VOLT Fesztivál - 2. nap

Dátum: 2011. június 30., csütörtök
Koncertek: Giant Horizon, Esti Kornél, The Hated Tomorrow, Turbo, Primus, SUM41, R-GO
Egyéb: látogatás a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönben, eljárkálós koncertezés, valamint ízelítő, hogy mi ketten Krisztával mennyire nem vagyunk százasak xD

Kriszta, Edit és Niki

Reggel korán felkeltünk, mivel fél kilencre kellett menni gyülekezni a börtön-járathoz. Eléggé kómásak voltunk, így a fesztivál legnagyobb rejtélye, hogy hogyan tudtam ekkor elkészíteni a lányokról fenti, a Volton csinált legjobb legeslegjobb fotónkat. xD Kis várakozás után aztán befutott a rabszállító, személyi igazolványaink bemutatása mellett felszálltunk és elindultunk a Sopronkőhidai Fegyház és Börtönbe. Útközben az egyik ott dolgozó nő beszélt nekünk a börtön történetéről és arról, hogy mit fogunk ott látni. Megérkezés után leadtuk az igazolványainkat, leraktuk a táskáinkat és az értékeinket, majd jött a fémkereső kapu. Végigjártuk az épületet, megnéztük a könyvtárat, a közösségi termeket és még egy kiállítást is a rabok bent készített festményeiből és egyéb műalkotásaiból. Érdekes volt. Láttunk két cellát is, az egyikből úgy küldték ki a bentlakót, amíg mi bekukucskáltunk... Én emiatt kicsit rosszul éreztem magam, hogy őszinte legyek. Milyen érzés lehet ez? Jönnek a másnapos-kómás fiatalok a Volt Fesztiválról és úgy nézelődnek ott, mintha állatkertbe jöttek volna... Bár, mi egy nagyon rendes csoport voltunk, egyébként, a visszaúton a nő meg is dicsért minket.

Pedig mi semmi rosszat nem csináltunk!!

Miután visszaértünk, rögtön fogtunk egy taxit és bementünk a városba reggeli-ebédelni, illetve megvettük a vonatjegyeinket is vasárnap hajnalra. Visszaérve a Lővér Kempingbe, megcéloztuk a kedvenc MOL Színpadunkat és helyet foglaltunk egy-egy sör társaságában az árnyékban. A színpadon épp egy angolul éneklő kezdő rock csapat, a Giant Horizon játszott. A délutáni koncertek rendszerint még nagyon chill-hangulatban teltek, függetlenül attól, hogy milyen stílusú volt az épp fellépő banda. Nagyon jót tudtak az emberek hörgős hard rockra is sziesztázni. xD Ez az együttes szerzett nekünk pár derűs pillanatot, Nikivel egymást túllicitálva ragadtuk ki a sablonabbnál sablonabb sorokat a dalszövegeikből. Van az a szint, ami már angolul is gáz. xD Ezután az Esti Kornél következett. Eszméletlenül jók voltak! Borzasztóan jó a zenéjük és az egész koncert nagyon magával ragadó volt. Nem igazán ismertem ezelőtt őket, csak egy-két számukat a hajnali MTV-ből. A Meztelen c. dalukba azóta is teljesen szerelmes vagyok. ITT meg lehet hallgatni és el lehet olvasni a kedvenc dalszövegrészletemet belőle. Egyszerűen zseniális. ♥

Így néz ki egy 14:00-s koncert. ^^

Utánuk jött a The Hated Tomorrow, amin, azt hiszem, többnyire ott voltunk, csak a nagyobb részében ültünk. Nem emlékszem pontosan... A következő együttes a MOL Színpadon a Turbo volt, akiket valaki ajánlotta Nikinek, így ő mindenképp meg akarta nézni. Utólag jöttünk rá, hogy négyünk közül végül gyakorlatilag csak ő volt Turbo koncerten, pedig sosem hagytuk teljesen egyedül. xD Kezdődött ugyanis azzal, hogy én elmentem valamiért a sátorba, s mikor már visszafelé tartottam, hívott Kriszta, hogy ugye ott vagyok még. Mondtam, hogy nem, de a zene miatt nem nagyon hallottuk egymást. Mikor visszaértem Nikihez, mondta, hogy Kriszta elindult megkeresni engem. Közben Editet megcsörgette Ákos barátja, aki csak erre a napra jött a barátaival megnézni a Primus nevű együttest, így ő bejelentette, hogy elmegy megkeresni őket, úgyis mindjárt kezdődik az a koncert. Mivel attól tartottam, hogy Kriszta nem hallott és most engem keres, így időről-időre körbejártam a nézőtéren, hátha visszaért már, csak nem jön előre. Végül nagy sokára megjelent, kiderült, hogy tényleg nem érette, mit mondtam, de valójában nem engem ment keresni, hanem át akart öltözni és csak megkért volna, hogy várjam meg, ha még ott vagyok. Aztán véget ért a koncert. xD Nagyjából semmire sem emlékszem belőle, pedig valamennyit ott voltam azért rajta, de Niki azt mondta nem volt rossz. Mondjuk, nekem a Nagyszínpados Eddáért fájt a szívem, ami pont ez idő alatt zajlott, csak rajtam kívül senkit sem érdekelt, egyedül meg nem volt kedvem menni.

Én és Niki

Miután vége lett, megkerestük Editet, aki idő közben rájött, hogy még nem kezdődik a Primus koncert. xD Elmentek Nikivel átöltözni ők is, s amíg Krisztával vártuk őket, elkezdtem én is fázni, így megint csak meg kellett látogatnom a sátrunkat, miután a lányok visszaértek. Megbeszéltük, hogy ők elindulnak Primusra a Nagyszínpadhoz, Kriszta pedig elkísér engem melegebb ruháért. Nem voltak olyan nagyon sokan a nézőtéren, így visszaérve hamar megtaláltuk a lányokat, akik az észrevehetőség érdekében ráadásul a tömegen kívül táncoltak. Csatlakoztunk hozzájuk, de miután realizáltuk, hogy szögegyenesen más a véleményünk az együttesről, mint nekik és nem vevőek a megjegyzéseinkre, arrébb húzódtunk. Ahhoz képest, hogy mennyi jót hallottunk Editen keresztül Ákostól róluk, kicsit összefolyós volt a zenéjük. Szerintem, ez tipikusan az, ami igazán csak befüvezve értékelhető, ebben akkor lettem teljesen biztos, mikor az énekes bácsi feltett egy malac-álarcot is, mindennek a tetejébe. xD Mondjuk, Krisztával halálosan jól szórakoztunk, végig poénkodtuk az egészet, illetve viccesen oltogattuk, először a Primust, majd átálltunk Jared Letóra és Akanishi Jinre, mert valahogy feljöttek az idiótaságaik. Krisztával kicsit el is szaladt a ló Jint illetően. (>.<) Aztán valahogy szóba került a töri (Amióta érettségiztünk, ez elég sokszor előfordul, mert valahogy azóta is teli van vele a fejünk.) és én bebizonyítottam Krisztának, hogy simán el lehet táncolni történelmi tényeket a Primus zenéjére. Szóval, nagyon jól elvoltunk végig, de azt hiszem nem részletezem tovább, mert már így is kiderült, hogy totál nem vagyunk normálisak. xD ♥

A bácsi aki a zenetörténelmet írja © Somay Márk

Mivel borzasztóan hideg volt, fújt a szél és különösebben egyik soron következő koncert sem érdekelt minket, így nekiálltunk valami meleg és szélvédett helyet keresni, de nem nagyon találtunk, így végül Editék sátrára esett a választásunk. Bekuckóztunk és beszélgettünk. Főleg a rajongás pszichológiájáról, úgy komolyan. Nekem nagyon jól esett, de gondolom a többieknek is, mert még lefekvés előtt is összeültünk, igaz, akkor már nem sok időre, mivel elég fáradtak voltunk. (Azért figyelitek, hogy az én sátramban egy ember nem tud felülni és két ember csak egy csomaggal fér el, míg a Lacitól kölcsönkapott sátorban négyen simán elfértünk és első este hárman kényelmesen tudtunk aludni az összes cuccunk társaságában. Be kell látni, vannak előnyei a hagyományos sátraknak is. ^^)

Deryck Whibley © Botond Márton

Ezután elindultunk vissza a Nagyszínpadhoz megnézni a SUM41 koncertjét. Mindenkitől csupa jót hallottam erről a zenekarról, valamint előzetesen itthon meghallgattam egy best ofot tőlük, ami nagyon tetszett, így elég kíváncsi voltam rájuk. Beálltunk viszonylag elől a tömeg szélére, ahonnan gyakorlatilag semmit sem láttunk. Egy idő után mondtam a lányoknak, hogy menjünk hátrébb, onnan jobban rálátunk a színpadra, de csak Kriszta tartott velem. Beálltunk oldalra, azon földön alvó emberkék közé, akik már túl részegek voltak felállni. Kriszta meghatározása szerint ez volt a fenntartott hely a stabil oldalfekvéshez. xD Mindenesetre innen jól láttunk, szóval kettecskén eltombulgattunk és próbáltunk nem rálépni senkire. Nagyon jó volt az egész koncert, zeneileg kimondottan tetszenek, szeretem ezt az amerikai punk-rock stílust (Tudom, hogy kanadaiak, de a hangzás akkor is amerikai.) és maga az együttes is roppant szimpatikus volt. Főleg az énekes, Deryck Whibley, aki végig mosolygott, hajlongott és beszélt hozzánk. Miután vége lett a koncertnek, fülig érő szájjal mentünk vissza Nikiékhez, s mikor odaértünk, Edittel egyszerre emeltük fel a kezünket szívecskét formálva. Ilyen volt, bizony! ♥ Örülök, hogy megismertem őket.

Deryck Whibley © Botond Márton

Ezután átmentünk a MOL Színpadhoz R-GO koncertre. Jómagam külön sosem hallgattam őket, viszont anyukám hatalmas rajongójuk volt fiatal korában, így én pici korom óta már nagyon sok koncertjükön voltam, így teljesen feldobódva énekeltem a szövegeket és táncoltam... volna. Sajnos, a többiek csak ültek mögöttem a földön (Illetve Kriszta állt. Biztos megjegyezné nekem utólag személyesen, hogy megint leegyszerűsítem a történetet, szóval nem teszem: ő nem ült. xD) és lassan elkezdtek szobor-szerűvé fagyni, így egy idő után fájó szívvel úgy döntöttem, nem kínzom őket tovább és mondtam nekik, hogy jól van, menjünk. Mondjátok csak, hogy ciki, ha az is, én akkor is élveztem és nagyon szívesen ott maradtam volna végig. ^^