Sziget Fesztivál 2010

2010. augusztus 13. - PÉNTEK 13

Készülődés közben Nikivel egész reggel Papa Roach-ot hallgattunk, majd miután felszedtük Krisztát, a kocsiban Pestig az előző este összeállított 30 Seconds to Mars-Mika mixemet. :D Körülbelül fél 12-kor értünk be a Szigetre. Először végigjártuk nagyjából az egészet, végignéztük a bazársort, valamint sikeresen ráébredtünk az értékmegőrző létezésére. :'D Mivel Niki csinált magának FREE HUG feliratú pólót, ezért őt időről időre megállították egy-egy ölelésért. :D Idén is elmentünk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár sátrába a Civil Szigeten kvízeket kitölteni. :D Tavaly Nikivel csúfosan elbuktunk a Budapest-ismereten, úgyhogy idén inkább a zenei mellett döntöttünk, ami máris jobban ment. :) Mivel napközben konkrétan meg lehetett halni a melegtől, rendszeresen járkáltunk a Vodafone standjánál álló vízpermethez, és egyik alkalommal épp a Havervagy Táncot tanították be, és mivel még rengeteg időnk volt a koncertekig, Nikivel beálltunk és megtanultuk a koreográfiát a Hair: I Got Life-ra! :D Utána megkerestük azt a standot, ahol két sörhöz adtak ajándék kis adag chipset. :D Vettünk egy-egy sört, és kiszemeltük az árnyékos helyet, ám arról kiderült, hogy privát (egész nap nem ült oda senki -.-'), így a legközelebbi fa árnyékába telepedtünk le. Közben a Nagyszínpadon elkezdődött az ukrán punkok koncertje, akik amúgy nem is biztos, hogy ukránok voltak, de nekünk már azok maradnak. xD A közepe felé odanéztünk, s útközben találkoztunk egy Snickerset osztogató fiúval és lánnyal. Azt mondták, csinálni kell a csokiért valami olyat, ami megmutatja, hogy nem vagy magadnál. Öhmm... erről csak annyit mondanék, hogy mi ketten Nikivel egy-egy Snickers-szel gazdagabban indultunk tovább. :P:D

A Lyapis Trubetskoy koncertjén nem maradtunk ott, pedig nagyon aranyosak voltak, hosszú monológokat mondott el az énekes az anyanyelvén, amire a közönség legalább úgy tombolt, mintha értett volna belőle bármit is. xD Elmentünk megkeresni az értékmegőrzőt, amit minden útbaigazítónk úgy aposztrofált, hogy "Húúú, hát az nagyon-nagyon messze van!", így hát sikeresen túlmentünk rajta, mivel egyáltalán nem volt messze. :P

Időben visszaértünk Papa Roach-ra, és elég jó helyet is sikerült találnunk. Tavaly minden koncertet a bal oldalról néztünk, idén mindet a jobbról. Pontosan előttünk volt a pogó, de mégis mindent tökéletesen láttunk. Hihetetlenek voltak egyébként, kialakították egy kört, majd szumó-terpeszbe ereszkedve meredten nézték egymást, és megfeszült idegekkel várták, a másik mikor indul el. :D A koncert eszméletlen jó volt! Mivel a legutóbbi lemezük a best of volt, rengeteg - az énekes, Jacoby Shaddix szavaival élve - oldschool dalt játszottak el. :D Eredményesnek bizonyult a  a koncert előtti pár napban a folyamatos Papa Roach hallgatás, mert a számok 90%-át ismertem, és sokat még énekelni is tudtam! :) Úgy örülök, hogy kifogtuk őket a napunkra és így megismerkedtem velük, mert nagyon megszerettem őket! :) Kegyetlen jó koncertet nyomtak, egyszerűen álltam ott (hazugság, folyamatosan ugráltam :D), és valahogy azt éreztem, hogy a helyemen vagyok: a barátaimmal egy hihetetlen jó koncerten. Tökéletes. :) Sajnos a Time an Time Againt nem játszották el, viszont a To Be Loved alatt rájöttem, hogy az az egyik legnagyobb kedvencem tőlük. :D A Last Resorton meg teljesen megőrültünk Nikivel és ordítva énekeltük, hogy "Cut my life into pieces, this is my last resort!". :D Jacoby nagyon szimpatikus volt, bár igazán beszélhetett volna hozzánk még többet. :) Ami nagyon meglepett, hogy a koncert végeztével, az egész együttes előre szaladt, meghajolt és leszaladt. És ennyi. Még lehetőséget se hagytak arra, hogy visszatapsoljuk őket, mert rögtön bekapcsolták a két koncert közötti átvezető zenét. :S Viszont a következő koncert alatt Jacoby kijött hátra dedikálni, ami nagyon nagy jó pont. :) Mi nem maradtunk ott, mert úgy ítéltük, hogy úgyse maradna kint annyi ideig, amíg mi szerzünk papírt, illetve eleve mire odaférnénk hozzá...

A koncert után találkoztunk Kornéllal, Niki koleszos tiszteletbeli szobatársával. :) Mondta, hogy vesz egy sört, aztán megy Blind Myselfre. Elvezettük a chipses sörárusító helyhez, amiért cserébe az egyik pohárt sört megkaptuk mi. :) Utána elmentünk együtt a Blind Myselfre az MTV sátorba. Semmit sem tudtunk róluk azon kívül, hogy Edit barátnőm (és Petra is?) szereti őket, és valami hörgős magyar együttes. Krisztával beálltunk a szélgépek vagy mik elé, és ott tomboltunk. :D Vicces volt. :) Később Nikiék is csatlakoztak hozzánk. És akkor...! :D Meghallottam a következő szám felvezetőjét, és beazonosítottam, hogy ez az az agyamentség, amin Nikivel Mosonmagyaróváron szétröhögtük az agyunkat egyik éjszaka, mikor láttuk az MTV Folyt.köv.-ben. Úgyhogy ugráltunk fel-alá és teljes torokból kiabáltuk együtt az énekessel, hogy "Úúúrisshten, jönnek a POMOGÁCSOK!!!". xD Ajánlom a klipet megtekintésre, hihetetlenül beteg: katt! xD

Blind Myself után szereztünk kávét, beálltunk a Nagyszípad elé, viszonylag előre, majd elbúcsúztunk Kornéltól, aki másik koncertre ment. Ekkor már kint volt Mika koncertjéhez a díszlet, egy nagy holdarc, és két virágos koponya. Aztááán, elkezdték hordani a műnapraforgókat és csak hordták és hordták és hordták... xD Ott álltunk, hogy jesszus, mi lesz szegény Mikával, mert nem épp idevaló, és az Echelon (30 Seconds to Mars Street Team) honlapon sem olvastunk épp kedves dolgokat vele kapcsolatban... Napközben már találkoztunk Mika rajongókkal, oda is mentünk hozzájuk, és mivel angolul folytattak beszélgetést, mi is angolul örvendeztünk nekik, de végül kiderült, hogy ők magyarok, csak a beszélgető partnereik nem. xD Szóval, tudtuk, hogy egyedül nem vagyunk egyedül, de azért úgy gondoltuk a Nagyszínpad közönsége inkább rockos. Nagyobbat nem is tévedhettünk volna! :D Mika adta a nap legjobb koncertjét. :) Mindenki táncolt, mindenki énekelt, mindenki jól érezte magát. Nem vagyok alkalmas setlistek megjegyzésére, úgyhogy most egy meglehetősen össze-vissza beszámoló fog következni. :) Mika olyan volt, mint mindig, bolondos, hihetetlenül aranyos és páratlanul pozitív. :) Fel-alá rohangált és ugrált a színpadon, kivetítőn szinte követhetetlen volt, leginkább csak akkor tudtak ráfókuszálni, mikor leült a zongorához. :) Egyik ilyen alkalommal nézett végig a közönségen és jegyezte meg, hogy most Billy Brownt fog énekelni, szóval köszönet a szivárványos zászlóért. xD ("Oh, Billy Brown had lived an ordinary life ... Then Billy Brown fell in love with another man") A szám végén pedig megjelent a megemelt holdon egy hatalmas BILLY! feliratú neonzöld zászló, ami mellett ott állt Mika, és úgy énekelt, hogy közben azt rángatta teljes erőből. :D A Blame It On the Girls alatt két részre osztotta a közönséget, a mi oldalunknak kellett azt énekelni, hogy "Blame it on tha BOYS!". :) A legszebb pillanat mindenképp a Happy Ending közben volt, amikor a "A Little bit of love, little bit of love, little bit of love..." rész alatt mindenki szívecskét formált a felemelt kezeiből. :) A Big Girl You Are Beautiful közben egy hatalmas felfújt tűsarkú cipőt viselő női láb keveredett be a közönségbe, fogalmunk sincs honnan, majd a végére ugyanilyen rejtélyesen el is tűnt. :D Mika valamikor a koncert elején elnézést kért és megjegyezte MAGYARUL, hogy "Nem beszélek jól magyarul.". *.* Ezután még a szokásos lelkesítő szavakon kívül egy nagyon speciális mondatot is hallhattunk tőle édes anyanyelvünkön. :D A ráadás előtt a pantomimes support tag ellopta a kalapját, Mika kergette egy darabig, majd mikor utolérte, lelőtte a kezével, majd ugyanígy egyesével "végzett" az együttese többi tagjával is, majd kivonult. A közönség rögtön skandálni kezdte, hogy "We want more!", mire Mika visszajött és közölte, hogy elnézést, valamit elfelejtett, és ezzel lelőtte magát. :D A földön fekve magyarul közölte: "Mika vagyok és halott.". *____________* Utána kiabálnunk és ugrálnunk kellett, hogy feltámadjon. :D Elénekelt két számot, megint lement, de mi újfent visszakönyörögtük. :) Valamelyik ráadás alatt énekelte a We Are Goldent, amit lassan, zongorázva kezdett el, utána robbant be a szám teljes erejével. Ezen volt a legnagyobb buli, valami fergeteges volt! :D Egyébként rengeteg fiú is volt a közönség soraiban, a mögöttünk állók például talán még nálam is jobban tudták a dalszövegeket! :D Fantasztikus volt látni Mikát élőben, főleg hogy a hangja, amit legendásan extrém magasságokba tud felvinni, ugyanolyan tökéletesen szólt a koncerten, a hiperaktív szaladgálásai közepette, mint a stúdió-felvételeken. :) Nagyon szimpatikusak voltak a support együttes tagjai is, főleg a vokálos lány, akik Mikával néha külön kis műsort nyomtak le. :D Szenzációs koncert volt, mindhármunk egyöntetűen ezt szavazta meg a nap legjobb koncertjének! :D Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy róla még a többi együttesről igaztalanul lehúzóan író kritikák is elismerően szóltak. :)

Mika után gyorsan még felkerestük a nyilvános vízforrást, amihez egész nap, mint a megváltás helyszínéhez vissza-visszajárkáltunk (mint mindenki más is xD), majd fogtuk magunkat és leültünk valahol a Nagyszínpad előtt álló tömeg kellős közepén. Konkrétan úgy éreztem, így két és fél koncert aktív végigtombolása-ugrálása után fel se fogok tudni állni... Viszont, ahogy megjelent a színpadon a 30 Seconds to Mars, kaptam egy durva adrenalin rush-t, ami hálisten a koncert végéig kitartott. Szükségem is volt rá, mert igen hátul álltunk, így ahhoz, hogy lássak bármit is abból ami a színpadon zajlik, marha magasra kellett felugrálnom. És, mivel én az igazi Jared Letót és Tomo Miliceviket akartam látni (Shannon Letót megpillantani ott hátul, a dobok mögött eleve esélytelen volt), nem csupán a kivetítőt, ezt nagyjából megállás nélkül tettem. xD Jared többször mondta nekünk, hogy "Jump high and touch the sky, Budapest!!", hát rám igazán nem lehet panasza! :) Koncert alatt a mögöttem álló német/osztrák lányokkal sikeresen egymás agyára is mentünk, én többször nekik mentem véletlenül ugrálás közben, mire néha meglökdöstek, valamint egyszer be akartak állni elém (kb. másfél fejjel magasabbak voltak nálam), de nem hagytam magam! :D Valamint akárhányszor Jared azt mondta, hogy "I fucking love you all!", ők rákezdtek fejhangon, hogy "I looove you tooo!". Mindegy, nagyon nem tudtak érdekelni. xD A további beszámolással kapcsolatban jó hírem van, a Mars koncertről találtam setlistet, így jóval egyszerűbb lesz! :)

1. Escape

2. Night Of The Hunter

3. Attack

4. Call To Arms (Vox Populi)

5. Search & Destroy

6. A Beautiful Lie

7. This Is War

8. 100 suns

9. L490

10. The Kill

11. Closer To The Edge

12. Kings & Queens

Az Escape alatt bejött Jared egy hatalmas reflektorral, a piros keretes napszemüvegében és a piros ujjatlan kesztyűjében, amiket hihetetlenül imádok, főleg, hogy nekem is olyanom van! :D (Igen, Jared egyike az ujjatlan kesztyű-mániám okozóinak, de ez spec teljesen véletlen. :D) Sajnos lecsúsztunk arról, hogy lássuk az extravagáns szőke alapon pink punk-frizuráját, az új Nils Horgerson-kinézetével hódított, ami anno elsőre elmondhatatlanul nem tetszett, de mostanra már komolyan mondom teljesen megszoktam. :D Utána következett a Night Of The Hunter és az Attack, amik az legnagyobb kedvenceim között vannak. :) Jared közben folyamatosan hízelgett nekünk, a "fucking beautiful Budapest"-en kívül még, ha jól értettem, az is elhagyta a száját, hogy ez az eddigi legjobb koncertjük. xD A This Is War alatt beütött, hogy ha minden az eddigi setlistek szerint halad, akkor most kell következnie a 100 Sunsnak. És bingo! :) Elmondhatatlanul szerelmes vagyok abba a számban. *.* Egyszer, csupán pár másodpercre ugyan, de becsuktam a szemem alatta... :D Ez nagyon ritka nálam, mert nagy kedvencek koncertjeit kb. kipeckelt szemekkel szoktam nézni, hogy az agyam mindent le tudjon fotózni és elraktározni. De ez annyira magával ragadott... :) Utána Shannon leült a színpad szélére gitározni (L490). Értelemszerűen ebből ott az égvilágon semmit sem láttunk. xD Viszont ekkor jött rám olyan szintű boldogság-roham, hogy a "ráérő időnkben" gyorsan Niki és Kriszta nyakába vetettem magam. Ott voltam, láttam és hallottam őket élőben! :) Shannon egyébként az Echelontól kapott HUNGARY feliratú trikóban dobolt. :D A The Kill refrénjét egy régi félrehallás emlékének adózva mindhárman "Burry me, burry me!" helyett "Marry me, marry me!"-nek énekeltük. :D Közben Jared valahol belemászott a tömegbe, de ezt csak a kivetítőről láttam. :) Utána - az ő szavaival élve - megcsináltuk a Closer To The Edge klip (♥) magyar verzióját. "Budapest, tudtok NEM-et mondani?!" A tömeg egyszerre ugrált a szám alatt és ordította, hogy "NO, NO, NO, NO!". Fergeteges volt. Mióta kijött, amúgy is ez a kedvenc 30STM klipem. :) A vége-felé Jared elkezdett azzal poénkodni, hogy most mindenki visszamegy a sátrába és have sex, mire mellettem megszólalt egy csaj, hogy "És tényleg!". xD Az utolsó számhoz elkezdtek felhívni embereket az első sorokból. Jared szigorú tekintettel válogatott: "The boy in the 30 Seconds to Mars T-shirt.", később pedig már csak össze-vissza mutogatott: "You! You, you, you! You!". :D Ez volt az a pont, mikor nagyon bántam, hogy nem előrébb álltunk. xD A Kings & Queenst tehát a rajongókból verbuvált kórus segítségével énekelték el. :) Igazából hihetetlen aranyos mennyit foglalkoznak a rajongóikkal. :) Bár a biztonsági őrök elég rendesen távol tartották őket az együttestől, gondolom egy életre szóló élmény volt nekik. Mert a koncert maga is az volt. :) Egyébként nem is volt durva, a tavalyi Placebóhoz képest kifejezetten lightos volt, bár nem tudom, előrébb mi lehetett. De ,hálisten, a legnagyobb félelmem, a két-lépés-előre elmaradt. :D És vége lett. Mindenfelé azt írja mindenki, hogy rövid volt... Be kell valljam, én nem éreztem annak. :S Nem mondom, hogy nem tudnám a végtelenségig elhallgatni őket, de szerintem ez egy fantasztikus és korrekt koncert volt. :)

Miután hiába próbáltuk még egy kicsit visszacsalogatni Marsékat, el kezdett oszlani a tömeg. Első utunk természetesen a vízhez vezetett, majd visszamentünk gyönyörködni a szemét-tömegben. :) Továbbra is ragaszkodom hozzá, hogy a Sziget távolról sem egy undorító hely, de azért nap végére eléggé "le tudja lakni" a nagyérdemű. :D Én még benéztem a Sziget póló outletbe, hátha találok jó tavalyi desingnos pólót, de csak nagyon kicsi meg XXL-es volt belőle; aztán elmentünk a táskáinkért. Hogy mennyivel jobb volt idén nélkülük... Nem fájdult meg a hátunk! :D Utána fogtuk magunkat, bementünk Dalriada koncertre az MTV sátorba, leültünk hátul és nekiálltunk enni. xD Ööö, tudom, hogy bizarr... De az együttes érdekelt minket, viszont állni már nem tudtunk és megközelítőleg akkor már vagy 12 órája nem ettünk. xD Viszont a végére összeszedtük minden erőnket és kicsit előre mentünk. :) Érdekes zenét játszottak, meg rengeteg megzenésített Arany-balladát énekeltek. Nem voltak rosszak, ha koncerteznek majd a közelünkben, szívesen megnézem őket. :) Közben kint kitört a vihar. o_O Anyukám felhívott, hogy értünk jöjjön, vagy mi legyen, próbáltam kimenni a hangzavarból telefonálni, mire a biztonsági emberkék szinte könyörögtek, hogy jöjjek vissza a sátorba, mert különben kvázi kint fogok elpusztulni a trópusi égszakadásban. xD A sátor hamarosan teljesen megtelt a környékről bemenekülő emberekkel, mindenki becuccolt és leült a földre. :D Mi megvártuk míg eláll az eső, aztán elindultunk kifelé a Szigetről. Mivel mind én, mind Niki az elrepedt-talpú tornacipőnkben jöttünk, csontig átázott mindenünk, mire kiértünk. :'D Az enyémnek valószínűleg ez volt az utolsó útja, mivel napközben a fele talpa leválás-közeli állapotba került, és belefolyt a sár. xD

Nem tudnám megmondani, az idei vagy a tavalyi Sziget volt a jobb, ez mindenesetre, ha lehet, még élménydúsabb volt. :) Láthattam két nagyon nagy kedvencemet, és még e felett is mennyi minden történt... Köszönöm anyukámnak ezt a felejthetetlen születésnapi ajándékot! :) Ha majd egyik évben nagyon sok jó fellépő lesz, mindenképp ki akarunk menni egész hétre. :) Fantasztikus volt.

Képek:
1.: Az iwiw-gyanús kép Krisztáról. xD
2.: Mit tennél meg egy Snickersért? :P:D
3.: Én, Kriszta és Niki a Nagyszínpadnál. :)
4.: Jacoby Shaddix (© Sziget)
5.: Krisztával a szélgép előtt. :D
6.: Mika (© Neon)
7.: A jó állapotú tornacipőink. xD
8.: Karszalagok. :)
9.: Jared Leto (© Sziget)
10.: Krisztával a szemétben. :D
11.: Nikivel a szemétben. :D
12.: Kijárat. A B-nél ott áll Kriszta, az U-nál pedig Niki. :)