Itt nincs kutya

Csütörtökön suli után rögtön indultam fel Nikihez Pestre. A vonaton majdnem elaludtam, sőt... Ez történik ha az ember kávéfüggő, és nem kapja meg időben a szükséges adagját. xD A pályaudvaron kiderült, hogy Nikoletta is hasonló elvonási tünetekkel küzd, így hát félkómásan elszenvedtünk a csodás BKV-vel a koleszig. :D Ott volt egy kis időnk, ittunk kávét és harci díszbe vágtuk magunkat, majd elindultunk a színházba.

Nyár óta terveztük megnézni a Dogville-t a Bárka Színházban, jellemző, hogy az utolsó előadásra estünk be. xD Viszont rögtön elkezdtünk örülni ennek, mikor kiderült, hogy, épp ebből kifolyólag, tartanak a végén egy közönségtalálkozót is. :D A darab iszonyatosan hihetetlenül fantasztikusan jó volt, ahhoz képest, hogy a főszereplő nő *khmm* nem játszott túl jól, a rendező meg nem értette meg, miről szólt a film. :S A történet Lars von Trier kiváló filmje (Dogville - A menedék) alapján készült, magyar viszonyokra átírva. Ez nagyon jól meg volt csinálva, mint utóbb megtudtuk a magyar neveiket maguk a szereplők találták ki. A helyszín egy bérház lett. Az egyes jelenetek között minden elsötétült és magyar underground zenéket hallhattunk (Kispál és a Borz, Kiscsillag stb.). Nos, ez annyira tetszett, hogy nagyon kedvet kaptam most ilyen zenékhez. Régóta nem hallgattam ilyesmit, még szegény 30Y-t is hanyagoltam mostanában, pedig nagyon szeretem ám őket.^^ Az összes szereplő kimagaslóan jól játszott, a főszereplőt leszámítva, aki egyszerűen érzelemmentes maradt, bármi történt.
Az este egyik fénypontja a mellettünk ülő kis csoport volt. Az előadás megkezdése előtt nagyban ropogtatták a rágcsálnivalót, ill. lóbálták a kólás üveget, ám ez csak a kezdet volt. Rögtön az elején, egy sorral alattunk a középen ülő srác szeretettel átkarolta a mellette ülő pasit. Eltelt egy perc, és a másik kezével ugyanígy magához húzta a másik oldalon helyet foglaló lányt is. Ööö, oké. xD Viszont itt még nem volt vége! A kedvenc részem kétségkívül az volt, mikor a színpadon épp egy szerelmi vallomás zajlott, s közben a mellettem ülő srác lassan szétnyitotta a lábait, az előtte ülő pasi hátra fordult, ő meg átpakolta a vállára. o.O A szünetben is random ölelgették egymást. xD Milyen szerelmi paralelogramma volt már ez? :D A második felvonásra helyet cseréltünk Nikivel, így ő is tanúja lehetett egy hasonló jelenetnek. xD Mindezt amúgy időzítve a drámai részekre, mi meg alig bírtuk ki, hogy ne röhögjünk fel. :F Sajnos barátaink nem jöttem a közönségtalálkozóra, de hát istenem, érthető, képzelem micsoda orgia várta őket otthon, miután megtartották az előjátékot a színdarab alatt! xD
A közönségtalálkozó... Szerintem elkönyveltek minket két komolytalan hülye libának, de egyszerűen... xD Először a rendező próbálta ráhúzni szerencsétlen történetre a Bibliát meg Jézust, ami sajna nem stimmelt, mire közölte, hogy "El kell fogadnunk, hogy Isten akár így is dönthetett volna!". Ja, tényleg. Bassz, nem így döntött!! xD Minek erőlteted bele, ha nem passzol rá?! püfff... Aztán, valaki megkérdezte a főszereplőnőt, hogy milyen képet képzelt magához a karakter kialakítása során. Közöltem Nikivel, hogy "Csendéletet. Pont olyan unalmas volt.", szegény még fel sem tudott ocsúdni, a nő máris közölte, hogy "Semmilyent. Én nem nagyon gondolkoztam a karakteren. Hogy hogy juthatott idáig, vagy ilyesmi...". Neeee, ilyen nincs... :'( Hogy lehet valaki ennyi ostoba? :O Szerencsére hamarabb el kellett mennünk, hogy elérjük az utolsó buszt haza, szóval lemaradtunk arról, hogy a rendező előadja mit lát bele a kutyába, miután csajszika tágra nyílt szemekkel közölte, hogy "Én végig azt hittem, hogy én vagyok a kutya!". -.-"
A rejtély kulcsa, hogy akkor mégis hogy tudott működni a darab, az az, hogy közös megbeszéléseik voltak róla a szereplőgárdával, akik között feltehetően akadt olyan, aki értette is a filmet...

Miután visszaértünk a koleszba, be lettem mutatva Niki egyik sokat emlegetett barátjának, Andrisnak! :D Fél három körül erőt vettünk magunkon és elmentünk zuhanyozni, majd olyan fél öt körül sikerült el is aludnunk. Ez mindenképp szép teljesítmény, én pl. teljes 23 órán keresztül ébren voltam! :D Másnap 10-kor szerettünk volna kelni, ami természetesen nem jött össze, még órákig kínlódtunk, végül csak ebédelni másztunk ki az ágyból. :P Délután elindultunk a SakuraZakába, hogy vegyek J-Rockos kitűzőket.^^ Szerintem az eladóknak már az agyára mentünk, mert nem tudom hány dobozt végignézegettünk, mire kiválogattam, miket szeretnék. :D Nikinek meg nagy köszönet jár az asszisztálásért, és dicséret, amiért többeket már fel is tud ismerni! ;) Vettem kis méretű LM.C, D'espairsRay, Miyavi és Death Note kitűzőt, valamint egy nagyobb Ruki-Miyavi-Shousat. :) Nagyon szépek. *.* Sajnos SuG-osból nem volt megfelelő, de majd legközelebb.^^
Még a térképemet nézegetve kiszúrtuk a közelben lévő Vámház Krt.-at, ahová okvetlenül el kellett mennünk, megnézni Klapka úr aranyboltját a 9. szám alatt. xD Útközben becsábultunk egy antikváriumba, ahol egyrészt nagyon rámenősek voltak az eladók, másrészt pedig eszméletlen volt a választék, így nem tudtunk vásárlás nélkül kijönni. :D Niki megvette a régóta akart Szerb Antal: A pendragon legendát, én pedig Anthony Burgess Egy tenyér ha csattan c. regényét, mert azóta el akarom olvasni, hogy a Gépnarancsról keresgéltem a mindenféle tanulmányokat, s bele-bele futottam ebbe a műbe is. :) Valamint megvettem még Abe Kóbótól A homok asszonyát, amiről az AnimeStars 20. számban volt szó, és leküzdhetetlenül felkeltette az érdeklődésemet. :) Hálisten nem voltak drágák, meg úgyis spóroltam a sok blicceléssel. xD Mivel Nikivel az átlagember számára elviselhetetlenül könyv-mániások vagyunk, ezért hát ezek után még elindultunk megfejteni a három emeletes Libri rejtélyét... csak épp nem sikerült. :( Nem emlékszem ki mondta nekem, hogy ott tényleg van egy ilyen, de ha eszembe jut, ellátom a baját! :D Sikertelenségünk után még vettünk egy fagyit a McDonald's-ban, amivel szintén jól jártunk, mert 60Ft-al drágábban adták, amiért bent az épületben és nem a kinti ablaknál vettük. Hogy nyomnám bele az arcukba... :P Végül visszamentünk a koleszba a cuccaimért, és a 19:53-as vonattal hazajöttem. :)

Szóval, összességében jó volt, nagyon. :D Annyira hiányzott már Niki... Na, de most már perceken belül nyár, úgyhogy majd sokkal-sokkal többet fogunk találkozni! :D Várom. Szeretlek! :) ♥
(Egyébként, ha esetleg kihagytam valamit, írj megjegyzést és egészítsd ki nyugodtan! ;D)

A zúgó Élet partján

Wiiii, hazaértem negyed órával a japán éjfél előtt! :F Rosszul esett volna, ha nem sikerül, mert 11.-e (Takeru-szülinap :D) óta memorizálgattam, hogy ma meg a kedvenc SuG-gitárosomnak van a 25. szülinapja. :'D

Boldog szülinapot, Masato! :D ♥

Na, és mit csináljunk most, hogy ilyen ügyesen megvoltam a köszöntéssel? :) Hmm... Feleltem ma magyarból. Ady Harc a Nagyúrral c. verséből, ami egyébként nagyon nagy hatással volt rám múlt órán. Olvassátok el! ;) Eleve oda vagyok a szimbolizmusért, Ady meg már akkor nagyon tetszett, mikor az OKTV-re készültem. Én értem a verseit, nekem mindegyik mondott valamit, és merem remélni, hogy mást, mint másnak. :) Szerintem az a jó, ha a művész megír egy verset/dalt, megfest egy képet stb., abba belerakja az épp aktuális lelkiállapotát, érzéseit, és a mindenkori világnézetét, de mindezt úgy, hogy az ne olyan legyen, hogy ránézel és rögtön látod, hogy az most fekete vagy épp fehér. Akkor művészet valami, ha a hatására gondolkozni kezdesz, érzelmeket vált ki belőled és lesz az egésznek egy olyan többletjelentése, ami csak számodra létezik. Nekem ez sokkal fontosabb, mint hogy készen kapjak valamit, dalszövegek terén is inkább az elvontabb darabokat szeretem. A képzőművészetben meg ezért nem preferálom az egyszerű tájképeket, csendéleteket... azokon általában nincs mit továbbgondolni! :F (Amúgy ezeket a nézeteimet egyszer még a Mondo Fórumon is kifejtettem, csak ott kicsit inkább zenei vonatkozásban., de kb. ugyanígy. xD) Mindenesetre, Ady egy olyan művész, akire igazán büszkék lehetünk, hogy a miénk. Sőt, Radnóti, Vörösmarty, Petőfi és még sorolhatnám... Az egész magyar lírára büszkék lehetünk! :)
(Egyébként 5-ösre feleltem, hála a jó égnek, hogy magyarból és a nyelvekből tanulás nélkül is elég jól tudok teljesíteni...)

Na, még az új Vamps PV a végére, mert nagyon tetszik. :D Meg, ha már művészekről beszéltem, Hyde, úgy gondolom, egyértelműen közéjük tartozik. :)

Kami-samachan

A hosszú hétvége során két Kamin is voltam. :D Kezdek belejönni, már egyáltalán nem izgulok előttük, amint Koola is eljut erre a szintre, minden tökéletes lesz. :'D

Szombaton volt MiniKAMi, délelőtt 10-től. Ugye, jött velem Kriszta is, aki nem volt olyan megfűzhetetlen minden felajánlott névre, mint én, úgyhogy rövid úton Neko-chant csináltak belőle. xD Amíg vártuk az esetleges későket, Krisztát elkísértük Koolával kaját venni, közben utóbbi jól ki is kérdezte. :) Az a poén, hogy jobban tudom, Kriszta milyen animéket látott már, mint ő maga. xD Utána csoportosan felvonultunk a Malom tetejére. Páran a fiúk közül nekiálltak kockulni, mi meg beszélgetni. Sikeresen megkérdeztem az egyik srácot, hogy találkoztunk-e már, mire közölte, hogy ja, ő is május 1-én volt először. GáZzZ... De... olyan kis csendes, én meg annyi új embert ismertem meg akkor. *pirul* Mikor már kezdtünk más halmazállapotba kerülni a napon, átálltunk a sötét oldalra (xP), ahol Koola szokás szerint nekiállt zenéket mutogatni. Le lettem szidva, amiért nem ismerem a második legjobb Gazette számot, aminek, esküszöm, még a címét se hallottam eddig még soha. xD *megint pirul* Ezután Krisztával kemény vitába kezdtünk Koolával a melegeket illetőleg, és megkaptuk, hogy ha nem vagyunk melegek, akkor nem fogadhatjuk el őket, mert úgysem tudjuk megérteni, miért ilyenek. :S (Mondja ezt annak, aki mélyen átérezte, hogy mit jelentett az új köpönyeg Akakij Akakijevics üres életében Tolsztoj novellájában... xD) Szócsatánkat két alaptag, Mai és Saya érkezése szakította félbe, akik épp Metalfestről érkeztek. :) Mivel a lányok tegnap este óta nem ettek, indítványozták, hogy menjünk el ebédelni. Első lépésként Kriszta, Mai és én lementünk vizet venni a CBA-ba, Sayáék meg bevásároltak a McDonald's-ban. Koola kérésére vettünk Krisztával egy-egy másfél literes vizet, hogy majd kap belőle mindenki, de végül senki sem kért. o.O (Ráadásul végül mindketten Koolánál felejtettük őket, szóval jó kör volt! :F) Átvonultunk egy kínai étterembe, ahol végül csak Kriszta, Mai, Solid (a csendes srác) és én vettünk kaját, ill. Kriszta meghívta Koolát. Ez így olyan... izé volt... Nem szeretek így "egyedül" enni. :S Mindegy, túléltük. :F Közben kicsit megfogyatkozott a csapatunk. Krisztának beütött, hogy cipőt kell vennie, de hála a jó égnek minden zárva volt! :D Viszont kis idő múlva meg már a hazamenést hozta fel, de nem indult belátható időn belül busza. Felajánlottam neki, hogy ha gyalog megy, elkísérem, mire a fiúk kitalálták, hogy menjünk mind együtt. Először Solidot kísértük el a buszvégállomásra. Útközben összefutottunk Mai-el (tőlük közben sikeresen elszakadtunk). :S Együtt indultunk el, arra, amerre Mai ment. Útközben rendesen megáztunk, de már komolyan olyan szinten hozzászoktam az esőben sétáláshoz esernyő/kapucni nélkül, hogy lassan már fel sem tűnik. xD Miután Mai-t nagyjából hazáig elkísértük, leesett a fiúknak, hogy nagyon messzire keveredtünk, de ennek tetejére még egy soron el is tévedtünk. :F Végül azért sikeresen elkeveredtünk Krisztáékig, de addigra én már olyan szinten ki voltam fulladva, hogy bárhová lerogytam volna, de végül beértem a legközelebbi (elég messze volt...) paddal. Ott elücsörögtünk egy darabig, Koola, Grass és én. Feljött, hogy nem szeretik a divataniméseket, mire én perceken át kb. arról győzködtem őket, hogy én is az vagyok. xD Mondjuk nem ez volt a cél... :P Csak nem tudom, miért lennék én, aki kevés animét látott eddig, több, csak azért, mert az a kevés nem a Naruto és a Bleach volt az Animaxon... Nem szeretem az előítéleteket, na. Most miért lennének ők divatpicsák? :S Mindegy, velük sem jutottam előrébb a kérdés-körben. Miután mindannyian kicsit erőre kaptunk, hazakísértek engem is. :)

Hétfőre közös mozizást hirdettek a Vasember 2.-re, és előtte volt egy kétórás NanoKAMI (xD). Én csak az utóbbira mentem. Eleinte csak hármasban voltunk Koolával és Grass-szal, de ez nem akadályozott meg abban, hogy mélyfilozófiába merüljünk az univerzumról. xD Fél óra késéssel befutott Dai és Xeafh, akik összejöttek, és hihetetlen aranyosak együtt.^^ Elbeszélgettünk még egy darabig a művház lépcsőjén, majd az unszolásomra elindultunk sétálni. A főtéri földből-jön-a-víz szökőkútnál nekiálltunk locsolgatni egymást. Koola túl gyors volt, úgyhogy őt csak Xeafh-fal két oldalról támadva tudtuk elkapni! :D A maradék időben még sétálgattunk, illetve meggyilkoltak a következő párbeszéddel:

"Dai: Lőrincz L. László: Hannhanna méhei. Először Hanna Montanát olvastam! *nevet*
Koola: Nem is tudtam, hogy Hanna Montanának több méhe is van!"

Kész. xD Hülyék. :F Én meg bemutatkoztam, úgy igazából, szóval végigtapostam Xeafh kivételével mindenki lábán, Koola el is kezdett húzni vele, hogy béna vagyok. :P Az. xD Közben összefutottunk más kamisokkal is. :) Átmentünk a Malom elé, ahol Dai felhívta a figyelmünket Koola kétértelmű szavaira, amiket síri hangon Grasshoz intézett: "Én... barátként közeledtem hozzád... erre... te...". Na, több se kellett, Xeafh-fal röhögve nekiálltunk imitálni a Host Clubból a lányok reakcióját arra, mikor az ikret yaoi-showt tartanak nekik. xD Erre Koola közölte, hogy eltilt minket egymástól, mert rossz hatással vagyunk a másikra, konkrétan yaoi-fangörlösítjük egymást. :F Ezek után Xeafh-fal folyamatosan kerestük a lehetőségeket, hogy az avatar-lófarkaink (jelen esetben a mutatóujjunk xD) segítségével kapcsolatot teremtsünk. :'D Aztán elérkezett az idő, ők beültek a moziba, én meg mentem apukámékkal találkozni. Sétáltunk, beültünk sütizni, Gergelyt meg, aki szokott animék nézni, megkérdeztem, nincs-e kedve Kamira járni. :D Toborzok ám! x'D Editet is már olyan jól ismerik hírből, hogy már az az első kérdésük, ha találkozunk, hogy na, őt mikor hozom? :D Elvileg szombaton. ;)

Micsoda cirkusz!

Valamelyik nap anyukám egy kuponnal lepett meg, aminek segítségével tegnap este kedvezményes áron elmentünk cirkuszba! :D A Richter család híres cirkusza, a Magyar Nemzeti Cirkusz turnézik épp Kecskeméten (május 30.-ig). El kell mondjam, felülmúlta a novemberi előadást, amin voltam, pedig azt is nagyon élveztem. :D Óóóriási nagy volt a sátor, még nem voltam ekkorában. :L Az előtérben, egy kisebb sátorban egy csodaszép büfékocsiból árulták az elmaradhatatlannyalókákat, csokikat, pattogatott kukoricát és vattacukrot. :D Sikerült jó helyet kifognunk a középső lelátón. Az előadás nagy részét élő zenekar kísérte, ami mindig külön öröm. :D A porondmester hangja megtévesztésig hasonlított Szikora Robiéra, úgyhogy anyukám nem is hitte el, hogy nem előre felvett szöveget hall (nagy R-GO-s volt :D), amíg a hang tulajdonosa elő nem lépett. :D

Az első produkciót a Cosa Nostra artista csoport mutatta be. Bevonultak pénzes zsákokkal A keresztapa zenéjére, majd magas nyújtón csináltak... hát, én nem tudom leírni, milyen mutatványokat! :D Az ilyet látni kell... Szaltóztak, hintáztak a hihetetlen magasságban. A végén pedig egyik társukból áruló lett, és lelőtte mindet, hogy aztán elmeneküljön a pénzzel. :D Utánuk következett az első lovas szám. Richter Flórián mutatta be, hófehér arab telivérek és éjfekete holland fríz lovak segítségével. Utóbbi volt a kedvenc lófajtám kiskoromban, mikor nagyon lómániás voltam, szóval oda-vissza voltam a gyönyörűségtől, hogy ennyit láthatok belőlük egy helyen! :D A show részeként az idomár kisfia is bemutatta, mit is tud a pónija. :D Tündéri volt. *.* A következő fellépő a Duó Nicceli volt, akik az ún. forgó kaluszelen adtak elő egy légtornász számot. Az egyik lány felkapaszkodott a "rúd" tetejére, ő tartotta a másikat az egész produkció alatt. Ez önmagában sem lenne kis teljesítmény, ám a vége felé előkerült valami fekete kötél, amit mindketten a fejükre húztak, és konkrétan azon lógott a mindeközben gyönyörű gyakorlatokat bemutató hölgyemény. :o Ezután Richter József Jr. idomított mongóliai púpos tevéket (Komolyan csak én nem tudtam, hogy Mongóliában is vannak tevék? :o), majd két imádni való zebrát! :D Az egyes műsorszámok közötti átpakolás alatt az Itáliából érkezett bohóc, Mr. Lorenz szórakoztatott minket. Oké, lehet, hogy ez furcsa, tekintve, hogy imádom a cirkuszi világot, de neeem szeretem a bohócokat! :S A szokásos ökörködéseket adta elő, piszkálta az első sorban ülőket (kipécézett egy kopasz pasit magának :D), megénekeltette a közönséget, bénázott, pisztollyal lövöldözött egy láthatatlan dongóra stb. A magánszáma a komikus akrobata csoporttal viszont vicces volt! :D Szekrényugrásokat meg hasonló dolgokat csináltak, aztán mikor a kis Richter ugrott, elsötétült minden, egyedül rá vetült a reflektor fénye, ő meg felvett egy kalapot és a szekrény tetején elkezdett Billie Jeant táncolni, tökmarkolászva, mint Jacko, ahogy kell! :'D Utána az Állami Artistaképző Intézet frissen végzett növendékei, Edina és László adtak elő egy produkciót egy mérleghinta segítségével. Ügyik voltak. :) Aztán megint Mr. Lorenz fárasztott minket egy erő- és szabadulóművész paródiával, majd bemutatta a vadállatot: Chikitát! :D Naná, hogy egy icipici kiskutya volt. :'D Az első részt a csodaszép fríz paripák zárták, Szandra, a már igencsak öreg elefánt közreműködésével. :)

A szünetben szokás szerint el lehetett készíttetni a hamisítatlan cirkuszi fotót Szandra hátán, de ezt értelemszerűen kihagytuk. :F Kint egy ideig próbálták a közönséget távol tartani az istállótól, ám annyira nyílt helyen volt, hogy végül mindenki ott kötött ki, akármit is csináltak. :) Természetesen én is mentem! xD Mielőtt újra elfoglaltuk volna a helyünket, megnéztük az artista lány által árult Aranybohóc (A Magyar Nemzeti Cirkusz) legendája c. könyvet, amit egyszer tuti meg fogok venni. Egyébként eszméletlen gyönyörű a fotó a borítóján. *.* (fenti kép)

A második félidőt Carmen Zander, a németországi „Tiger Lady” és a bengáli tigrisei nyitották. Hát, nem mondom, hogy nem féltem volna a nő helyében bezárva egy ketrecbe 5-6 nagymacskával, akik folyamatosan fújtak... :S Nem nagyon akaródzott nekik eleinte azt csinálni, amit kellett volna, de végül azért mindent elvégeztek, olyan "Jól van, ****meg, megcsinálom..."-stílusban. :'D Utána önként jelentkezőket kértek a közönségből borotválásra. :D Cseppet sem feltűnő, hogy végül a jegyszedő srácra esett a választás. xD Hamarosan kezelésbe is vette a kicsit túlsúlyos, de szakmájában profi fodrászkisasszony, Szandra. x'D Szegény pasit már kicsit sajnáltam, mikor az elefánt a borotvahab felvitele és a sikeres borotválás után még egy adag aftershave-el is ellátta, egyenesen az ormányából kispriccelve. :F Nem lehet semmi minden este ezt átélni. :) Következőként újfent két fríz lovat láthattuk, akikkel Edith és Richter Flórián magasiskola lovaglást mutattak be. Táncoltak a pacik a zenére. :) Ezután egy tényleg vicces számot adott elő Mr. Lorenz. Egy létra tetején zsonglőrködött, miután, szintén a tetején állva, egy szál kockás alsógatyára és Supermanes pólóra vetkőzött. :'D Zárásként tányérokat dobált a közönségbe, amik sorra visszarepültek. Sosem értettem a bumerángok működési elvét. xD A zárószám valami észbontó volt! A Flórián csoport előadta a Monte Carlo-i Cirkuszfesztiválon Aranydíjat elért lovas akrobata számát. Elképesztő volt. :o Ez az, amit végképp nem lehet leírni, de hála az internetnek, megmutathatom! :D

A műsor fináléjában felvonult minden résztvevő, valamint Richter József, a cirkuszigazgató is kijött megköszönni a részvételünket. :) Külön jegyet váltva el lehetett volna menni megtekinteni az állatokat és azt, hogy milyen körülmények között tartják őket, de én beértem a szünetben látott istállóval. :D Az pedig látszott a nézőtérről is, hogy nagyon egészségesek és jól tápláltak a jószágok. :) Egyetlen dolgot hiányoltam, a bűvészeket... :( *másik mániája* Ha azok is lettek volna, azt mondanám, tökéletes volt az egész, de így is hatalmas elismerésem! :D

Valahol szeretném kérvényezni, hogy ha már elfogadom, hogy ilyen bénának és sportok terén ennyire antitalentumnak születtem, akkor következő életemben hadd szülessek már bele egy cirkuszi dinasztiába és hadd legyek ott artista vagy műlovarnő. *.* Aki esetleg tudja, hol lehetséges ezt elintéznem, kérem jelezze! :'D Előre is köszönöm. ;)

.................................................................

Most jöttem rá, hogy elfelejtettem írni május 12-én, hogy boldog szülinapot anyukámnak (eléggé más hangulatú volt az aznapi bejegyzésem :S)... De nem baj, mert megköszönteni megköszöntöttem, sőt 13-án meghívtam ajándék gyanánt pizzázni is.^^

Zenéljünk... :)

Teljesen bele vagyok szerelmesedve Miyavi Miyaviuta ~doukuso~ c. lemezébe, csak ma is már nem tudom hanyadszorra hallgatom végig... :) Olvasgattam a dalszövegek fordítását ITT, és elmondhatatlanul tetszenek. :D Emlékszem, még a kezdetekkor mennyi lekicsinylő véleményt olvastam Miyaviról... :S Pedig mind zeneileg, mind szövegileg hihetetlenül értékes és igényes a munkássága. Ilyenkor aztán pláne örülök, hogy nem vagyok előítéletes típus! :D

Aztán, mostanában elkezdtem ScReW-t hallgatni. Nagyon tetszik! :D Ők keményebb vonal, egyébként. :)

LM.C. Csak mert szeretet van, ez a kép meg annyira szép. (Aktuális háttérképem. :D)