Japán Napok

Kata pozitívan áll a miso leveshez

Pénteken szociológia után visszamentem a koleszba, ebédeltem, kicsit rendet raktam, aztán indultam Claudiáért a Népligetbe. Ott ki volt írva a nagy táblára, hogy a 25-ös kocsiállásra fog érkezni a busza, ahogyan még vagy öt azon kívül, ugyanabban az időpontban. Kicsit furcsálltam, de azért elindultam megkeresni, hol is van az. Mindenfelé ki voltak ragasztgatva nyilak, hogy "A 25-ös kocsiállás oldala arra". Konkrétan végigjártam az egész pályaudvart, de nem sikerült megtalálnom. Teljesen olyan érzésem voltam, mintha legalábbis a kilenc és háromnegyedik vágányt keresném. xD Aztán feladtam és felhívtam Claudiát, hogy inkább találkozzunk bent a mozgólépcsőnél. Közben rájöttem, hogy nem néztem meg, hogy tudunk eljutni a Kálvin térre a Népligetből, így neki álltam telefonos segítséget kérni.

Anyukám azt derítette ki, hogy elvileg az 1-es villamossal egy megállót kellett mennünk és utána átszállni buszra. Namármost, leszállva sehol sem találtuk a megfelelő buszmegállót. Csak sétáltunk, sétáltunk a semmiben, mígnem egy megállóval később, egy benzinkutas pasi segítségével végül azért megleltük. Ezek szerint, kettőt kellett volna menni a villamossal. De mi így is megoldottuk, mert nega csél csálágá~
Bementünk a suliba, ahol Kata és Móni már vártak minket. (Móni Kata szaktársa, együtt jár velünk japánra, koleszos, és elég sokat lóg mostanában nálunk és velünk.) Nagy vonalakban megmutattuk Claudiának a Károlit, mivel jövőre ő is ide szeretne majd járni. Megállapította, hogy nem-egyetemesen kicsi. Hát, igen, de ez van. ^^

Ezután átmentünk a Fővám térre a Vásárcsarnokba, ahol Japán Napok voltak. Kirakodós vásár volt, illetve egy kis színpadon műsorok, de amikor mi ott voltunk csak egy rövid kardozós bemutató volt. (Lehet, hogy kendo, de nem volta rajtuk tradicionális védőszerkó, úgyhogy nem tudom biztosra megmondani.) Végigjártuk az egészet, vettünk is pár dolgot. Én gazdagabb lettem egy japán tolltartóval és legyezővel, amiket már úgyis akartam újat venni, mert az előbbi elődje szörnyen néz ki, a másiké pedig tönkrement a nyáron. Illetve, Claudiához és Mónihoz hasonlóan vettem én is 500 Ft-ért egy Doraemon mangát, ami kisgyerekeknek készült, így furiganázva vannak benne a kanjik (melléjük van írva a kiejtésük hiraganával), így majd lehet belőle gyakorolni. Egyébként, ami nagyon klassz, hogy biztosak lehetünk benne, hogy az árusított dolgok eredeti japán termékek, ugyanis találtunk pont olyan naptárat és evőpálcikát is, amilyet Claudia hozott nekem Japánból. Aztán, vettünk sushit és Kata egy adag miso levest. Utóbbi most egész finom volt, azzal ellentétben, amit a nyáron volt szerencsém megkóstolni.

Claudia és a dwaejitokki miso leves

Akkora volt, álltunk a pultnál a rendelésünket várva, s közben Claudia elemezte nekem, hogy kért számot Nippon Grove-ra, Matsushita Yuya Super Drive-ját, s az egyik DJ, Ji azt mondta rá, hogy olyan, mint egy Britney szám, pedig nem is és meg fogja folytani Jit, ha ilyeneket mond. Erre felnéz a sushis srác, hogy "Nagyon jó haverom a Ji, mond, mit üzensz neki, átadom!". Kiderült az is, hogy ők is jönnek este NG-re.
Utána, mikor épp legyezőt választottam, meséltem Claudiának, hogy megnéztem a Johnny's Countdownt, amit a múltkor másoltam tőle, erre megszólal az eladó csajszi, hogy "Óóó, melyiket? Most a legutóbbit? Az nagyon jó volt!". xD

Ezek után elindultunk a Westendbe, hogy majd ott elüssük az a kis időt, amíg hat körül be nem fut Kata barátjának a vonata. A heringexpressz villamoson sikerült egy csapat koreai srác mellé beállnunk. Claudia teljesen fel volt dobódva tőle, hogy felismerte a nyelvet, és elkezdtük számba venni, miket tudunk koreaiul. Claudia tudása nagyjából kimerül abban, hogy el tudja mondani koreaiul, hogy "eszik a mókus", én pedig, a C.N. Blue-nak hála, tudom azt, hogy "magányos vagyok". Mondtam, mindjárt odaállok, és elmondom, hogy "Valen vagyok. Magányos vagyok. És eszik a mókus.". xD Miután konkrétan az egész utat végigbeszélgettük róluk, egyik megállónál megszólította az egyik srác az előtte álló nőt magyarul, hogy "Elnézést, leszállnánk!". Hát, ööö, segáz~ xD

Nem időztünk sokat a Westendben, vettünk inni, sétáltunk egy kört, aztán már indulnunk is kellett a Nyugatiba. Mikor megérkezett Tomi, visszamentünk a koleszba alapozni. Olyan sok időnk már nem maradt, mivel Katáék nyolcra mentek egy koncertre, de lényeg úgyis az, hogy Tomival végre megismerhettük egymást személyesen is, ha már úgyis mindig egymásról hallunk Katától. Claudiának ma van a szülinapja, de mivel úgy beszéltük, hogy az NG-vel ünnepeljük, odaadtam neki aznap az ajándékát. Egy könyvet kapott, a Jakuzák holdját, amit, mint kiderült, már ő is kinézett magának, így nagyon örült neki. Utána Katáék elindultak, én pedig nekiálltam roham tempóban megálmodni, mit vegyek fel. Fél kilenc körül lejött Móni, s miután nagy nehezen nekem is sikerült végre elkészülnöm, indulhattunk NG-re.