Én most már kicsit ismerem Steiner Kristófot. Ha végigkövettem volna mindent eddig, amit csak csinált, ha láttam volna az összes műsorát, beleértve az Interaktív összes általa vezetett adását, akkor nem tudnék róla semmit, maximum le tudnám írni a kinézetét. Valamikor délután 5 óra tájt befejeztem a Gumimatrac a Gangeszen c. önéletrajzi könyvét. Hogy őszinte legyek, nem hittem volna, hogy tényleg ennyire önéletrajzi lesz, kissé félrevezető az ajánló, amiben az áll, hogy "A huszonhét esztendős szerző huszonhét novellában keresi a Nagy Rejtély megoldását: ki ő, honnan jött, és hova tart". Nekem ezek fejezetek, nem novellák, mivel némelyik igencsak bajosan tudná a többi közül kiragadva megállni a helyét. A fülszöveg másik állításához, miszerint "Steiner Kristóf első kötete jóval több mint egy újabb celebkönyv", nem tudok hozzászólni, lévén nem olvastam még olyasmit. :) Leginkább hasonló élményeim az Én, Torres!, de az interjúkönyv, a Nikki Sixx: A heroinnaplók, ami értelemszerűen napló, valamint a Placebo: Sebzetten és összetörve, ami pedig nem önéletrajz. Szóval ezeknek sem mutatnak sok hasonlóságot Kristóf könyvével. De, hálisten, nem akadtam fent ezen a kérdésen, és tegnap elkezdtem olvasni a már az orvosi rendelőben. Meg kell hagyni, Kristóf valamit nagyon jól csinált, ugyanis a története letehetetlen, egyszerűen nagyon érdekelt. Annak ellenére, hogy nem mindenben tudtam egyetérteni vele, nagyon szívesen merültem el a világában, életében. Én elhiszem neki, hogy ez mind őszintén ő, még ha néha nagyon el is üt attól, amit eddig ismerhettünk belőle.SPOILER A könyvben azt írja, amióta az eszét tudja ír, kezdetben meséket, később novellákat, regényeket. A köszönetnyilvánítások között megköszöni a kiadónak, hogy már 27 évesen publikált szerző lehet. Ez nekem kicsit furcsa... Miért nem jelentetett meg eddig semmit? Vagy előbb be akarta bizonyítani a világnak saját maga megírásával, hogy nem egy buta üres tévés senkiházi? Vagy a világot nem érdekelte még más tőle, csupán az a buta üres tévés senkiházi? (Egyébként nem tartom Kristófot az előbb leírtnak, általában szerettem, mint műsorvezető [kivétel volt, mikor Szabó Dávidot cseszegette az Interaktívban xD], úgy gondolom, hogy a Viva színvonala akkor zuhant véglegesen darabjaira, mikor ő otthagyta.) Nem tudom a választ, de talán majd most elindul valami, mert engem pl. érdekelne, hogy írhat Kristóf NEM magáról... :) Bár kétségkívül roppant érdekes téma ő maga, a családjával, az étkezési zavaraival, a nemi identitásával, a barátaival együtt. Meg persze a kedvenceivel! Kiderül ám a könyvből, hogy Paris Hilton, Nichole Ricci és társai nem voltak ám igazi példaképei hősünknek, csupán polgárpukkasztásból és szánakozásból állt a zászlójuk alá, viszont Victoria Beckham, és Madonna főleg, örök. :) Kristóf egyébként nagyon intelligens, csak ez nyakon van öntve nála jó adag exhibicionizmussal, hedonizmussal és persze egoizmussal... és még ehhez jön a buddhizmus is, csakhogy halmozzuk az izmusokat. :D Nagyon megfogott az, hogy "Számomra egész kicsi korom óta három részből áll az esztendő: áprilistól szeptemberig a nyárból, szeptember elejétől december végéig a karácsonyból, decembertől áprilisig pedig az elhízásból, a depresszióból és a világfájdalomból". Amúgy tényleg elég kitárulkozó mű. Amit nagyon ötletesnek ítéltem meg, azok a fejezetcímek, amelyek mind-mind egy-egy filmcím, ami tökéletesen passzol a tartalomhoz. :) Egyébként az egész könyv ékes lenyomata az utóbbi évek popkultúrájának, ugyanis Kristóf azt előszeretettel emeli be a történeteibe. :) Többször ír még a tizenhat év alattiakról, amin akár meg is sértődhetnék, de hogyha belegondolok, szerintem én - egyébként Kristófhoz hasonlóan - mindig emberként kezeltem a kedvenceimet, ha találkoztam velük. Annyira nagyon nem műfajom az ilyen "üldözzünk valaki utcákon át, csak mert játszik egy együttesben/filmben/darabban"... Hát, már nem azért, de... Ne érjük már el a sok drága kedvenckénknél, hogy elszálljanak! ;) Az emberként kezelés módszerének sikerére Kristóf történetei pl. jó példák. :P:D SPOILER VÉGE Sokat megtudhatunk emellett még Kristóf családjáról is, különös tekintettel az anyukájára, valamint két legfontosabb szerelméről (Nyugi, nem olyan homoerotikus stílusban. ;D). Na, de nem szeretném leírni a könyv teljes tartalmát, érdemes elolvasni! :D Én örülök, hogy megtettem. :) Nagy meglepetés volt a barátaimtól ez a könyv , mint karácsonyi ajándék, de nem sült el rosszul! :)
