Jin 27.

Boldog 27. Születésnapot, Akanishi Jin! :) ♥

お誕生日おめでとう!

Tudod, én azt hittem kinőttem már abból, hogy így és ennyire rajongjak valakiért. Miután a Placebo iránti magas fokú lángolásom picit alábbhagyott (mivel elmúlni talán sosem fog, remélem is), azt hittem, lezárult ez a korszakom. Igaz, ez nem az első tévedésem volt ezzel kapcsolatban. Ugyanezt hittem, mikor annak idején elkezdtem kikeveredni az akkor még kizárólagos musicalmániámból. (Ezt úgy kell elképzelni, hogy tényleg szinte csak az tudott érdekelni, aminek valamilyen szinten köze volt a színházhoz.) Csak akkor meg nem sokára jött az én drága Placebóm... Persze, eközben sem szűntem meg soha fangörlnek lenni, mert alapvetően ilyen típus vagyok, de ez a féle rajongásom teljesen más. Nehéz ezt elmagyarázni, talán igazából csak az értheti meg, aki szintén megélt már ilyet. Nagyon szeretem minden kedvencemet, de ez valahogy még több annál. Valamiféle nagyon erős érzelmi kötelék köt ezekhez a leginkább meghatározó kedvenceimhez, aminek hatására tényleg az van, hogy gyakorlatilag minden érdekel az adott művészről. Te a harmadik ilyen vagy az életemben. Persze, ez távolról sem jelenti azt - még ha idővel csillapodott is a lángolás - hogy az első kettőt már elfelejtettem vagy irántuk már nem érezném ugyanezt, mert Bereczki Zoltán és a Placebo a mai napig a mindeneim.

Tudod, késtél... Ha belegondolok, minden nagy korszakomhoz tartozik egy-egy meghatározó kedvenc. A musical- és színházmánia volt minden kezdete, Bereczki Zoltánnal, majd szélesedett az érdeklődési köröm, pl. elkezdtem komolyabban érdeklődi a filmek iránt, illetve rockzenét és britpopot hallgatni. Utóbbi korszakomhoz, aminek nem nagyon tudok nevet adni, kötődik a Placebo. Majd teljesen beszippantott a japán (pop)kultúra és most itt vagy te. Azonban, a többiek mind elindítói voltak ezeknek a meghatározó dolgoknak az életemben, viszont japánmániás már egy jó ideje voltam azelőtt is, hogy téged megismertelek volna. Ha jól belegondolok, hiába lett a j-rock egyenesen az egyik legnagyobb kedvenc zenei műfajom, egy együttest vagy előadót sem szerettem annyira, mint téged. Ugyanez a helyzet a doramákban megismert színészek és idolok terén is. Irántuk csak az a nyugodtabb fajta rajongás volt meg, nem pedig ez.

Tudod, hiába nem veled kezdődött, azért te is jó sok új dolgot hoztál az életembe. Kezdve azzal, hogy de lett egy olyan új kedvenc filmem, amit majdnem ugyanannyira szeretek, mint az Engel & Joe-t. Nem hittem volna, hogy ez lehetséges. Bár, az igazat megvallva, inkább téged köszönhetlek a Bandage-nek és nem fordítva, de akkor is. Ezen kívül, visszataláltam a japán doramákhoz és - miután végre elkezdtem igazán jókat nézni - rájöttem, hogy ha globálisan nézzük, inkább ezek az én világom és nem a koreai sorozatok, bár nagyon szeretem azokat is. Neked köszönhetően ismertem meg Kamenashi Kazuyát is, akinek a kapcsán már csomó igazán jó doramához volt szerencsém, amiből kettő bekerült a legnagyobb kedvenceim közé is. Azóta már Kamét önmagáért is nagyon szeretem és hasonlóképp vagyok az egész KAT-TUN-nal.  Ezt ne is értsd félre, én kifejezetten nagyon örülök neki, hogy szólóénekes vagy és valóra váltod az álmaid; a KAT-TUN pedig immár nélküled is a kedvenc együtteseim közé tartozik. Téged amúgy is különállóként kezeltelek, már a kezdetektől fogva, talán mert nem a KT kötelékében ismertelek meg. De kanyarodjunk vissza oda, hogy miket köszönhetek még neked. Elkezdtem kicsit belefolyni a fandomodba, megismertem pár új embert, de a legfontosabb, hogy egy régit is. Neked köszönhetően jöttünk rá Claudiával, hogy milyen jól is megértjük mi egymást, nem is értem, miért nem igazán beszélgettünk ezelőtt. Aztán, a hatásodra kezdtem el j-popot hallgatni és rájöttem, hogy ez nekem bizony tetszik. Igaz, még mindig jobban szeretem a j-rockot, mint a j-popot, de téged viszont jobban szeretlek, mint bármelyik j-rockert. Bár, ha őszinte akarok lenni, az a helyzet, hogy a legtöbb kedvencemnél jobban szeretlek. Vagyis hát, másképp. Épp ezért, egyedül csak a Placebóval és Bereczki Zoltánnal nem foglak tudni összemérni. Akármennyire is különböztök, hármótok iránt alapvetően elég hasonló érzéseim vannak.

Tudod, néha elgondolkozom azon, hogy talán vannak, akik azt gondolják, hogy még mindig nem is tartozol elég ideje a kedvenceim közé ahhoz, hogy ennyire nagyon szeresselek. De őszinte leszek: már a második nap óta ennyire szeretlek. Csak azért nem az első, mert akkor még a Bandage-beli karaktered, Natsu voltál nekem és nem Jin. Furcsa, mert talán úgy normális, hogy fokozatosan kedvellek meg ennyire, ahogy megismerem a munkásságodat és a személyiségedet, nem pedig így rögtön. Valamint, akár még csökkenhetett is volna a rajongásom, hiszen azóta már kevésbé vagyok elfogult veled kapcsolatban, neked pedig már jó pár rossz tulajdonságodat is megismertem. Tudom, hogy nem feltétlenül vagy jó színész, hogy néha egészen bunkó tudsz lenni és olykor azt is nehéz eldöntenem, hogy önző vagy-e vagy csak öntudatos. De én pontosan így szeretlek. Kinek kellene tökéletes kedvenc? Sokkal jobb látni, hogy te is csak ember vagy, így közelebb tudlak érezni magamhoz, akármilyen távoli is vagy valójában. Viszont, még mindig nem találtam meg a választ arra, miért fogtál meg ennyire. Természetesen, hosszasan tudnám sorolni, mi mindent szeretek benned, de akkor is: miért pont te?! De tudod mit? Igazából nem is érdekel, a lényeg, hogy borzasztóan örülök, hogy az életem része lettél. Bár, hiába van még mindig sok dolog, amit meg kell még tudnom rólad, mostanra már szinte természetes, hogy az vagy, mintha mindig is az lettél volna.

Tudod, mondhatni te vagy az egyik példaképem is. A tehetségeden túl csodálom a bátorságodat is, hogy el tudtad érni, hogy élhesd az álmaid. Azt kívánom, hogy minden így folytatódjon tovább és legyél igazán boldog. Én pedig most már biztosan veled leszek, mivel sikeresen bevetted magad a rajongó szívem azon részébe, amiből - az eddigi tapasztalatok igazolják ezt - tényleg nincs semmiféle kiút. Bár elmondhatnám mindezt neked egyszer személyesen is... De már azzal is beérném, ha láthatnálak téged élőben.

Ye-oh~ I love you.

Ye-oh~ I need you.

Baby love, can't imagine

It's like magic, I found this love

Baby love, can't get closer

'Cause you're the closest, baby

Szeretlek és köszönöm, hogy vagy nekem.