VOLT Fesztivál - 0. nap

Dátum: 2011. június 28., kedd
Koncertek: Budapest Bár, Manga Clum Laude
Egyéb: évzáró, utazás, becsekkolás, általános

Edit és Kriszta

Reggel, még indulás előtt beugrottunk mindannyian életünk utolsó gimnáziumi évzárójára. Hármunk közül engem és Editet külön megkértek a bizonyítványosztáskor, hogy legyünk ott, mert valami esemény lesz velünk. Editről gondoltuk, hogy aranykoszorús jelvényt fog kapni a végig jeles bizonyítványáért, de azt elképzelni sem tudtam, engem miért hívtak. Nos, tantárgyi legjobb lettem mozgókép- és médiaismeretből. És a filmesztétikás magyar tanárnőm még merte azt mondani a banketten, hogy ő sem tudja, miért kell bemennem! xD ♥ Kaptam egy bármire felhasználható mozijegyet és 4000Ft értékű könyvutalványt. Sajnos, nem tudtunk ott maradni végig, még így is rohanva indultam el itthonról. Ennek ellenére, kényelmesen elértük volna a buszt... ha felszálltunk volna rá. A buszon már a megérkezés pillanatában is rengetegen csak állni tudtak, körülnézve pedig láttuk, hogy még vagy húszan szeretnénk felfurakodni rá. Én nagyon rosszul viselem a buszozást, mindig rosszul vagyok alatta és utána, de Kriszta meggyőzött minket, hogy menjünk azzal, mert olcsóbb. Látva a tömeget és az állapotokat, megkérdeztem, nem választjuk-e mégis inkább a vonatot és hálisten, most már a lányoknak sem volt kifogása ellene. Átsétáltunk a vasútra, vettünk jegyet és nem sokára jött is a vonat, ahol ülőhelyünk is akadt. Zuglóban leszálltunk, átbuszoztunk a Keletibe és nekiálltunk megkeresni a vonatunkat.

A peronon kisebb kavarodás fogadott minket, ugyanis az illető vonat első fele ment Sopronba, a második fele csak Győrig, ahol lecsatolták. Senki sem tudta pontosan, meddig tart a "biztonságos" szakasz, így mindenfelé kétségbeesett tekintetű emberkék bolyongtak nagy táskákkal és sátrakkal. Végül találomra beültünk egy kocsiba. Útközben egy pasi a tudakozóból próbálta kideríteni, vajon mi még megússzuk-e a lecsatolást vagy sem. Mivel az utóbbi tűnt valószínűbbnek, a Győr - gyárváros megállónál leugrottunk a vonatról és előreszaladtunk pár kocsit. Arrafelé annyira teli volt a vonat, hogy nem is tudtunk továbbmenni, ott rekedtünk abban a kis előtérben. A földön már így is ült vagy nyolc ember, így annyit tudtunk csinálni, hogy Edit és én leraktuk a földre a táskáinkat, aztán álltunk. Volt két lány a lábaink alatt, de ők nem kommunikáltak se velünk, se egymással, nem tudom, kihez tartoztak. Úgyhogy, beszélgettünk felettük, illetve élveztük a másik oldalon üldögélő srácok zenéit, amiket a telefonjaikról varázsoltak elő. Először egy csomó 30Y számot, amit jobbára ők és mi is együtt énekeltünk Beck Zolival. Utána következett a Muse. xD Az egyik srác enyhén megszállottja volt az együttesnek és az énekesnek. "Az egyetlen baj velük, hogy állítólag kicsit beképzeltek. De hát, ha te írod a zenetörténelmet, basszus!" Megtudtuk azt is, hogy Matt Belamy hangján egyenesen isten szól le hozzánk. Vicces volt. Innentől új szólásunk van: "Úgy szeretlek, mint a srác a Muse-t!". xD

Kriszta

Hosszú volt az út még Győrtől, de nem az álldogálással volt bajunk elsősorban, hanem azzal, hogy iszonyatosan meleg volt. Időnként kinyitottam magam mögött a vonatajtót, de sosem tudtam sok időre, mert úgy utazni nem lett volna túl biztonságos. Aztán végre valahára megérkeztünk. A soproni pályaudvar környékét elárasztották a fesztiválozók, így lehetetlennek látszott felférnünk az első buszra. Így hát, leültünk a lépcsőre, ami előtt sorra megálltak a taxik. Fix 1100 Ft-ért szállították az embereket a Lővér Kempingbe, kiszámoltuk, hogy ez bőven megéri, úgyhogy nem sokára fogtunk is egyet magunknak. Odaérve beálltunk a kilométer hosszú sor végére. Nagyon lassan haladtunk, kb. fél tízre értünk csak be a fesztivál területére. Az emberek még sorban állás közben is szemeteltek, amin legjobban Kriszta volt kiakadva. Szegényre az egész fesztivál alatt rá-rátört a szemétszedési vágy, de látva, hogy ez szélmalomharc lett volna, mind megelégedtünk annyival, hogy mi legalább nem szemeteltünk. Beengedéskor megkaptuk a karszalagunkat és a fesztiválkártyát, az egyedüli benti fizetőeszközt. Erre még az este folyamán töltöttünk fel pénzt. Praktikus kis dolog volt, gyorsan lehetett fizetni vele, csak oda kellett tartani a leolvasó elé és már kész is volt. Jelentősen meggyorsította a vásárlásokat, hogy nem kellett pl. a visszajárókkal szenvedni.

Célegyenesben

A bejárat után voltak kis pavilonok, amikben beszerezhettük a külön karszalagunkat is, amivel igazolhattuk bent, hogy elmúltunk tizennyolc évesek, így vehetünk alkoholt és dohányárut. Igaz, egyetlen egyszer sem szenteltek neki bent külön figyelmet az árusok, mikor sört vettünk. xD Ekkor sikeresen elhagytuk Krisztát, akinek valami baj volt a karszalagjával, de megvártuk őt Edittel az út szélén. Elindultunk a tömeg után, így sikeresen ki is kötöttünk a nagy kempingben. (Voltak akik bent, a bódék és a toitoi WC-k között vertek sátrat.) Már alig volt szabad sátorhely, de végül egész jót sikerült találnunk, a tábort átszelő főút mellett, igaz, elég hátul. Ekkor már este tíz óra volt, így gyakorlatilag sötétben állítottunk sátrat... Most csináltam ilyet először és hát, mit mondjak, az enyémnek elég csáléra sikeredtek a kifeszítései, de akkor nem törődtem vele többet. Annyi volt a lényeg, hogy ott legyen és foglalja a helyét, mivel aznap éjszaka még a lányok sátrában aludtam, mivel Niki csak másnap reggel érkezett. Bepakoltunk a sátorba és elindultunk körülnézni.

Mert sátrat állítani sötétben feelinges~

A nulladik nap hivatalos elnevezése Ismerkedési est volt. Még nem volt sok program, egyedül az MR2 színpadon tartottak pár koncertet. Mivel a leülős kajasor nagyon közel volt ehhez, vettünk sört és leültünk hallgatni a koncerteket. Akkor már ment a Budapest Bár, akik sanzonos stílusban adtak elő operett- és táncdalokat, olyanokat, amiket a Zserbó (régi nagy kedvencem, Szabó Dávid együttese) is feldolgozott. Edit és Kriszta nem győztek csodálkozni, honnan tudom én a szövegeket. xD Ezen kívül leginkább csak beszélgettünk, jó volt. Közben elkezdett játszani a Magna Clum Laude, de őket már nem hallgattuk végig, mivel fáztunk. Mielőtt elaludtunk volna, még sokáig beszélgettünk a sátorban, valamint egy ideig próbáltuk a telefonunkról lejátszott zenékkel elnyomni a hangos diszkókat, amik már első éjszaka is megkezdték a műsödésüket. Ezt később, mikor kétségbeesetten próbáltunk telefontöltési lehetőségét találni, illetve ki-be kapcsolgattuk a mobiljainkat, hogy spóroljunk az aksijukkal, derekasan megbántuk. xD Mint tett, amúgy is felesleges volt, még ha jól is szórakoztunk.

Egy kis általános:

Két zuhanyzóblokk volt, az egyik kint a kemping részen nálunk, a másik a fesztivál belsejében. Elég kulturáltnak volt mondható, sok fülke volt, függönnyel. A WC-k hasonlóképp, nem voltunk rákényszerülve a toitoi-k használatára, két nagy angol WC-s blokk is volt, az egyiknél (sajnos a tőlünk távolabbinál) még WC-papír is volt folyamatosan, valamint szemeteszacskó minden fülkében. Kézmosási lehetőség is volt, sok csappal, egyébként, ezekhez jártunk fogat mosni és inni is, valamint itt töltöttük újra az üvegeinket. Sok WC-fülke volt, általában nem kellett sokat várni, az egyetlen hibájuk volt - azonkívül, hogy az ülőkék, természetesen, szinte mindig le voltak vizelve -, hogy nagyon picik voltak, ahogy megfogalmaztuk homloktámaszban kellett pisilni. xD

A sátor alapvetően nem volt kényelmetlen, kaptam kölcsön Mollytól egy vékony matracot, vittem magammal párnává cipzározható plédet, egész kényelmes volt. Nekem egy kétszemélyes sátram van, most kaptam a szülinapomra apukáméktól. Hát, kétszemélyes csak úgy volt, hogy az én táskámat minden éjszakára átraktuk Editék sátrába, mert egyébként nem fértünk volna el benne Nikivel ketten. Volt egy kis kétszemélyes kapszulahotel feelingje; olyan pici volt, hogy még felülni sem lehetett benne. Az öltözés ezáltal kicsit nehézkes volt, de azért jól megvoltunk benne.

Ő az enyém. :)

................................................................

Sajnálom, hogy ilyen lassan haladok a beszámolókkal. Ez azért van, mert igyekszem minél részletesebb lenni. Lehet már kicsit túl részletes is, de nézzétek ezt el nekem, szeretném, ha megmaradna ez a pár nap nekem nagyon pontosan.