Sikerült hozzájutnom saját Gépnarancshoz! Vééégre. :) Sajnos az új kiadás.(Igen, vagyok olyan beteg, hogy a 2000-esre áhítozom, mert olyanban olvastam el. :L). Már isten tudja mióta nézegetem megállás nélkül a mindenféle honlapokat, hogy szerezzek saját példányt, aztán egyik nap írt végre valaki, hogy van neki és eladná. Pesten vette át unokatesóm, egy meglehetősen randa szatyorban, egy különös embertől, de a könyv az gyönyörű és sosem használt. :) Mellesleg úgy gondolom, hogy Gépnarancsokat venni ragyogó befektetés, ugyanis megszerezhetetlen és még az antikvárium honlapokon is felárral adják. :@ Majd ráállok. xD Egyébként az volt a tervem, hogy bűnbánóan odaállok a könyvtáros elé, hogy elvesztettem a könyvet, és hát fizetek kártérítést. Nos, ezt meg is tettem, de erre közölték, hogy oké, akkor elsősorban meg kellene venni a könyvet, felírták nekem minden adatát (mintha nem tudnám...), közölték, hogy 2000-esnél lehetőleg ne legyen régebbi. Köszi! Hahó, ha kapható lenne, már megvettem volna! :Ł Aztán, ha végképp nincs, akkor lehet szó kártérítésről, mivel ez az agyonolvasott példány anno 1500 Ft volt, ezért ez az ár azóta csak nőtt... Ehm... Szóval, akkor inkább vettem egy új példányt, ezt meg majd fájó szívvel visszaszolgáltatom... 
Még furcsa az új, a sajátom. Nagyon nagyok benne a betűk. xD Majd megszokom... Niki annyira mázlista, ő 400 Ft-ért vette az övét ugyanazon a honlapon. püfff.... :) Nem baj, lényeg, hogy van. Ez nagyon olyan könyv, amire szükségem van, hogy meg legyen nekem is. Nagyon tetszett, bár ez a kifejezés nem fedi a valóságot. Majd szeretnék egyszer a távoli jövőben más műveket is olvasni Anthony Burgesstől. Nyelvzseni - általában így aposztrofálják. Most is nagy a kísértés, hogy nekiálljak a Gépnarancs russzomerikai (orosz + amerikai angol) nyelvezetén írni, de akkor horrorsón nem értené senki. xD A könyv hátuljában volt egy nagyon érdekes utószó, az egyetlen hibája volt, hogy a keltezés hiányzott, s kicsit zavaró volt, hogy az 1993-ban elhunyt íróról még élőként ír. Olvastam egyébként egy nagyon jó megemlékezést Burgessről ITT, ez a főhős Alex és a cikkíró "közösen" véghezvitt ismertetése.
Még furcsa az új, a sajátom. Nagyon nagyok benne a betűk. xD Majd megszokom... Niki annyira mázlista, ő 400 Ft-ért vette az övét ugyanazon a honlapon. püfff.... :) Nem baj, lényeg, hogy van. Ez nagyon olyan könyv, amire szükségem van, hogy meg legyen nekem is. Nagyon tetszett, bár ez a kifejezés nem fedi a valóságot. Majd szeretnék egyszer a távoli jövőben más műveket is olvasni Anthony Burgesstől. Nyelvzseni - általában így aposztrofálják. Most is nagy a kísértés, hogy nekiálljak a Gépnarancs russzomerikai (orosz + amerikai angol) nyelvezetén írni, de akkor horrorsón nem értené senki. xD A könyv hátuljában volt egy nagyon érdekes utószó, az egyetlen hibája volt, hogy a keltezés hiányzott, s kicsit zavaró volt, hogy az 1993-ban elhunyt íróról még élőként ír. Olvastam egyébként egy nagyon jó megemlékezést Burgessről ITT, ez a főhős Alex és a cikkíró "közösen" véghezvitt ismertetése.Hmm... amint lesz időm újranézem a Mechanikus narancsot is. :D Az is állati jó, bár úgy gondolom a könyv jobb (mily meglepő). És nekem kell az az utolsó fejezet, amit a filmből kihagytak! xD
Szokás azt írni erről a könyvről, vagyis inkább a történetről, hogy "elviselhetetlen benne az erőszak", meg más hasonló kal. Szerintem akik így látják, azokkal valami baj van. Pont az a különlegessége, hogy a regényben Burgess zsenialitása tompítja le azt, hogy nem érzékelhető úgy az, hogy most valakit brutálisan megvernek, például , a filmben pedig ugyanezt a zene teszi meg. Mikor egy brutális jelenet alatt egy vidám szimfónia szól, (ami mellesleg még passzol is ahhoz, hogy kicsi Alex klasszikus zene rajongó), akkor hogyan tudnánk teljesen komolyan felfogni a súlyát a dolgoknak. Itt kezdődik a művészet, úgy gondolom. Közben persze a mondanivaló is elkezd körvonalazódni. Úgy zajlik körülöttünk az erőszak, hogy már fel sem kapjuk a fejünket?
"Gyúlj ki, égi szikra lángja,
szent ökör, te drága szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
bunkó szívünk vágyva lép.
Seggbe rúgunk, róton vágunk,
Grjáznüj vónnüj rohadék."
/Beethoven: Örömóda dallamára/
HIBAIGAZÍTÁS: Nikoletta nem azon az oldalon vette a könyvét, hanem "valami utolsó szakadt kis index fórumban, amire a google vezetette el". :) Attól még jól járt vele. :P :)
Szokás azt írni erről a könyvről, vagyis inkább a történetről, hogy "elviselhetetlen benne az erőszak", meg más hasonló kal. Szerintem akik így látják, azokkal valami baj van. Pont az a különlegessége, hogy a regényben Burgess zsenialitása tompítja le azt, hogy nem érzékelhető úgy az, hogy most valakit brutálisan megvernek, például , a filmben pedig ugyanezt a zene teszi meg. Mikor egy brutális jelenet alatt egy vidám szimfónia szól, (ami mellesleg még passzol is ahhoz, hogy kicsi Alex klasszikus zene rajongó), akkor hogyan tudnánk teljesen komolyan felfogni a súlyát a dolgoknak. Itt kezdődik a művészet, úgy gondolom. Közben persze a mondanivaló is elkezd körvonalazódni. Úgy zajlik körülöttünk az erőszak, hogy már fel sem kapjuk a fejünket?
"Gyúlj ki, égi szikra lángja,
szent ökör, te drága szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
bunkó szívünk vágyva lép.
Seggbe rúgunk, róton vágunk,
Grjáznüj vónnüj rohadék."
/Beethoven: Örömóda dallamára/
HIBAIGAZÍTÁS: Nikoletta nem azon az oldalon vette a könyvét, hanem "valami utolsó szakadt kis index fórumban, amire a google vezetette el". :) Attól még jól járt vele. :P :)
