I know, I know

"Sparkling angel, I couldn't see
Your dark intentions, your feelings for me.
Fallen angel, tell me why?
What is the reason, the thorn in your eye?"



"But always understand
That everything, everything ends
That everything, everything ends
That everything, everything, everything ends"

"And I know, there's nothing I can say
To change that part"

Japán nagyfiú rock

Elmondjak egy titkot? Hmm? Naaa?! :D Most írtam az előző bejegyzés 90%-át, de psszt! xD

Egyébként brutális mennyiségű látogatóm van. 144. Az sok. Az a durva, hogy tudom, hogy mikor jöttek az emberek. Volt egy nagy dömping, mikor megírtam első, és ezidáig egyetlen bejegyzésem a MyChem fórumra, ill. mikor a minap írtam LD50 fórumba visual kei-ügyben. Micsoda? Egészségemre? Nem. Visual Kei. Megsúgom, japán zenei stílus! :D Nyugi, én sem hallottam felőle soha az életben, mielőtt Edit nem közölte velem, mikor a Cinema Bizarre kinézetéről beszéltem, hogy ők ezt a stílust követik. Egyébként azok a srácok bizonyára állati nacionalisták lehetnek, végtére is csak németek lévén angolul énekelnek japánnak öltözve. xD Éljen a világpolgárság, jeee! :D Szóval, rákeresgéltem erre a stílusra, olvastam valami nagyon lehúzó kritikát, ami felkeltette az érdeklődésemet, aztán végső lökésként kaptam egy SAJÁT Mondo magazint Edittől és Krisztától névnapomra, még a nyári Animeconon szerezték be nekem a benne található Halállistás plakát miatt, amit azóta ki is raktam. :D Tehát, kinyitottam a zenei rovatnál: "Kagrra, - Visual kei és hagyomány". Felnéztem Editre, és közöltem, hogy na, most már hallgassunk visual keit, mert marhára érdekel, mi lehet ez! :) Jelentőségteljesen visszanézett rám, és el lett döntve! :D Bár, hogy őszinte legyek, eddig a munka oroszlánrészét én végeztem. :) Nehéz ám nem angol nyelvű zenékhez hozzájutni, főként ha a kedves együttesek nem képesek, csak 30 másodperces részleteket felpakolni MySpace-re a számaiktól. Párat meghallgatok belőlük, és a hirtelen váltásoktól az együtteshez való kedv helyett szimplán idegbajt kapok... :S De már ne tudjátok meg, mennyire ki vagyok művelve! :D Olvasgattam honlapokat, fórumokat, tudok egy rakat együttes nevet, kész! xD A műfajt leginkább az jellemzi, hogy az alapjáraton széparcú és fiatalos (vannak 10 éves együttesek, ahol a tagokat simán nem nézném többnek 20-nál) japán férfiak igencsak extravagánsan öltöznek fel, s a j-rock egyik altípusát nyomatják. Angolul ez a "Visual Rock", amit leginkább látványrocknak lehetne fordítani. Azt kell mondjam, nagyon-nagyon tetszik ez az egész, csak épp nehéz eligazodnom a zenéik között. Szerencsére az LD-sek kisegítettek egy kicsit, most is épp D'espairsray-t (képen) hallgatok, ami az eddigiek közül a legjobban tetszik. A másik meg a Nightmare, amivel már közelebbről ismerkedtem, miután ráeszméltem, hogy az ő számuk A halállista első fő- és végcímzenéje is. :) De az előbbi együttes azért még mindig jobban. :D
Egyébként vicces, mikor angolul énekelnek, az egyik eggyüttesnél egyszer csak feltűnt, hogy sokat hallom azt, hogy "she", aztán odafüleltem, és jéééé, ez már nem japán! :D Érdekelne ebből mit értenek az angol anyanyelvűek... Mert spec. a TH is olyan, hogy elolvastam a World Behind My Wall szövegét, de még így se hallom ki belőle azt, amit kellene... A saját házunk táján pedig az AFC Why Do I Lie-a is eléggé magyar-prozódiás, legyünk őszinték. :D Nem baj ez... csak aranyos. :)
Aztán... Nem tudom. Többet kellene tanulnom. Vagy jobban. Meg kötelezőket olvasni. Ajjj...
Hmm... milyen publikus mesélnivalóm van még? Óóó, tudom! :D Tegnap voltunk Anettéknél anyukámmal, akivel ezer éve nem találkoztunk már, és akkorát nőtt a kisfia! :) Ma meg Szilvivel voltam egy háromnegyed órát a Malomban, amíg szórólapot osztott, őt se láttam már régóta. :) Előtte meg kávézóban voltunk a lányokkal, ahová többé nem megyünk, mert sznob volt, unszimpatikus és rohadt drága. :@
Huhh, most ennyi.

Valentin-napon

Hello, ma van a névnapom! xD Amúgy boldog Valentin-napot mindenkinek! :)
Nos, tehát. :D Pénteken voltunk Nova Prospect akusztikus koncerten, ami nagyon-nagyon jó volt. :) Sokat hallgattam a számaikat a napokban, és hát egyre jobban tetszik. Bé szavamra büszke vagyok Kecskemétre! :D A koncertre gyalog szándékoztam menni, de hatalmas köd szállt le, úgyhogy az eleve fél órás késésemet is kompenzálandó, a busz mellett döntöttem. Várakoztam hát a megállóban, és mikor 5 perccel hamarabb odaért a kedves jármű, gyanútlan örömmel ugrottam fel... Elindultunk, aztán megyünk, megyünk, és a busz egyszer csak elkanyarodik! Ebben az a durva, hogy egyenesen kellene haladnunk egészen a központig. Gyorsan felpattantam, elkezdtem fel-alá szaladgálni a buszban, hogy kiderítsem, mire szálltam fel, és hol tudok a Malomhoz legközelebb leszállni. Egy bácsi kedvesen felvilágosított, hogy hát, már csak a végállomáson... Jepp. Úgyhogy felhívtam Petrát, hogy induljanak el értem, mert elvisznek a rézfaszú baglyok a ködös éjszakában... Azt mondta, oké, csak megvárja Krisztát, én is induljak el az Rákóczi úton a központ felé. Kár, hogy én csak a Nagykőrösire jutást ismertem... De hát, oké, megpróbálom. Először két kislányt kérdeztem meg, akik kedvesen elmondták, hogy jutok el a Rákóczi útra, ami annyira nem is az volt, mert a Nagykőrösi. :D (Amivel amúgy az volt a probléma, hogy nem elég kivilágított.) Elindultam tovább. Jött szembe egy középkorú, szemüveges néni, elkezdtem volna megszólítani, hogy "Elnézést, elnézést!", mire keresztül nézett rajtam! Nem tudom még mindig mire vélni. Oké, hogy platform csizmában voltam, meg erősen ki volt húzva a szemem, de azért nem valami romlott rockribancnak néztem ki, szerintem... Szóval nagyon kösz, mindenesetre. A következő szembejövő ezzel szemben nagyon kedvesen adott - végre megfelelő - útmutatást, még örült is nekem. :D És most megjegyezzem, hogy egy talpig feketébe öltözött, gothrockernek kinéző csaj volt? Érdekes következtetéseket lehet levonni... Na, de menjünk tovább. Megálltam a zebránál, várva a zöldre, mikor a mögöttem lévő rosszhírű parkból hirtelen egy csapat fiú kezdett kiszállingózni. Miután az összes alak kibontakozott a ködből, alaposan végigmértek, amit az ekkora már paranoikussá vált elmém egyetlen kívánság ismételgetésével próbált kezelni: "Ne arra jöjjenek, amerre én, ne arra!". Hálisten, ők elindultak a vaksötét Nagykőrösin, én meg sikeresen megtaláltam a Rákóczit! :) Nem tudom, jól jártam-e. Köd, sötét, és az egész utcán egy lélek sem járt. Ááá, nem féltem. xD Próbáltam erőteljest rávenni magam, hogy kizárólag az épp hallgatott zene szövegére koncentráljak, és szedjem a lábaimat. ~Lock me up, throw away the key~ És ekkor megláttam egy nagyon Petra-szerű alakot jönni a ködön át kettedmagával, ahogy közelebb érve megbizonyosodtam a kilétükről, kitörő örömmel rohantam oda hozzájuk és a nyakukba vetettem magam. Ezúton is köszönöm a megmentést! :D Utána visszasétáltunk a Malomhoz, ahol hosteskedő Szilvi barátnőnket boldogítottuk egy darabig, miközben bevártuk Editet, aztán pedig elindultunk az Amstelbe. Sajnos ülő helyet nem sikerült szereznünk, pedig nagyon szerettünk volna. Egyébként az Amstel, fellengzősebb nevén Kilele Music Café igazából csak egy kis lyuk. :) Aztán HIM és 30STM aláfestésre kiválogattuk a kedvenc zenészkéinket és jól szemmel is tartottuk őket, amíg ott voltak. ;D Később a zene Lady Gagába fordult, úgyhogy ideje volt kezdeni. A Nova Prospect nagyon jól szólt akusztikusan, nekem még sokkal jobban tetszett ez a koncert, mint a legutóbbi, bár lehet az is közrejátszott, hogy akkor még egyáltalán nem ismertem a zenéjüket. Utánuk egy Z.U.P. nevű együttes következett, akik tényleg nagyon aranyosak és lelkesek voltak, csak hát... egyáltó helyünkben el tudtunk volna aludni ott az első sorban. Britney Womenizertől kezdve Hienen át a Gorillazig midenfélét átdolgoztak a saját stílusukra, ami ilyen afrohangszeres andalító lágy zene volt... Kissé lenyomott minket, el kell ismerni. Két koncert között spanoltak velünk volt iskolatársaink, még az általánosból, és nagyon durva volt, Petrának még a vezetéknevére is emlékezett az egyik, mi meg... :o

Tegnap volt a 20. Keresztény Polgári Bál Kecskeméten. Namármost, a Málta is a szervezői között volt, akiknél meg apukám barátnője dolgozik, így hát az ő két fia, valamint én is be lettem szervezve önkénteskedni. Egyre kellett menni főpróbára, ahol örömmel konstatáltam, hogy angolostársammal, Timivel leszek a büfébe beosztva. Na, de kiderült, hogy még szerepelnünk is kell! Voltak jelmezeink, azt már előzőleg kiválaszthattuk. Nekem sajnos már nem jutott szép, fehér, abroncsos ruha, így egy zöld, bársony reneszánsz ruhában voltam. A próba alatt a hasonlóan totál tanácstalan Gábortól (Hajni kisebbik fia, aki nálam egy évvel fiatalabb) próbáltam mindig megtudakolni, hogy Akkormostmivan?, de rendszerint ő sem tudta. :) Mindketten először csináltunk ilyet, na! :D Nem volt nagy feladatunk, leginkább csak ácsorognunk kellett a ruhánkban, hogy a vendégek megcsodálhassanak minket. Próba utána hazasiettem, és elszántan megpróbáltuk begöndöríteni a hajam, ami viszonylag össze is jött, csak aztán az este végére totálisan kirúgta a hullámokat... Este fél hatra kellett visszamennem. Miután lement a kis "műsorunk", Timivel és Vivivel (előbbi osztálytársa) birtokba vettük a büfét. Gyönyörű tortaszeleteket, sütit és különféle kávékat árultunk. Hát, akármennyire is igyekeztünk, sajnos nem volt túl nagy sikerünk... A király svédasztalos vacsorához kiadós desszertek is tartoztak, amiket még később is ingyen lehetett fogyasztani, így a sütik 90%-át ingyen elosztogattuk. A kávé meg... Rengeteg embert láttam egy "felfedezőutam" alkalmával, akik a bárban vásárolt kávéjukat kortyolgatták. Köszi! Na, de mindegy, összességében nagyon jó volt ez is, mert megismertem jobban Timit, aminek nagyon-nagyon örülök! :) Utána leküldtek a megmaradt bon-bonokat osztogatni a távozóknak. A többi önkéntes fiatal folyton oda járkált kunyerálni belőle, így egyik alkalommal felmentem, megraktam egy tálcát bon-bonnal, és levittem nekik a terembe, ahol már leginkább csak pihentek és beszélgettek. Nem sokára átpasszoltam a feladatot másnak és én is bementem a többiekhez. Itt jegyezném meg, hogy valami eszméletlenül aranyos volt mindenki. Valahogy annyira jó volt ilyen sok emberrel úgy megismerkedni, hogy teljesen pozitívan és előítéletek nélkül álltak hozzám (meg mindenkihez), és így önmagam tudtam lenni velük, és az egész hihetetlenül jó volt. Rég volt ilyen élményem. :) Egy idő után úgy döntöttünk, hogy átöltözünk és felmegyünk táncolni. Ígyhát farmerban-pólóban benyomoltunk a kis létszámú még ottmaradt vendégség közé. :D Először csak leültünk és beszélgettünk, aztán valami egészen... öhm... szokatlan körtánc-szerű izébe kezdtünk, ami a ritmussal pl. még csak köszönő viszonyban sem volt. A mellettem álló Pistivel megállás nélkül röhögtünk magunkon, mire közöltem vele, hogy oké, elég volt, jöjjön, és akkor táncoltunk ketten. Ez sem volt valami profi, de annál a táncnak csúfolt akárminél azért jobban nyomtuk. XD Viszont kiderült, hogy fiú-szerepben fogom meg az partnerem kezét, mire közölte, hogy lassan, de biztosan összezúzom a férfiúi önbecsülését, mert már felkérni is én kértem fel, és most már ő jön. Na, ezek után még ráadásul meg sem engedtem hívni magam vkb-ra. xD Öhmm... :D Utána ittunk vbk-t, majd kisvártatva visszaért apukám a Katonából, ahol karikatúrákat rajzolt a szülői bálon, és indultunk. Meg kell jegyeznem, hogy apukám kb. úgy nézett ki, mint Drakula gróf. :D Bársony frakkban volt, fodros nyakkendőmiazban, ráadásul még a szeme is ki lett húzva, és mindehhez párosult a méltóságteljes siklása, de komolyan, állati volt. xD Amúgy ő, mint korabeli festő volt jelen a bálon. :)

Ende. :)

Bitch, Please!

Oké. Felülmúltam önmagamat. Vagy alul? Mostanában olyan furcsa degenerációi vannak az idők folyamán már azt hittem kialakult ízlésemnek... Kezdődött ugye ott, hogy Tokio Hotel. Bár, hogy őszinte legyek, szerintem velük az égvilágon semmi baj nem lenne, ha nem lett volna az a tömeghiszti körülöttük... Mindegy, tetszik a zenéjük és kész! Ettől nem leszek se kommersz-liba, se emó, se semmi. (Egyébként még nyáron jött a Within Temptation, ami csak abból a szempontból tartozik ide, hogy alapjáraton nem nagyon szeretem a női énekeseket, meg szimfonikus metált se hallgattam soha, előttük. De őket nagyon-nagyon... :D) Aztán mik voltak még? Kat Von D és a tetoválások. :D Ööö, nem mondom, hogy régen utáltam a tetkókat, vagy ilyesmi, de az tuti, hogy nem foglalkoztam velük. Aztán elég volt egyetlen LA Ink rész... :) Nagyon szeretem Katet. Olvasgattam a múltkoriban Mötley Crüe fórumokat, meg magyar híreket a szakításukról Nikki Sixxel... Eléggé negatív fénybe helyezik Katet. Nagyjából az az összkép, hogy Kat 25 évesen csak azért jött össze a 49 éves Nikkivel, hogy befusson, közben valószínűleg csalta, és ideje volt szakítani. :S Kissé szíven ütött. Csak én tartom simán figyelmen kívül hagyhatónak a korkülönbségüket? xD És igenis szerették egymást, annyira sütött róluk, szerintem. Katet meg ígyis-úgyis szeretem, szóval ennyi. LÍRAI KITÉRŐ VÉGE. Szóval, pár hete Kat Von D fotói között megtaláltam egy képet egy srácról, megnéztem a MySpace-ét, mert ki akartam deríteni, hogy ő az-e, aki az LA Inkben Kat egyik legjobb barátjaként szerepelt. Igen, ő, Jeffre Star.

Első ránézésre egy kivarrt meleg transzvesztita. Láttam, hogy vannak számai, meg ki volt írva, hogy hamarosan jön a klip, de nem különösebben foglalkoztam vele. Aztán valahogy megint odakeveredtem, akkor már fent volt a klip, gondoltam megnézem. Kissé félelmetes volt a pasi, nem mondom, de rögtön szimpatikus lett, mivel a klip kb. dióhéjban annyi, hogy először a pasik tépik szét a kis kurvát (saját magát is így hívja :]), utána lányok. Nos, ültem, hogy jeee, megfilmesítette a leendő emberismeret fogalmazásomat! :D (Ez egy nagyon hosszú történet, majd egyszer egy másik bejegyzésben...) Valamint tetszett a szám is. Meghallgattam hát a zenéit MySpace-en, de akkora mennyiségben nekem már nagyon tuctuc volt. Az enyhén szólva döbbenetes kinézetű felfedezettemnek utánaolvasva kiderült, hogy eredetileg sminkes, valamint stílusikon ill. divatdiktátor, és "The Queen of MySpace" (eszméletlen mennyiségű rajongója, valamint utánzója van ott). Körbemutogattam néhány barátnőmnek, csak úgy poénból, ám sajnos közben egyre jobban rákattantam a klipes számra a Get Away With Murderre (azóta le is fordítottam :L). Pár napja jutottam el oda, hogy oké, beadom a derekam az ekkora fokú elcseszettségnek (ez esetben kis negatív jelentésárnyalattal), és meghallgatom a lemezét újra. Sajnos tetszett. Bocs, de a lejtőn le... Oké, hogy tuctuc, de tetszenek a szövegei, viccesek és ötletesek. :) De... ehhez a pasihoz képest Brian Molko lányos korszakai kismiskák voltak. Mondjuk az egész Placebo, ha őszinte akarok lenni. Ők mostanában amúgy is egészen megkomolyodtak. :) Ő nagyon durva. Kihez hasonlítsam? Hmm... a 2000-es évek Boy George-a. Jól hangzik. :)

Hogy őszinte legyek, kissé elgondolkoztam, hogy mennyire érdekes, mennyi különféle útvonalon, és hogy tud az ízlésem fejlődni... xD Sosem gondoltam volna pár évvel ezelőtt, hogy olyan dolgokat fogok szeretni, mint amiket most. Mondjuk azt se, hogy valaha úgy eleve együttesekért fogok rajongani (Placebo♥), hogy kifejezettem tetszeni fognak a tetoválások (LA Ink♥), hogy minden, ami valami elvont stílushoz kötődik jobban fog tetszeni, mint a plázatrendi dolgok... Hogy beteg dolgokat fogok szeretni. :) Jeffree Star nagyon az, de valamiért tetszik a zenéje... Azon rágódtam, hogy mindezt hogy tudom összeegyeztetni a színházzal, mert ugye akkoriban, mikor a fentieket NEM gondoltam, akkor még csak az volt. Sokat nyavalyogtam is akkor emiatt, meg hogy nincs stílusom. Mondjuk az úgy konkrétan most sincs, inkább valami furcsa katyvasz az egész. Pl. LD50-en vannak nálam ezerszer elvontabb emberek, a hétköznapokban viszont eléggé elcseszettnek számítok, szerintem. :D (Amúgy itt inkább az érdeklődési körről beszélek, nem feltétlen kinézetről.) Megnéztem pár régi ismerősöm adatlapját a napokban, akiket még különböző színházi fórumokon/művészbejárónál ismertem meg anno. A legtöbb elment ilyen Beyoncee-Lady Gaga-disco vonal felé az évek során. Hát, úgy tűnik én valami másik utat választottam. De a színház az maradt. Jó ez így, azt hiszem. Ugye?

Pe(s)ti keringő

Ha jól megnézem, közvetlen-közvetve, ez a harmadik bejegyzésem, amiben Puskás Peti a téma. De úgy döntöttem, leírom a gondolataimat erről, mert máshol még nem annyira láttam ezt kimondva, aztán namajdén...

"Drága művész úr, ön eladta a lelkét!"

Igazából Puskás Peti a Pesti keringő c. számában majdhogynem meg is fogalmazta azt, amit gondolok erről az egészről, bár ott ez az önironikus kijelentés még a Jóban Rosszbanban játszott szerepére vonatkozott. De kezdjük az elején...
Nem különösebben követtem nyomon a Megasztár 3.-at, az elődöntőből emlékszem Petire, drukkoltam neki, hogy bekerüljön, de a továbbiakban annyira nem figyeltem oda rá. Későbbről van még maradandó emlékem róla, mikor kihúzta fehérrel a szemét meg a száját. :) Utána eltelt több hónap (év), míg egyszer csak Niki átküldte a Ha volna két életemet, és szerelem volt első hallásra. Peti volt az első ízig-vérig zenei kedvencem, akinek semmi köze nem volt (akkor még) a színházhoz, amiből akkoriban még nem annyira láttam ki. :) Idővel sikerült eredetiben is megvennem a lemezét, úgy gondoltam, hogy ha van lemez, amit szeretnék ilyen formában is mindenképp magaménak tudni, akkor ez az. Nem sok olyan előadód tudnék említeni az utóbbi évekből, aki még ilyen nagyot alkotott a magyar könnyűzenében, mint Peti, talán csak Ákost. Ráadásul A lemez több külföldi kiadványt is simán maga mögé utasít, szerény véleményem szerint. Tehát adott volt egy szinte tökéletes lemez, olyan kötelező darabokkal, mint az EMLÉKEIM, a HALLGATÓ, az ÚTFÉLEN, a SZÍVSZILÁNKOK, és még sorolhatnám. Zeneileg, szövegileg, mindenképp nagyszerű dalok. Még az általam kevésbé kedvelt Bébibe se nagyon tudok belekötni, mert a maga nemében igenis profi. És ezután Petit beszippantotta a média...
Az Állítsuk meg a világottal még nem volt akkora bajom, bár elsőre az is alulmúlta a várakozásaimat, de idővel megszerettem. Viszont a Fura figurák... Tipikus egynyári VIVA-sláger. Az egyetlen dolog, ami vigasztal, hogy Petinek sem a szövegéhez, sem a dallamához nem volt köze. De biztos velem van a baj, mert a VIVA hallgatósága imádta ezeket a számokat, rögtön a VIVA Chart Show élére ugrottak, s Peti kegyetlenül befutott VIVA-berkekben... Ha engem kérdeztek, nem érte meg. Nagyon nem. A Hírszínház után váltottunk Petivel pár szót, a jövőbeni terveiről kérdeztük. Azt mondta új lemezt, most nem tervez, lesz még klip, meg az interneten finomságok, azokat majd figyeljük, acapella Lady Gaga, ilyenek... Erre Nikivel valószínűleg elég kifejező arcot vághattunk, így elkezdtünk magyarázkodni, hogy nem éppen szeretjük Lady Gagát... "Jó, de Lady Gaga most aaa...". Erről van szó! Nem a divatot kellene követnie, ő annyira egyedi volt. Nem régiben egy honlapon az olvasók kérdéseire válaszolt:

DODÓ: Fogsz még főzőműsorban szerepelni? Vagy a Mónikasó a következő állomás?
Puskás Peti: Nem valószínű, hogy fogok több főzőműsorban szerepelni, kétszer, úgy gondolom, elég volt. Mónika Show-ban nem szerepelnék, de sok kis színpadra kell fellépni ahhoz, hogy az ember nagyszínpadra kerüljön.

Gondolom hasonló megfontolásból lett pl. a Vivás Viplistája - számomra - hallgathatatlan, a csatorna aktuális kedvenceit válogatta össze, annak ellenére, hogy a MySpace-e szerint teljesen más példaképei vannak, olyanok, mint Placebo, Coldplay, Klaxons... Ebben számomra az a furcsa, hogy oké, VIVA, alkalmazkodjunk, de az AFC srácok Viplistáit imádtam, tele voltak olyan zenékkel amiket látva azon csodálkoztam, hogy ilyenek egyáltalán megvannak a Vivának! :) Szóval nem feltétlenül kellene így... Nagyon remélem, hogy még vissza fog találni a régi önmagához, egyéniségéhez, mert hosszútávon nem jobban megéri minőségi zenét csinálni, mint kiszolgálni az aktuális divat tizenéves híveit? Ezt ugyanabban az interjúban válaszolta:

DeDo2: Celebnek tartod magad?
Puskás Peti: Kérdés, hogy mit jelent a celeb. Ha azt jelenti, hogy ismert ember, akkor azt mondom: az vagyok. Fontosnak tartom, hogy nem csak ismertnek, de jónak kell lenni. Sőt inkább jónak...

Így legyen, Peti!