Végre.

Mikor megismertem a Placebót, épp a két lemez közötti szünetüket töltötték, de ez akkor épp hogy csak feltűnt nekem, hiszen akkor még újdonságok nélkül is minden új volt. Pár hónap után pedig el is érkezett az új lemez ideje, szóval ezelőtt még nem kellett megbirkóznom a hiányukkal ilyen hosszú ideig. Most viszont hosszú hónapok teltek el úgy, hogy a legkisebb életjelet sem adták magukról, a fórumok is teljesen kihaltak. Egyébként is többnyire egyedül vagyok az irántuk tanúsított rajongásommal, de ha még ők maguk is csak alig vannak mellettem, az úgy már tényleg magányos.

Végre megtört a jég. Augusztus 8-án adtak egy koncertet Berlinben a Neu Welt, majd pedig 11-én Stuttgartban a Mercedez-Benz Festivalon. És most minden tele az erről készült képekkel és videókkal. ♥

Mivel a stuttgarti koncertről töménytelen mennyiségű gyönyörű kép készült, a berliniről csak kettőt mutatok meg. Mikor pár napja belefutottam ezekbe LJ-n, közel álltam ahhoz, hogy elsírjam magam.

Ezek pedig már mind a stuttgartiról.

Nem sok minden változott. Kíváncsi leszek, hogy majd az új lemez kapcsán talál-e végre magának Brian valami új fellépőruhát vagy lenyom még egy világturnét ebben kétvariációs göncben. xD Egyébként pedig, nagyon vékony, már megint vagy még mindig. Ez rövidre nyírt haja még kis is emeli. Remélem, azért minden rendben... Vigyázz magadra, oké?!

Nirvana - All Apologies. Ezúttal Amy Winehouse-nak dedikálva. Nyugodjon békében. †
Sajnos, nem a legjobb minőségű videó, de muszáj volt beraknom, mert egyszerűen úgy tudom imádni azt az átszellemültséget, amivel Brian az "Everyone is gay!" sort tudja énekelni. xD ♥

Még két, sokkal jobb minőségű videó. Egy Special Needs és egy Running Up That Hill. Gyönyörűek. ♥

................................................................

Nem szeretem magyarázni, mert igazából úgysem lehet ezt szavakba önteni. Van, amit csak érezni lehet. Ha olyan típus vagy, mint én, nincs szükség az ügyetlen mondataimra sem ahhoz, hogy értsd, mit és mennyit jelentenek számomra ezek a srácok. Ők többek nekem, mint a kedvenc együttesem. Érzelmek és emlékek - elmondhatatlanul sok minden köt hozzájuk. Sokat formáltak rajtam, a mostani önmagam szinte elképzelhetetlen lenne nélkülük. Az elmúlt három évben annyira belém égtek, hogy valahol ők én vagyok és én ők. Meghatároznak engem, valahonnét nagyon mélyről. Az ő zenéjük a tökéletes a számomra, mert az ő zenéjük vagyok én.

credit (Placebo Fans Worldwide Forum for the pictures)