
Délután olvastam, miket írt ma Jin a twitterére:
"It's raining in Budapest~"
"Oh there is a lot of ppl who doesn't kno why I'm in Budapest. Yea I'm shooting the movie over here"
Ezzel most sikerült tovább fájdítania a szívemet. Borzasztó rossz érzés a tudat, hogy itt van, velem egy országban, lehet, hogy soha többet nem lesz ilyen "elérhető" közelségben, de semmi reményem rá, hogy lássam. Tervezgettük Claudiával, hogy felmegyünk megkeresni, de nem jött össze. Igazából nem is baj, mert eleve nem sok esélyünk lett volna, mivel max egy hosszúra nyújtott napot tudtunk volna fent maradni. Annyira utálom, hogy ez az egész most történik! Ha most jövő ilyenkor lenne, akkor reményeim szerint már fent laknék Pesten, nem állnék érettségi előtt és rugalmas egyetemi órarendem lenne. Ergo minden feltételem adott lenne ahhoz, hogy megkeressem. Jelenleg viszont még kevesebb van, mintha fél évvel korábban lennénk.
Utálom, hogy itt van. Menjen haza! Forgassanak máshol! Ez most teljesen olyan érzés, mint mikor anno sikerült márciusban beleesnem az LM.C-be és utána szépen végigéltem, hogy nem lehetek ott a koncerten. Miért most?! Miért jön Akanishi Jin ide forgatni, szinte rögtön azután, hogy megszerettem? Miért?! Komolyan mondom, ekkora szerencsém is csak nekem lehet...
Elmondhatatlanul rajongok Jinért. Mint zenészért, mint színészért és mint emberért is. A Placebo óta nem találtam olyan kedvencre, aki ekkora hatással lett volna rám. Az elmúlt két hónapban végignéztem két doramáját, egy rakat interjút, három KAT-TUN koncertet, majdnem az össze PV Making of-jukat, azt hiszem, tartok ott, ahol mások talán még több év után sem. Trúnak érzem magam... vagymi. Reménytelenül rajongó-beállítottságú vagyok, továbbra is, de hát ez van, ha megfeszülök sem tudok magammal mit csinálni. Sokat jelent számomra Jin. Nagyon. És annyira, de annyira szeretném őt látni.
Nem tudom, meddig marad itt. Azt írták, Keanu Reeves április 30-án megy el, de ez sem teljesen hivatalos információ. Jinről pedig pláne nem tudni semmit... Ha még itt lesz május 7-én, nem tarthat vissza senki és semmi, felmegyek és megpróbálom megtalálni. Azzal tökéletesen együtt tudtam élni, hogy mikor Jang Geun Suk itt járt nálunk és csomóan tudtak vele találkozni, én meg nem, de Jinnel kapcsolatban egészen más a helyzet.
Tudom, hogy fantasztikus, hogy ez a legfőbb problémám, így, érettségi előtt kevesebb, mint egy héttel, de áááh... Most épp nem is tudatosul bennem rendesen, hogy én jövő héten komolyan érettségizni fogok. Olyan idegen az egész. Persze, tanulgatok, de nem szakadok bele. Nem félek. Igazából, egyedül az ijeszt meg, hogy nem félek. Inkább azt várom, hogy végre túl legyünk már rajta, aztán kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.