Írok én

Tegnap végre Kriszta is letudta az utolsó írásbelijét, ennek örömére dél körül (mivel késtem) találkoztunk. Sétálgattunk a központban, ültünk a fűben, beszélgettünk, utána pedig eljött velem filmesztétika szakkörre. Már nagyon-nagyon hiányzott. ♥ Most, szerencsére, majd többet fogjuk látni egymást, mert mindenféle filmklubos záróprogramok lesznek, amikre, természetesen, megyünk, mert mi jobb dolgunk is lenne így szóbeli érettségire való felkészülési időben? xD

Egyébként, megkaptam Krisztától, hogy keveset írok a blogomba, de még Plurkre is, ráadásul oda sokszor japánul és azt nem tudja elolvasni. Ezt akkor rögtön cáfoltam, de most még szépen be is bizonyítom. A tegnapi egy plörkön kívül, ami direkt japánul volt, csak Krisztának, összvissz három plörköm tartalmazott japán nyelvű elemeket. Ezek voltak azok:

"Nobuta wo Produce" ~ Ez egy fantasztikus doramának a címe, amit mostanában néztem. De ezt említettem már itt is. Amúgy, azt jelenti, hogy "Nobuta producelése".

"Kienai kono kizuna" ~ Ez az alá a videó alá volt írva, amit egy-két bejegyzéssel ezelőtt ide is beraktam (Kame szólója, a Kizuna). Ez egy sor a dalszövegből és azt jelenti, hogy "Ez a kötelék örökre megmarad".

"Tatta Hitotsu no Koi" ~ Ez meg annak a doramának a címe, amit most nézek. xD (Azóta már még egy plörkömben megemlítettem.) A magyar szövegkörnyezetből szerintem kideríthető volt. Egyébként, azt jelenti, hogy "Egyetlen szerelem".

Azzal, hogy kevesebbet írok, nem tudok vitatkozni. Tudnék én sokat írni, csak egyrészt nincs rá elég időm, másrészt, ha írok is, olyan mintha a falnak beszélnék. Mert oké, hogy nagyrészt magamnak írok blogot, de azért tudnék örülni megjegyzéseknek... A másik kettőn pláne nagyon. Kezdek egyre jobban rákapni a LiveJournalra és olyan jó, hogy ott mindenki mindenhova mindenkinek ír kommentárokat. Mi meg itt Bloggeren egyre inkább leszokunk róla. Belátom, én is. Pedig, szerintem, jó dolog. Mindegy, kényszeríteni nem tudok és nem is akarok rá senkit. Csak jobb érzés lenne úgy írni (főleg az Eyelid Moviesra), ha lennének visszajelzések.

Egyébként, mostanában teljes dorama-mániám van még mindig megint, mert egyszerűen annyira jókat nézek. Az egyik ugye a Nobuta wo Produce volt, ami abszolút kedvenc lett. Most pedig egy másik Kame-doramát kezdtem el, a Tatta Hitotsu no Koit, amibe már az első perc után teljesen szerelmes voltam. Tetszik a történet, szimpatikusak a szereplők és valami lélegzetelállítóan szép zenéje van. De ezekről majd írok bővebben az Eyelid Moviesra, meg majd az Anegóról is fogok, csak előtte újra akarom nézni a Specialjét, hogy frissebb legyen az élmény.

Viszont gyors megemlékezés arról, hogy megnéztem Jin négyszer 23 perces minidoramáját, a X'Mas Nante Daikirait, mert arról kritikát nem fogok írni, mivel nem nagyon tudok róla mit mondani, azon kívül, hogy nézhető volt. Meg imádtam, hogy Sex Pistols: Anarchy In The U.K. volt a végefőcím zenéje. I am an anarchist~ Egyébként Jin miatt megérte megnézni, mert, biztos meglepő, nagyon szerettem benne. ♥ 2004-es, szóval itt még nagyon fiatal volt. Most, hogy ezt is láttam, azokon kívül, amikben Jin még kisfiú, már csak a Gokusen 2 lenne hátra tőle, de azt majd akkor nézem meg, ha már láttam az első évadot. Félő, hogy az nem most lesz.

credit: Bishounen Paradise

Na, most "csak" ennyi. Aztán majd úgyis írok, mert van miről és azt is tudjuk, hogy enyhén grafomániás vagyok.

Chuu~