Freedom Fighters

Ez a hetem eddig nagyon-nagyon jó volt. Szinte folyamatosan mentem valahová, minden napra volt valami elfoglaltságom. Olyan volt, mintha nem is lennének még előttem a szóbelik, hanem elkezdődött volna a nyári szünet. Nagyon élveztem és, úgy gondolom, azután a hatéves múltheti kínszenvedés után meg is érdemeltem. Aztán lassan elkezdek most már majd tanulgatni is valamit, mert azért na.

Kedden bementem német konzultációra a suliba, én egyedül, a többieket ezek szerint annyira nem hozta lázba a téma. Így viszont hamar végeztünk is, aminek mondjuk örültem, mert így még tudtam beszélgetni egy kicsit Nominnal. Utána pedig Claudiával találkoztam. Besétáltunk a központba, leültünk egy padra és beszélgettünk. A kedvencem volt, amilyen jól el tudtunk társalogni a Hana Yori Dango/Boys Before Flowers történetéről és szereplőiről úgy, hogy ő még csak a japán, én pedig még csak a koreai változatot láttam. Utána, mivel elkezdett esni, bementünk a Malomba. Igazából nem nagyon csináltunk mást egész délután, mint beszélgettünk, de jó volt. :)

Szerda délelőtt átmentem meglátogatni Mollyt, aki szegény betegség miatt otthon volt. Először voltam a szép új lakásukban, de örömmel állapítottam meg, hogy még mindig közel lakunk egymáshoz. Nagyon jó volt beszélgetni. ♥ Tőlük mentem délután filmesztétika szakkörre, ahová járni fogok továbbra is, sőt az elkövetkező években is minden alkalommal el fogok menni, ha épp úgy leszek itthon, mert imádom. Annyira nagyon szeretem az összes emberkét onnan, olyan jó csapat vagyunk. Jövőhéten elvileg kapok kölcsön egy videó- és feliratkészítő programot az egyik lánytól, amivel majd a nyáron megtanulok égetett feliratot készíteni és, reményeim szerint, videoklipet összevágni. Úgy várom már. *-*

Csütörtökön Katával találkoztam. Kimentem elé a vasútra, utána elmentünk a Malomba vizet venni és leülni egy kicsit. Mivel, sajnos, nem tudott eljönni a ballagásomra, most kaptam tőle az ajándékomat, egy halálosan édes kis csokrot és könyvutalványt. Azóta is teljesen meg vagyok hatva, mert erre igazán nem számítottam és nem kis kellett volna. Köszönöm. ♥ Utána elmentünk a színházhoz, mert egymástól függetlenül jegyeket akartunk venni Nyomorultakra, én anyukám aznapi szülinapjára. Utána mentünk könyvesboltba, majd pedig könyvtárba. Szerintem összeadva több órát töltöttünk könyvek között. xD Kata a könyvtárból hat kötettettel távozott, de csak azért, mert annyi volt az egyszerre kivehető könyvek maximuma. A leendő magyar szakos. ^^ Utána még kiültünk a pályaudvar melletti parkba beszélgetni. Miután elment, még hazasétáltam egy újabb 35-40 perc alatt, így mire hazaértem már alig éreztem a lábaimat az egész napos mászkálástól. xD

Pénteken kimentem Claudiáékhoz. Ezt hosszas te-gyere-vagy-én-menjek-mikor-menjek vívódás előzte meg, aminek kapcsán rájöttünk, hogy tényleg létezik olyan, hogy mindegy. xD Végül nagy nehezen kitaláltuk és még jó helyen sikerült is leszállnom a buszról, úgyhogy teljes volt a sikert. Néztünk NewS: Never Ending Wonderful Story koncertet, mert ők Claudia kedvenc együttese, én pedig még nem nagyon ismertem őket. Jó volt, a tagok imádnivalóan édesek és halálosan idióták voltak, a végére pedig sikerült is meg tanulnom kivétel nélkül mindenkiről, hogy kicsoda. ^^ Ez, jó j-pop koncerthez híven, olyan három órás elfoglaltság volt. Utána Claudia készített okonomiyakit (japán "pizza"), ami nagyon-nagyon finom volt. Vacsora közben az anyukájával bebizonyították nekem, hogy az antiszociális az még kifejezetten  jó szomszédnak számít. xD Aztán elkezdtünk doramákat válogatni, kaptam is kölcsön egy tucatot, úgyhogy most egy ideig biztos nem fogok unatkozni. De Claudia sem, ugyanis én is vittem neki jó párat. Később pedig még haza is hoztak, mert nekik is kellett bejönni a városba. Jó nap volt, nagyon jól éreztem magam. ^^