Road koncert

Pénteken elmentem a barátaimmal Road koncertre. Ami engem illet, nem szoktam hallgatni ezt az együttest, de Editék nagyon szeretik, nekem pedig már koncert és program hiányom volt. Természetesen, késve sikerült megérkeznem a Rock Heart Clubhoz, mert miért ne. Útközben próbáltam, ahol lehetett, rövidíteni. Egy sötét átjárón áthaladva pont azon gondolkoztam, hogy simán rám támadhat valaki a sötétből és még csak szemtanú sem lesz. És ekkor megmozdult egy fiú a fal mellett a földön!! Akkorát ugrottam. xD Láttam utána, hogy szegény összegörnyedve sírt, szóval biztosan sokat lendítettem a kedélyállapotán azzal, hogy még baltás gyilkosnak/szatírnak is néztem... Utána odaértem a Tekához, s bementem Editék után. Már ott volt Csonti is és a barátnője, Anita, aki egyébként évfolyamtársunk. Beszélgettünk, amíg Petra és a székesfehérvári barátai, Kitti és Tomi meg nem érkeztek.

Utána bementünk, vettünk inni és vártuk, hogy elkezdődjön valami koncert. Valamint elmentünk vécére. Ezt fontos megemlíteni, mert ehhez köthetőek a koncert legviccesebb eseményei. Ugyanis, valaki végighányta a lánymosdót, így mondták nekünk, hogy addig használjuk a férfi WC-t. És ezzel rájöttünk, hogy, míg a nőiben egy darab fülke és kilométerhosszú sor van, a férfiben két fülke, három piszoár (mondjuk ezek minket nem érintettek xD) és gyors haladás. Így, onnantól következetesen oda jártunk. Hát, a legtöbb fiú nem zavartatta magát, s egy kis megdöbbenés után teljes lelki nyugalommal beállt az egyik piszoárhoz. Mi meg háttal állva őriztük a fülkéket és bizonygattuk, hogy nem fogunk hátra fordulni. xD (És tényleg nem is fordultunk, mert azért... na.) Aztán mikor legközelebb mentem a mosdók felé, azt látom, hogy a többi lány is úgy döntött, csatlakozik a palotaforradalmunkhoz, megelégelve a végeérhetetlen sorbaállást. Lehet a férfiközönségnek más volt a véleménye, de szerintem nagyon vicces volt. xD

A két előzenekar (Holtidő, Csakazértis) alatt leginkább beszélgettünk, hülyéskedtünk, iszogattunk, mosdóba jártunk. De amennyire figyeltem rájuk, nem voltak rosszak. Aztán elkezdődött a Road, mi pedig mentünk előre. És... te jó uramisten! Én ilyen durva koncerten még nem voltam. (Vagyis, a Szigetes Placebo az még durvább volt, de ott - három szám időtartama alatt - gyorsan kiküzdöttük magunkat oldalra.) Az emberek szó szerint verekedtek - ez már több volt, mint pogó. Majdnem végig az első sorban álltam, ami valamivel biztonságosabb volt, bár a térdemet derekasan szétvertem a színpad szélébe, mert kordon természetesen nem volt. Így is úgy ébredtem másnap reggel, mint akik megvertek, de, szerintem, ha Edit nem állt volna majdnem végig mögöttem, nem is élem túl. xD Örök hálám neki, valamint Csontinak is, amiért kétszer is kihalászott a tömegből, mikor elsodortak. Szegény, egyébként ő állt mögöttünk és a hátával fogta fel az embereket. A koncert végére konkrétan sántított... Valamint volt két biztonsági őr csaj is, akik elől tartották a testükkel a tömeget és agresszívan, a fenekükkel lökdösték vissza az embereket, ami miatt Petrával több soron majdnem elestünk. Igazából sajnáltam őket és nem tudom felfogni, hogy vállalhat el egy lány ilyen munkát. (Oké, emancipáció, de akkor sem hiszem, hogy annyira élvezik, hogy egy koncertnyi ember "végigmegy" rajtuk.) A koncert vége felé Petra mögé keveredtem. Utána mondtam is neki, hogy ilyen közeli kapcsolatba, a hét éves barátságunk óta nem kerültem vele. Mondta, hogy igazából megkönnyebbülés volt a tudat, hogy én vagyok mögötte és nem valami vadidegen tapizza. xD

Egyébként, leszámítva az élethalálharcot, a koncert nem volt rossz. Jó volt a zene, egy-két számot még ismertem is, Petráék révén. Valamint szimpatikus volt maga a zenekar is. Azonban, ez azért mégsem egészen az én zenei közegem. Ami még ezt igazolja, de elsőre meglepett, hogy eddig akármilyen kecskeméti koncerten voltam, nagyjából ugyanazok az emberek voltak ott, itt viszont teljesen más arcok. Viszont nagyon örültem, hogy a barátaimmal lehettem, s nagyon köszönöm, hogy végig vigyáztatok rám. ♥