Vámpírfilmek Éjszakája

Pénteken, a sulibál után, részt vettünk az Alkonyattól pirkadatig elnevezésű igencsak kommersz vámpírfilmes rendezvényen a művházban. :) Öt filmet vetítettek, a az eddigi három Alkonyatot, a Rémségek cirkuszát és az Engedj be!-t. Mi az utolsó három filmre váltottunk bérletet, mert nem vagyunk oda annyira az Alkonyatért, hogy újranézzük az első kettőt is.

A vetítések előtt volt kora este véradás is, illetve arcfestés, könyv- és DVD-vásár, de ezekből szinte semmit sem láttunk, mert így is épp, hogy odaértünk a vetítésre. Ezúton köszönöm Kriszta nővérének, Aliznak a kávét, majd valahogy meghálálom. :) Úgy hirdették, hogy a jelmezben érkezők ajándékot kapnak, de vagy ezt is lekéstük, vagy nem volt elég feltűnő a maskaránk. xD

Alkonyat III.: Napfogyatkozás

Mivel utolsó pillanatban érkeztünk, így csak a legszélén, elől sikerült helyet találnunk... Azt kell mondjam, én ennyit még nem szenvedtem filmen. Borzasztó szögből láttam, ültem egy negyed órát kitekeredett nyakkal Edit mellett, de utána feladtam és egyel feljebb költöztem Krisztáékhoz, ahonnan már kicsit kényelmesebb rálátás nyílt. Viszont még mindig az ajtó mellett ültünk, ahonnan jött a hideg, én pedig ügyesen leadtam a kabátomat a ruhatárba... Így beburkolóztam a sálamba, majd elcsórtam Krisztáét is, aztán a kabátját, és ezekbe burkolózva ültem végig a filmet. xD

Az kell mondjam, nem volt rossz. A harmadikig olvastam a könyveket is, de ennél a résznél betelt a pohár... Ezért nem kell folytatásokat írni. Nekem az első rész tetszett, akkor még tömeghiszti sem volt, és érdekes újdonságként lehetett rá nézni. (Most őszintén, ha ez csak egy regény lenne a sok közül, zavarna bárkit is, hogy van egy könyv a világon, amiben csillognak a vámpírok? Csepp a tengerhez...) Ráadásul az írónő sikeresen elérte, hogy a harmadik kötet alatt az elviselhetetlenségig megutáljam Bellát és Edwardot... Mindegy, a filmben most sokat szerepelt Jasper, akit nagyon szeretek, és örültem neki. Meg persze Jacob. :) Ők voltak a film pozitívumai, no meg a zene, ami minden alkalommal zseniálisan jó, ezt el kell ismerni. Most kicsit szűntek az ellenérzéseim az egésszel szemben, szóval majd lehet elolvasom a negyedik kötetet  is, ha úgy alakul.

Rémségek cirkusza

Amíg a Napfogyatkozáson majdnem teltház volt, addig erre már eléggé megcsappant a közönség létszáma, így sikerült feljebb és beljebb helyet foglalnunk. Mivel ezt a filmet már láttam, ezért teljes lelki nyugalommal aludtam el néha-néha pár másodpercre rajta, és így nagyon jó volt. :) Egyébként szeretem ezt a filmet, miután tavaly megnéztük, el is olvastam a regényváltozat első kötetét a neten. Elég meseszerű (még a többi vámpírfilmhez képest is), de egyrészt imádom a cirkuszokat, így eleve tetszik ez a szörnycirkusz-dolog, másrészt pedig tényleg jól lehet szórakozni rajta.

Mikor vége lett, megrohamoztuk a büfét (értsd: alig állva a lábunkon betámolyogtunk), ahol vettünk kávét, mert így negyed négyre már kezdett fogyni az erőnk. Kriszta és Aliz haza is mentek, sajnos. Mi sikeresen feltámasztottuk magunkat, és visszamentünk a moziterembe.

Engedj be!

Ezen a filmen már alig voltak, így tökéletes helyre tudtunk ülni, magasra és középre. Végre egyáltalán nem fáztam. Ráadásul a lábunkat is át tudtuk nyújtani az előttünk lévő ülésre, így még kényelmes is volt. Engem ez a film érdekelt leginkább, mert nagyon jó kritikákat olvastam róla. Még régebben el is kezdtem itthon nézni, de csúszott rajta a felirat, így feladtam. A váltás kicsit erős volt az előző vígjátékos Rémségek cirkusza után, de szerintem ez volt a legjobb film aznap este. Legalábbis ez járt még utána is sokáig a fejemben. Egyértelműen érezhető volt rajta, hogy európai alkotás, és a művészfilm jelleget is hozta az egész képi világa. Csupán tizenhatos karikával futott, én simán ráraktam volna egy tizennyolcast is, bár lehet, hogy csak a mi idegeink voltak gyengék, így hajnalban már. De az egész elképesztően nyomasztó is volt, a véres és ijesztő jeleneteken túl...

Az alaptörtének megtévesztő. A szerencsétlen szőke kisfiú, Oskar, akit bántanak az iskolában, megismerkedik a titokzatos szomszéd kislánnyal, Elivel. Közben pedig megmagyarázhatatlan gyilkosságok történnek. Ezt olvasva biztos mindenki azt hiszi, sablon film, de nem az. Van benne valami, lehet, az európai érzékenység, ami miatt nagyon képes hatni, megfogni az embert. John Ajvide Lindqvist Hívj be! c. regényéből készült, ami nem mellékesen korábbi, mint az Alkonyat, és ami ezennel rákerült az egyszer-majd-el-akarom-olvasni listámra.

A filmnek negyed hatkor lett vége, Edit rögtön sietve elment, nehogy lekésse a buszát. Mi az előtérben találkoztunk egyik osztálytársnőnkkel és a nővérével, akikkel ott maradtunk kicsit beszélgetni. Után mindenki szétszéledt, én is indultam a buszomhoz. Nomin volt olyan aranyos és megvárta velem kint a hidegben, és addig, mivel ő már olvasta a Hívj be!-t, mesélt a könyv és a film különbségeiről. Végül kb. hatra érhettem haza. Szerintem megérte elmennünk, én jól éreztem magam. :)