Nagy nehezen Kéményseprők

Szerdán elmentünk Nominnal és Claudiával Kéményseprők koncertre a Tekába. A program 18:00-tól volt kiírva, ami elképesztően korainak tűnt, de úgy voltunk vele, hogy mi odamegyünk időre, aztán majd elleszünk, amíg nem lesz kezdés. Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy mi voltunk az elsők, akik vettek jegyet. Kaptunk karszalagot, rám sikerült a csajszinak úgy feladnia, hogy simán le tudtam húzni, így később rajzoltak még egy vámpírszmájlit is a csuklómra, hogy bebiztosítsák a megkülönböztető jelzésemet. Mivel ekkor még nem volt sehol senki, átsétáltunk a szemben lévő parkba és leültünk beszélgetni. Egy háromnegyed óra múlva már láttunk embereket bemenni, s mivel fáztunk, úgy döntöttünk, követjük a példájukat. Bent kb. még olyan öt ember volt rajtunk kívül. xD Befoglaltuk az egyik leülős sarkot és folytattuk a beszélgetést. Claudiával tervezgettük, hogyan kellene megkeresnünk Jint Pesten, merthogy ő most itt, nálunk forgatja a 47 Ronin c. filmet, Keanu Reevesel. Istenem, mit meg nem adnék érte, ha sikerülne megtalálnunk. *-*

Végül aztán olyan még egy óra elteltével elkezdett játszani az első zenekar, az Audiofeel. Eddigre összegyűlt már vagy tizenöt ember. Vettünk a pultnál vodkanarancsot, aztán ott ácsorogtunk a pult közelében, mikor odajött egy fotós, hogy álljunk már a színpad elé és csápoljunk, mert fotózni akar. Készségesen odaálltunk, neki pedig olyan húszezredik próbálkozásra sikerült is lefotóznia minket. Hát, nem mondom, hogy nem fagyott már addigra az arcunkra a mosoly. xD Ekkor azonban még nem tudtuk, hogy a teljes első két koncert abból fog állni, hogy a kb. a közönségével megegyező létszámú fotóshad azonnal megvadult kattogtatásba fog kezdeni, ha csak megmoccanunk. Ennél már csak az volt a jobb, mikor még a videokamerát is az arcunkba nyomták. Hármunkon kívül még egy csapat volt, akik néha-néha odamerészkedtek, de egyébként leginkább továbbra is mi képviseltük a nézőközönséget. xD

A második zenekar a Close to you volt, aminek az énekese Szabi a Barátok köztből, aki amúgy kecskeméti. Claudia találkozott egy barátnőjével, aki felvilágosított minket róla, hogy is hívják, azóta már sikeresen elfelejtettem, de mindjárt rákeresek... Tehát, Bozsek Márk zenekarát láttuk. Elég jók voltak, tetszett a zenéjük is és "Szabinak" kimondottan jó hangja van. Sajnos, ekkor még mindig elég kevesen voltunk, így nem kaptak akkora tombolást, mint megérdemelték volna, főként csak a feldolgozásokra mentek oda az emberek táncolni. Pedig, szerintem, kifejezetten jók voltak. Mire a Baby on the Woods elkezdett játszani, már szép kis tömeg gyűlt össze. Nagy tombolás volt, jó hangulat, de mi folyamatosan az óránkat bámultuk és minden szám után azért könyörögtünk, hogy az utolsó legyen. Ugyanis, a rendesen elcsúszott kezdés miatt vészesen közeledtek az utolsó buszaink indulási időpontjai, és már mindenkit láttunk-hallottunk, csak azt a zenekart nem, ami miatt jöttünk. Végül pont úgy sikerült befejeznie a Baby on the Woodsnak, hogy indulnunk kellett.

Mivel az összes utolsó busz kb. egy időpontban megy, így az egész közönség morgolódva oszlani kezdett. Mi, az utolsó pillanatban, elkezdtünk szervezkedni az előtérben, úgy, hogy már a kezünkben volt a kabátunk és készültünk rohanáshoz, ha nem jött volna össze. Végül sikerült elintéznünk, hogy engem és Nomint hazavigyen anyukám, valamint, hogy Claudiáért is bejöjjön a sajátja. Aztán még Claudia megszervezte, hogy vigyék haza útközben a barátnőjét is, akivel ott futottunk össze. Így tehát, nagy nehezen megoldottuk, hogy ott tudjunk maradni a Kéményseprők koncerten, ha már eleve arra jöttünk. Beállás után az énekesnek volt egy próbálkozása, hogy ne tartsanak kis szünetet a kezdés előtt, de aztán bizonyára úgy voltak vele, hogy akik itt maradtak, azoknak már mindegy, úgysincs több busz. Aztán végre valahára elkezdődött a várva-várt koncert, ami nagyon jó volt, de leginkább csak oldalt táncoltunk, mivel veszélyesnek ítéltük meg a középen a fullrészegen dülöngélő-pogózó, leginkább egy állatkert és egy cirkusz keresztezésére emlékeztető emberek megközelítését. xD A gitáros srác többször is próbálta fegyelmezni a népet és fenyegetőzött, hogy abbahagyják, ha nem lesz rend. Idővel a lámpákat is felkapcsolták, hogy legalább látni lehessen, mit csinálnak az emberek. Hát, érdekes látvány volt, azt meg kell hagyni. ^^

Amíg vártuk a felmentő sereget a koncert után, leültünk még az előtérben, csináltunk partifotót és örvendeztünk, hogy végül csak láttuk kéményseprő barátainkat. A legutóbb, mikor Kéményseprők koncertre mentem, azért maradt el, mert nem volt ott a dobosuk, s a Baby on the Woods volt helyettük, szóval, nem  mondanám, hogy éppenséggel egyszerű kifogni őket. xD Nomin, Claudia, nagyon jól éreztem magam veletek, majd menjünk máskor is! ^^