gyönyörű hanggal áldottak meg.

Egyébként, rengeteg szép emlékem kötődik Dávidhoz. Sok nagyon jó darab és dal, ráadásul az ő kapcsán ismertem meg annak idején Nikit és Renit, akiket a mai napig a barátaimnak mondhatok. De erről már ITT írtam bővebben. Illetve vannak nagyon vicces emlékeim is. Mert hallgattam én miatta tuctucosított operettslágereket (ez olyan mulatós hangzást eredményez xD) is az együttese, a Zserbó előadásában, néztem reggelente a Süsükét, amiben a címszereplő énekhangja volt, illetve nagggyon művészfilmet (FérfiakT) is, akiben hímringyót alakított. Sokszor találkoztam is vele, van egy tucatnyi aláírásom tőle, csináltunk közös képeket, de még beszélgettem is vele egyszer-kétszer. Ő egy igazi korszak volt az életemben. De nagyon szép is volt. ~ ♥

Ez az örök kedvenc közös képem vele, a mai napig ki van rakva a parafatáblámra. 2007.04.09-én készült, egy Oltári srácok előadás után. Akkor láttam azt a darabot először.

Ez pedig az egyik örök kedvenc videóm-dalom tőle. Az Eljött az órát énekli a Jekyll és Hyde-ból egy musicalesten.

Most, hogy írtam ezt a bejegyzést, folyamatosan Dávidot és Zserbót hallgattam, valamint ugye már délután is foglalkoztam vele, szóval... most épp megint rajongok. Olyan rossz tudni, hogy pár óra múlva ez megint csak szép emlékké fog szelídülni.