Balaton II. felvonás

Szerdától vasárnapig megint a Balatonon voltam. Mondhatni, ez az öt nap most teljesen különbözött az előzőtől. A mostohatesóim nyári melóhelyén létszámleépítés volt, mivel nem volt elég vendég, és hát, a fiúkat is elküldték, így Gergely és a barátnője már pár nappal előttem hazamentek. Ezzel a teljes felső szint a miénk volt Gáborral, én aludtam Gergelyék megüresedett szobájában, a dupla ágyon. Hogy az mennyire jó volt! Úristen, annyi helyem volt, olyan jókat aludtam ott... *-*

Szerdán fél ötkor keltem, összekészülődtem, majd a 6:40-kor induló busszal elindultam az előttem álló négy és fél órás útra. Hát, nem voltam rosszul, de szörnyű volt... Holtfáradt voltam, nem tudtam nyitva tartani a szemem, ennek ellenére mégsem tudtam elaludni, csak szenvedtem. Egész úton zenét hallgattam, illetve felfedeztem, hogy a mobilomon valahonnét megint van internet, így azzal szórakoztattam magam. Egyébként: MOBILINTERNET SUCKS! Amit az művelt velem... Azt hittem, jobb vagyok azoknál, akik még telefonról is a facebookon lógnak mindig és minden helyzetben, de rá kellett jönnöm, hogy csak alig. Van Plurk és Twitter alkalmazásom - gyarló vagyok, tudom, de ennek hogy tudnék ellenállni?! Ráadásul, el tudtam hosszú e-maileket is olvasni róla, miközben sétáltam le a partra. Internet- és social network-függő vagyok, ez van; így pedig könnyű préda a mobilinternet számára is. Szomorú. Azért, nem kell ám megijedni, nem lógtam állandóan rajta, de azért nem hagyott nyugodni, hogy pár óránként ne nézzek rá. ^^"

Mikor megérkeztem, olyan voltam, mint a mosott szar, konkrétan olyan. Ebédeltünk, utána próbáltam kommunikálni a családtagjaimmal, de végül feladtam a harcot és aludtam két órát. Miután felkeltem és összeszedtük magunkat, lementünk a partra apukámhoz, aki mosolyogva közölte, hogy na, most érne be a buszom, ha azzal jöttem volna, ami 15:00-kor indul és három órán át jön a szomszéd városba. Hát, nem lett volna az értelmesebb?! Tudom, hogy azért akarta így, hogy többet legyek vele, de könyörgöm, nem voltam sokkal többet vele, mert megérkezés után zombi voltam, majd pedig aludtam. xD Mindegy...

Onnantól, hogy az éjszaka folyamán sikerült teljesen kipihennem magam (a dupla ágyon ♥), én jól voltam. Sajnos, ez Gáborról nem volt elmondható, ő végig álomkórban szenvedett, így most nem néztünk együtt sorozatot, illetve nem beszélgettünk elalvás előtt, ami kicsit hiányzott. Csütörtökön, ha az emlékezetem nem csal, nem volt semmi különleges, azon kívül, hogy este én még visszamentem a partra apukámhoz és lent maradtam, amíg nem végzett a munkával. Néztem egy fél órát a szabadtéri színpadon akkor zajló Bob herceg operettből, de olyan ijesztően csapnivalóak voltak a színészek, hogy többet nem voltam képes, pedig kedvelem azt a darabot.

19-én volt apukám születésnapja, ezért aznap nem dolgozott, hogy velünk legyen. Elmentünk Veszprémbe megvenni a laptopomat, amit a ballagás-érettségi-egyetemkezdés kombóra kaptam és már iszonyúan nagyon vártam. Az utóbbi napjaim elég zsúfoltak voltak, így még mindig nem nagyon volt időm komolyabban is megismerkedni vele, de nagyon szép és biztos vagyok benne, hogy imádni fogom. És - kapaszkodjon meg mindenki! - legális Windows felhasználó vagyok. Na, ez milyen? Úgy vettük, hogy volt hozzá, nem semmi, igaz? Ezenkívül, vettünk abban a műszaki boltban egy Király L. Norbi CD-t is, mindössze 500Ft-ért.

Öcsikémék feltalálták magukat a plázában. ^^

Útközben kitaláltuk, hogy menjünk el az állatkertbe, így miután megebédeltünk a pláza thai éttermében, oda vezetett az utunk. Mivel az öcsém még mindig csak kilenc hónapos, két esélyes volt a dolog, hogy tetszeni fog-e neki vagy sokkot kap. Szerencsére, az előző következett be, a ormányos medvékért és a tengeri malacokért teljesen meg volt örülve, nyújtogatta feléjük a kezét és beszélt nekik. ♥ Nagyon kis drága volt. Ezenkívül, megkezdtük a felvilágosítását. Láttunk ugyanis párzó oroszlánokat. Egy hímre jutott három nőstény, amíg a közelben voltunk, kettő meg is lett neki. Apukám a másodiknál szépen közelebb is sétált az öcsémmel, mondván hadd tanuljon a gyerek. xD Voltak tigrisek is, az egyik kijött közel a kerítéshez és lustán elnyúlt előttünk. Olyan volt, mint egy cica, kedvem lett volna megsimogatni. ~

Fanboying over the ormányos medvék

Amiket nagyon hiányoltam, azok a vízi állatok voltak. Furcsa volt nélkülük. Volt viszont szavanna rész, amit nem olyan rég építettek, így én is most láttam először. (Kiskoromban sokszor voltam a Veszprémi Állatkertben.) Zsiráfok, zebrák, orrszarvúk, tevék - nagyon hangulatos volt, mintha ott lettünk volna tényleg a szavannán. Sajnos, a nap is úgy tűzött, amitől mondjuk kicsit kezdtünk kikészülni. Ezenkívül, mivel nem volt még reggel betervezve az állatkert, én sikeresen szandálban jöttem, nem pedig tornacipőben, abban pedig nem sík terepen egy idő után elég rossz menni. A nap végére mindenki rendesen elfáradt. Utoljára a Csimpánzház maradt, ahol egy pasi úgy felidegesítette az egyik állatot, hogy az teljes dühből nekivetődött az üvegnek... Pedig nagyon aranyos jószágok voltak, az egyik visszacsókolt, ha csücsörítettek neki az üvegen át. Hajnit, így közvetve, többször is lekapta. xD

Tehát, mire hazaértünk az egész napos gyaloglásból a dög melegben, mindenki hulla volt. Apukámék fél kilenc(!) körül feküdtek le, míg Gábor már nyolckor(!!) elment aludni. Én fent voltam egyig. xD Nagyon furcsa volt, hogy mindenki kidőlt körülöttem, hiába voltam én is fáradt, nem tudtam volna elaludni. Így hát, próbáltam minél kevesebb fény és zaj mellett feltalálni magam, olvastam, illetve interneteztem. Utóbbiról fontos tudni, hogy a szomszédból loptuk a wifit, a kapcsolat neve pedig az volt, hogy Ne_Lépj_Rá_Megbaszlak. xD Utolsó hétre lejelszavazta a pasi, addig viszont egész nyáron ezt használtuk. Apukám kért mindenkit, hogy csak épphogy és csak keveset, de Gábor még filmeket is töltött, szóval az is öröm, hogy idáig ilyen jól megtűrt minket a tulaj, mint valami élősködőket.

Augusztus 20-án délután elmentünk az unokatesómékhoz, megnéztük a tündéri kislányukat. Nagyon édes volt, csak borzasztóan irigy. Szegény Zsomborkám akármivel kezdett el játszani, azt rögtön elvette tőle... Viszont másnap, mikor átjöttek hozzánk, le se lehetett szedni a kiscsajszit az öcsémről, szóval reméljük jól ki fognak jönni. Amúgy, nagyon poén, a kilenc hónapos öcsém az unokaBÁTYja a másfél éves kislánynak. ^^
Utána lementünk még egy kicsit a partra, ahol vettem egy nagyon szép japános könyvet az akciós könyvsátorban.

Este egyedül én mentem le tűzijátékot nézni, mert az öcsikémnek nem kockáztattuk ezt be, Gábor pedig aludni akart (nem, ez már szerintem sem normális). Hát... öhmm... volt már ennél jobb Augusztus 20.-ám is, mondjuk olyan, amin nem bőgtem masszívan háromnegyed órát a zsúfolt part kellős közepén. De igazából, nem akarok róla beszélni. Még nem igazán tudok mit kezdeni azzal, amire rádöbbentem... De a tűzijáték szép volt. Mivel ez a legforgalmasabb nap, kb. fél kettőig lent voltunk apukámmal. Másnap délelőtt kilenc előtt keltünk, összekészültünk, átjöttek még az unokatesómék, utána egy óra előtt valamivel elindultunk haza. Zsombi egész jól bírta az utazást, csak a végén ébredt fel.

Kis férfi ♥

Amit, nagyon sajnáltam, hogy egyszer sem voltunk strandon. Alapjáraton nem éppen rajongok a fürdőzésért, de a Balatonba azért szívesen belemegyek legalább egyszer-kétszer a nyáron. Furcsa, hogy idén kimaradt... Pedig, most hatalmas kánikula volt. Viszont, Hajni nem akarta Zsombit elvinni, mert még összeszedne valami fertőzést. A fiúk sincsenek oda a strandokért, így konkrétan lent volt a családom egész nyáron a Balatonon és senki közülük még csak a tó közelébe sem ment. Azért ez valahol szomorú....

Végezetül pedig megmutatom a laptopomat, mert többen is kértétek, hogy fotózzam le. Ő lenne az. HP márjákjú, van 320 GB belső memóriája, kártyaolvasója... És kb. ennyi maradt meg. Az informatika továbbra sem az erősségem, az a lényeg, hogy szép és tud mindent, amit kell neki. ^^